Ma 2017. március 29. szerda,    
Auguszta napja van.    
Látogatók száma : 28732112    






















































Honlapkeszites

Szemeinek eloltott világát kegyességgel igyekezett kipótolni…

Nyolcszáznyolcvanhat évvel ezelőtt ült a trónra, mégpedig úgy, ahogy addig magyar király még soha: egy korábban szeme világától megfosztott emberként. Addig vak, vagy más fogyatékossággal rendelkező király szóba sem jöhetett a magyarok történetében. De muszáj volt erre, azért, mert különben kihal az Árpád-ház. Tíz évig uralkodott nagy kegyességgel, egy erős szerb asszonnyal az oldalán, majd 876 éve, egy téli napon, ilyentájt, február derekán halt meg II. (Vak) Béla királyunk.


Három nappal halála után fia, a még gyermek II. Géza foglalta el a trónt, akiről pedig a krónikák azt tartják: nagy igazsággal uralkodott 20 kerek esztendeig. A történelemkönyvek már Vak Béla trónra kerülésekor is rögzítették, hogy bizony, mi, magyarok néha vak indulatosságunkról vagyunk híresek, máskor meg bátorságunkról… Az 1100-as évek első évtizedei mind a belügyeket tekintve, mind pedig külpolitikailag mozgalmas időszakot hoztak a Magyar Királyságnak. Krónikákból másoltam be ide néhány gondolatot erről a nyughatatlan időszakról: azért, hogy ne feledjük Vak Bélát, feleségét és ellenfeleit sem, akiknek idejében Közép-Európa legerősebb állama volt a fiatal Magyar Királyság…

Apjának a bátyjával, Könyves Kálmán királlyal indult Vak Béla története, akinek szeme világát azért vetette el Kálmán, mert Béla apja, Álmos herceg, folyton a királyi hatalom megszerzésére tört. Néhány emlékező mondatot szeretnék elébb ide citálni az írni-olvasni tudó Kálmánról, akinek az uralkodása (1096 – 1115) alatt vonultakelőször az „öreg kontinens” nyugati felének népei a Szentföldre keresztes zászlók alatt, Jeruzsálem bevételére. De szintén Kálmán idejében történt meg az a „csoda”, hogy korának Európáját messze megelőzve ismerte el a magyar országgyűlés: repülő, vérszívó boszorkányok márpedig nincsenek:

 

„A pártos horvátokat, kiket már árpád és szent István meghódítottak, későbben pedig László király Zwonimir meggyilkoltatása után, ismét meghódítva megzabolázott, Kálmán több ízben, úgy mint 1102, 1105, 1108 és 1111. esztendőkben adózókká tette, Horvátországot pedig, mint Magyarországnak kiegészítő részét visszafoglalta.”

„Dalmátiában a tengermelléki városokat: Zádort, Spalatot, Tinnint, Péter nevű horvát bánt megöletvén, Magyarországhoz ismét visszacsatolta. Ekkor Aquliában és a velenczeieknek köztársaságában a várakról lengett a magyar nemzeti lobogó zászló.”

„Álmos herczegtestvéröcscsét, ki majd a német király, majd a görög császár és a lengyel herczeg segítségével a hazát ötször pusztította s Kálmánnal ötször megbékélett, végre vele még sem boldogulhatván Béla fijával együtt elfogattatta, mind a kettőnek szemeit kitolatta, s a dömsödi kolostorba (Esztergom vármegyében) záratta.”

„Meghalt 1115. esztendőben, hagyván maga után István fiját.”

Vak Bélának ez után 17 esztendőt kellet még arra várnia, hogy végre ő ülhessen a magyar trónra, ugyanis Kálmán fia, II. István 1115-től egészen 1131-ig uralkodott. Érdekesség, hogy II. István halálának évében hunyt el VI. (Kövér) Lajos, francia király fia is, méghozzá igencsak furcsa baleset következtében. Az apja tanácsait rendre figyelmen kívül hagyó, és az engedelmességnek még a látszatátis kerülő Fülöp herceg 1131-ben barátaival éppen Párizsban, a Szajna mentén lovagolt, amikor lova megbotlott egy, a folyó partján álló trágyarakásból előugró disznóban. A herceg a földet éréskor olyan szerencsétlenül esett, hogy a francia trón várományosa másnap belehalt sérüléseibe.

 

Legalább olyan csökönyös és keményfejű volt II. István is, mint a szerencsétlenül járt francia trónörökös:

„Atyjának kemény természetével bírt, csakhamar kegyetlenségre és fajtalanságra vetemedett, melyért magát gyülöletessé tette. Sokat hadakozott a velenczeiekkel, kik Dalmátiát igen örömest magokévá szerették volna tenni, de mindig szerencsésen. Meggyőzte a cseheket és a görög császárt is.”

„A kunokat, szinte magyar rokon-nemzetbelieket, Magyarországba bevette tatár vezérjekkel együtt s a Tisza s Duna között levő földnek egy részét lakásul nékiek engedte (a kis Kunságot).”

„Vérhasba esvén barát ruhába öltözött, de az őtet a haláltól meg nem mentette, meghalt mag nélkül 1131-ben.”

Eztán következett a vak király, II. Béla, akineka trónra lépésekor (is) jól tetten érhető az a bizonyos, néha-néha még ma is megnyilvánuló, „vak indulatosság”…

 

„Királyságának elején országgyűlést tartott Aradon, hol felesége Ilona négy fijával megjelenvén, bosszúállást kért a magyaroktól azokon, kik férje vakságának okai voltak, kinek kérésére a magyarok felindulván (vak indulatosságok szerint!) ott mindjárt 68 embert felkonczoltak, sokakat tömlöczre hánytak vagy az országból kiüzték.”

„Szemeinek eloltott világát kegyességgel igyekezett kipótolni, gyakran énekelvén szent Dáviddal: ’AzUr megnyitja a vakoknak szemeit.’ Hadakozott Boris orosz herczeggel, ki magát Kálmán fijának tartotta és a lengyelekkel az országba beütött; de Béla hadai ott kiverték.”

„Vénségére a bor italnak adta magát, vizi betegségbe esett és meghalt 1141-ben, hagyván három fiat: Geizát, Lászlót és Istvánt.”

Egész uralkodása alatt erősen befolyásolta keménykezű és kegyetlen felesége az országlásában. Ilona egy szerb uralkodócsaládból, a Vukanović-dinasztiából származott, apja I. Uroš szerb nagyzsupán volt.

Vak Béla halála után egy szintén nyugalmas két évtized következett a Kárpát-medencében II. Géza uralkodásával, majd ismét 10 év trónviszály. Nincs olyan krónikás, aki II. Gézát ne igazságos uralkodóként mutatná be. A még gyermek király, apja halála után három nappal, február 16-án ült a trónra, 11 esztendősen.

 

„A szászokat (a mostani erdélyi szász népnek elődeit) Németországból Erdélybe behivta és privilegiumokkal megajándékozta, hogy a bányákat mivelnék. Ugyan hát csak nem való az, hogy Hermann Deutsch hős szerezte volna meg nekik a szász földet.”

„Hadakozott Henrik ausztriai Marchio ellen, a ki Boris orosz herczegetsegitette, kit is meggyőzött, levágván seregéből 7000 németet. Fegyverbe keveredett Mánuel görög bizantiumi vagy keleti császárral, ki Magyarországot gyámsága alá vonni több izben törekedett, ezzel gyakorta megütközött, nem igen szerencsésen és gyakran viszont megbékélett.”

„Meghalt 1161-ben, hagyván maga után számos gyermekeket, a többek között István és Bélát.”

Halála után fia III. Istvánként lépett a trónra, és 12 esztendőn át uralkodott, de ekkortájt ismét belviszálytól lett hangos a Magyar Királyság. A bizánci császár Vak Béla két fiát támogatta a nagy ellenség sarja ellenében, így III. István távollétében magyar király lett II. László 1161 és 1162 között, majd hirtelen halála után néhány hónapig IV. István is, akit aztán, még László halálának évében elkergettek a trónról:„IV. István ugyan vak Bélának fija, a hamis uton elnyert koronát nem birhatta tovább 3 hónapnál, mert a magyarok hamar reá untak és előbbeni királyokat visszahivták az országba 1163-ban.”

Az utód nélkül elhunyt III. István 1173. évi halála után III. Béla került trónra, aki II. Géza fia volt. Megerősítette a magyar királyi hatalmat, és az országot, a krónikák emígy emlékeznek meg róla: „jelesen uralkodott 23 esztendeig”…

Dr. Papp Attila



2017-02-14 08:30:00


További hírek:
Cseresnyés Péter: négy éve tart a dinamikus növekedés a munkaerőpiacon
A piarista iskolától az orvosi hivatásig - Beszélgetés dr. Madarász Szilveszterrel
A rendőrség a lakosság segítségét kéri
A gráfokat kutatja a PEN-en egy maribori szakember
Bővült a Nagykanizsai Járási Hivatal illetékességi területe


SZÓRÓL SZÓRA ROVAT >>>
FRISS HÍREK

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble