Ma 2017. május 28. vasárnap,    
Emil, Csanád napja van.    
Látogatók száma : 30339389    






















































Honlapkeszites

Ki nem állhatta az osztrák császárt

Élete végéig a magyar szabadságharc eltipróját látta az osztrák uralkodóban, Ferenc Józsefben, még annak ellenére is, hogy utóbb az 53. magyar király vált belőle, és mi tagadás: Aranynak igaza volt. Bár Deák Ferenc és a Habsburgokkal való kiegyezés híve volt, az osztrákokkal szembeni gyűlölete élete végéig megmaradt benne. Nem is csoda, hiszen nemcsak az egyik legnagyobb magyar író, költő, hanem forradalmár is volt: Arany János tevékenyen vett részt az 1848. évi szabadságharcunkban.


Nem egy életrajzi írás lesz ez, hiszen Arany művei, életútja sok kötet lapján elérhető és megismerhető. Én inkább – tekintettel márciusra, illetve arra, hogy idén Arany emlékévét „üljük” – a magyarok 1848. évi forradalmában és szabadságharcában való tevékeny részvételét citálnám ide néhány mondatban.

Arany János már a forradalom első napjaiban az akkor már szabad sajtó lapjain magyarázta az egyszerű emberek számára a magyar nemzeti színek és címer tudnivalóit. Petőfi kortársa, és barátja ekkortájt sokszor panaszkodott a nép tudatlansága miatt, akikkel a nemzeti színeket jórészt ekkor kellett megismertetni, sőt, sok esetben még azt is meg kellett magyarázni, hogy melyek azok a nemzeti színek és mit is jelent a nemzeti zászló…

A kormány által megjelentetett „Nép Barátja” című közéleti lap szerkesztését rábízták volna, de nem vállalta el, csak nevét kölcsönözte hozzá. Arany eleinte több költeményt és népszerű politikai cikket is írt a lapba, de fokozatosan háttérbe vonult, és 1849. márciusától már a nevét sem kölcsönözte a sajtóorgánumnak. Ekkortájt írt ugyan néhány művet, mint például a „Nemzetőr-dal”, de egyre inkább a forradalom sorsa foglalkoztatta.

Nemzetőrként vett részt Arad 1848 októberében megindult ostromában: közel három hónapig volt a vár alatt. A szalontai század nemzetőreként írta az ostromról, a „Bolond Istók”-ban: „Oh láttam én (hisz ott is voltam egyszer), tenni kevés – de halni volt esély.”

Szalontai jegyzői hivatalát 1849 tavasza utána egy belügyminisztériumi, fogalmazói állásra cserélte, kényszerűségből, mert a város nem tudta tovább fizetni tisztségviselőit. Debrecenbe, majd Pestre költözött, mindeközben családja végig Szalontán maradt, ahol otthont adott Petőfi családjának is, 1849 januárjának végétől egészen májusig. A nyár, 1849 nyara már a Kárpát-medencébe betörő cári csapatok elől való meneküléssel telt. Nagyszalontán keresztül vonultak vissza a magyar egységek, így a nyár derekán több elbujdosni kényszerülő írótársa, például Vörösmarty Mihály is felkereste. Aztán neki is menekülnie kellett, erdőkben, hatalmas kiterjedésű nádasokban húzta meg magát. Majd visszamerészkedett otthonába, de állandó félelemben élt a letartóztatások miatt, miközben anyagilag szinte teljesen ellehetetlenült. A világosi fegyverletétel után végül nem tartóztatták le, de természetesen a közéletből távoznia kellett. Ezután Geszten élt, magántanárként oktatott, majd 1850-től jelenhettek meg ismét írásai folyóiratokban. Az 1850-es éveket Nagykőrösön töltötte családjával: a református gimnázium magyar- és latintanára lett.

Támogatta Deák Ferenc kiegyezéssel kapcsolatos törekvéseit, azonban „A walesi bárdok” című művében, ha rejtve is, de világgá kiáltotta: gyűlöli az osztrák uralkodót, aki eltiporta a magyar szabadságharcot. Ferenc József ennek ellenére felismerte Arany Jánosnak az írásaiban rejlő „hatalmát”, és megpróbált külön is kiegyezni vele, még a Kiegyezés előtt: az „Arany Érdemkereszt” kitüntetést adományozta a költőnek, méghozzá a belügyminiszter felterjesztése alapján. Arany megpróbálta visszautasítani a magas elismerést, de mivel a hivatalos lapok ezt szinte azonnal leközölték, már nem tehette meg. Tett azonban egy ennél sokkal nagyobb, amolyan igazi fricskát jelentő dolgot: az érdemrendet rejtő doboz csomagoló papírjára egy rövid verset fabrikált, amely mindent elárult véleményéről:

„Hasfájásban szenvedek / Érdemkeresztet küldenek, / Ha csak egyet tojhatnám, / Száz keresztért nem adnám.”

Halála után a fiókjában találták meg a kitüntetést rejtő dobozkát, felbontatlanul, rajta a versikével. Ferenc József egy évvel később, magyar királlyá való koronázása alkalmával újabb érdemrendet adományozott a költőnek: kitüntette a Szent István renddel is, amit Arany persze megpróbált visszautasítani, ismét csak sikertelenül.

Élete végéig meghatározó maradt életében a magyar szabadságharc, sőt, tulajdonképpen halálát is ez okozta: barátja, Petőfi Sándor emlékére emelt szobor avatásán, 1882 októberében megfázott, és egy héttel később, tüdőgyulladásban hunyt el az egyik legnagyobb magyar költő.

Dr. Papp Attila



2017-03-18 14:23:00


További hírek:
Hamarosan itt a társaságiadó-bevallás határideje
Virágos városrész
Romantikus remekművek
Gyerekzsivaj
A Szívbetegekért Egyesület majálisa nótaszóval, estébe nyúlóan hirdette a barátságot


JEGYZET ROVAT >>>

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble