Ma 2017. május 26. péntek,    
Fülöp napja van.    
Látogatók száma : 30301726    






















































Honlapkeszites

A neve egyet jelent Nagykanizsa acélos élni akarásával

Mindenki csak István gazdának hívta, és nem akadt olyan, aki meg tudta volna előzni a köszönésben. Dr. Krátky Istvánról van szó, aki 1930 és 1944 között Nagykanizsa polgármestere volt. A néhai városvezető unokája, dr. Lugos Margit a napokban – Dénes Sándor polgármester meghívására – Nagykanizsára látogatott.


– Sűrű volt a kanizsai program: találkozott a hortobágyi kényszermunkatáborok itteni túlélőivel, és járt a városházán, a múzeumban, valamint a Rozgonyi-iskolában is, ahol az első elemit végezte. Felszínre törtek az emlékek?

– Igen, bár hozzáteszem: nyolc és fél éves voltam, amikor kitelepítettek minket. Azóta nem nagyon jártam Kanizsán, amikor mégis, jobbára a családi síremléket látogattam meg. Most alkalmam nyílt több időt itt tölteni, és sok olyan dolgot kaptam, például korabeli folyóiratok fénymásolatát és könyveket, amelyekben a nagyapámról írnak. Ezek felbecsülhetetlen értékűek, ugyanis Hortobágy után mindenünk odaveszett, így rengeteg dokumentum is. Sok információ még nekem is új.

– Kiemelne egyet?

– Az atyai szépapám nevét például most tudtam meg: Anek Józsefnek hívták, és Kiskanizsán élt. A nagyapámnak sok ottani rokona és ismerőse volt. Nekik, MÁV-nál dolgozó, sáska barátoknak köszönhette azt is, hogy az élete vége felé – persze titokban – raktárkezelői munkát kapott Budapesten, a Nyugati pályaudvaron.

– A hortobágyi deportálás egyértelműen derékba tört egy ragyogó, felfelé ívelő életpályát...

– 1938-ban, a Zala Arany Könyvében csodálatos méltatás jelent meg róla. Azt írták, a neve egyet jelent Nagykanizsa acélos élni akarásával. Kvalitását országszerte elismerték, ehhez képest mégis kitelepítették, majd munkásszállón lakott; végül a családtól elszakítva, betegen, méltatlan körülmények között halt meg.

– Úgy tűnik, Krátky polgármester már a Rákosi-rendszer előtt is szálka volt a politikai vezetők szemében: 1944-ben, az addigi érdemei ellenére, egyik napról a másikra felmentették a hivatalából. Mi történt?

– Próbált mindig középen állni, és elítélte a szélsőségeseket, így a nyilasokat is. Hivatalosan nem tartozott egyik párthoz sem. Mindig azt mondta: ő mindenkinek a polgármestere akar lenni, ezért nem teheti meg, hogy bárminek vagy bárkinek is elkötelezze magát – leszámítva a szeretett kanizsaiakat. Nagyanyám mesélte: miután a németek bejöttek, és kötelezték a zsidókat a sárga csillag viselésére, a nagyapám felháborodottan azt mondta: amíg ő a polgármester, Nagykanizsán ezt nem tehetik meg. Tíz napra rá eltávolították a városházáról... Néhány évvel később – már ügyvédként – ugyanígy felszólalt a kulákoknak kikiáltott, kiskanizsai gazdák érdekében. Az akkori vezetők ezt sem nézték jó szemmel, feltehetően ez vezetett a deportálásunkhoz 1952-ben.

– Ha visszamegyünk az időben, a dr. Krátky Istvánról szóló írásokból kitűnik, milyen fiatalon került felelős pozícióba. 25 évesen főjegyző, egy évvel később, 1915-ben polgármester-helyettes lett – és ez csak egy a rábízott vezetői tisztségek közül. Hogyan bírhatott valaki ennyi idősen ekkora felelősséget a vállára venni?

– Csak azt tudom mondani: kivételes tehetség volt. 11 éves korától a társait korrepetálta, hogy enyhítse a család anyagi terhét. A jogi egyetemet summa cum laude végezte el. Igazi lokálpatriótaként – a többiekkel szemben – hazatért a szülővárosába. Itt aztán csakhamar kitűnt a tehetségével, és rögtön a városházára került. Önmagáért beszél, hogy 1919-ben őt és egy őrnagyot küldtek a jugoszláv hadsereg által lerohant Csáktornyára azért, hogy tárgyaljanak a megszálló katonai parancsnokokkal. Az akkor 29 éves nagyapám – jogászként – ezt a kérdést szegezte nekik: „Milyen jogalapon foglalja el Jugoszlávia Csáktornyát?” Jogalap, persze, nem volt, az pedig valóságos csoda, hogy ezek után élve elengedték őt...

– Széles körű tájékozottságról árulkodik, hogy a polgármestersége alatt milyen sokféle területen indult fejlődésnek Nagykanizsa. Lehet tudni, mire volt a legbüszkébb?

– Igen. Talán az eredeti hivatásából adódóan is a törvényszéki palotára, ami ma részben városházaként működik. De nagyon nagy vállalkozása volt a MAORT-központ Kanizsára telepítése és a vajgyár létrehozása, ami sokaknak adott megélhetést. Iskolák, templomok, emlékművek épültek, és ekkoriban készült el a strandfürdő és az uszoda is.

– Fontosnak tartotta a sportot, de a kultúrát is. Az elbeszélések szerint hatalmas könyvtára volt, és kiválóan hegedült. Kik voltak a kedvenc szerzői?

– Erről sajnos nagyon keveset tudok. A könyvtára szinte teljesen megsemmisült, nekem pedig kevés emlékem maradt róla. Hortobágy után elszakítottak minket egymástól, és én a nagynénémnél laktam. De azt tudom, hogy nagyapám, a polgármestersége alatt is rendszeresen beült a zenekari árokba, amikor a pécsi színi társulat vendégeskedett Kanizsán. A hegedűje az élete végéig vele volt, én pedig mind a mai napig nagy becsben őrzöm.

Nemes Dóra

„Hortobágy után mindenünk odaveszett…” (Fotó: Jancsi László)



2017-05-06 13:03:00


További hírek:
A hét képe: Tütü és pendely
Átlagosan 2-5 ezer forintot költenek a szülők gyereknapi meglepetésre
Kiállítás nyílik Robert Capa fotóiból Triesztben
Máriát dicsérjük
ÁLLÁS – ÁLLÁS - ÁLLÁS


SZÓRÓL SZÓRA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:31 - Pavilon Napok

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble