Ma 2017. július 26. szerda,    
Anna, Anikó napja van.    
Látogatók száma : 31984440    






















































Honlapkeszites

Péter Árpád: Az ér(t)etlenség kora

Elnézem a maturandusokat – és nem csak a csajokat… -, de nincs nosztalgiám, s nem szakad fel lelkemből a dejónekikmertfiatalok; úgy látszik, nem vagyok még - kellőképp öregecskedő (pláne nem garanciális cserére ítélt feleség, bár az a magyar történelem egy másik, bizarr tételsora…); annyira azonban tán mégis, hogy rájöjjek, ahogy halad az idő, egyre éretlenebb lesz az ember. Még ha papírja is van az ellenkezőjéről.


Tizennyolc éves önmagunk (iuventus ventus) gigász volt, telve - helyenként túláradó - önbizalommal, tervekkel, magabiztossággal, akárcsak a maiak. Oroszlánt reggeliztünk, medvét ebédeltünk, krokodilt vacsoráztunk, s mindezeket puszta kézzel szenderítettük jobb létre. Pluszban talán arra készültünk, hogy a Tisza/Duna/Principális jegén – nyáron! – királlyá koronázzuk magunkat, s egyúttal Erzsikingdöbritiskingtől (több fakó ló meg nem indult a tartományból a derbin…) kapunk egy kardlap-vállveregetést, miközben felajánlja, hogy tegezzük, illetve leginkább megkérdi, hogy esetleg tegezhet-e minket, amire mi kékvérű, leereszkedő fensőbbséggel, hanyag, de beleegyező fejbiccentéssel válaszolunk. Persze vigyázva, hogy a koronánk (és nem a fogunkon…) félre ne csússzon.

Aztán, idővel, eltűnik az oroszlán, a medve és a krokodil, Erzsi se nyüstöl, s kiderül, hogy az érettségi nem az érettség i-képzős változata, hanem csak egy dokument, amely azt bizonyítja, hogy a matektanár a mosdó felé menet mégis csak jó képletet susogott az írásbeli individuális pisiszünetében.

A deriválás (vagy mi), persze, specielazóta se megy, igaz, soha nem is kérdezte senki, hogy tudok-e olyat, mint ahogyan a matekmatúra óta ember nem faggatott a másodfokú egyenlet megoldó képletéről sem.Hiába is tenné egyébként, mert maximum Dsidát tudnám idézni neki, az meg ugye, nem releváns. Azt viszont megjegyeztem, hogy az időszámításunk előtt 2000-ből való, Mezopotámiában talált leletek azt igazolják, már akkor is meg tudtak oldani egy másodfokú egyenletet.De frankón, ami nem azt jelenti, hogy franciák lettek volna - Mezopotámia ugyanis a mezopotámiaiaké! -, mert franciák akkor még nem voltak. Maradhatott volna így a dolog, s akkor tán Trianon sincs.

(Mindegy, ez csak egy kis kitérő volt, mint a sztrádán a pisilde, aminek acélszürke ridegségét a lányok leülés előtt fehér zsebkendőkkel törik meg, a másik oldalon pedig a fiúk, mint a kan kutyák, megjelölik, még a padozatot is, igaz, nem felemelt lábbal. Aztán meg kézmosás nélkül mennek ki, feladva a leckét a minimál-higiénia bűvkörében élőknek, hogy ők – kézmosás után – ugyan mit (ne) fogjanak meg, hogy akaratlanul se részesüljenek vizeletmintában, hisz’ nem vagyunk mi labor egy kórházban.)

Az ember a gaudeamuszigiturt gajdolva tényleg a’szitte. Mármint, hogy ő Tarzan, akit megtart minden lián. Aztán egy-kettő leszakad, Tarzan pedig gipszet kap, s jó esetben megtanulja a leckét.

Nemhogy rózsa, de még lián sincsen tövis nélkül.

S az is kiderül idővel, hogy nemcsak egy Csita van – ugye, tudjuk: ő a majom Tarzan és a Jane mellett -, hanem bitang sok járkál a világban, és mind sokkal hülyébb, mint az, amelyik a filmben látható volt, s egyébként 79 évet élt és nyugdíjas korában sokat tévézett, képeskönyveket lapozgatott és zongorázott is.

Szóval, abszolvált matúra ide, magunkról hitt mindentudásegyeteme oda, az ember haladván földi idősíkjának végpontja felé, érezheti úgy: éretlenebb, mint hajdan, 18 évesen. Mert rájön: a végtelenhez képest nagyon keveset tud, s az egyedfejlődés paradoxonaként: minél többet tud, annál inkább ezt érzi. A nem-Csitákat, persze, hajtja a vágy, a felfedezés, megismerés nyughatatlan óhajtása, de ahogy tágul a tudat, úgy bővül a rejtélyek birodalma is. A Csitáknak persze mindegy, nekik marad a papír.

S bár nem vindikálnék jogot arra, hogy a most érettségizőket, szakmát szerzőket tanáccsal lássam el, hiszen milyen alapon tenném (meg amúgy sem vagyok ifjúsági szakszolgálat), de tán nem sértődnek meg azon, ha egyre kevésbé éretten arra bíztatom őket: a tételsorok mellett tanuljanak meg pár imádságot is, mert zimankós, rideg időkben, s amúgy békebeliekben sem megyünk sokra azzal, hogy deriváljuk a koszinuszt, s extraháljuk a kettős kötést(…) – hit nélkül.

Az életben ugyanis az a legfontosabb, a hitből erőt merítve aztán már bármi megtanulható.

Még (az) az élet is – ami nem a halállal zárul.



2017-05-13 06:34:00


További hírek:
Családos táborban töltődhettek fel az elmúlt héten a nagykanizsai reformátusok
Nincs messze a Mura - Nemzetközi Halászléfőző Verseny Lendván
Ukrán állampolgárt vádolnak orgazdasággal
NAV-osok jártak az újudvari tévétoronynál – de csak egy ismeretterjesztő program kedvéért
Romeltakarítás


JEGYZET ROVAT >>>
FRISS HÍREK

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble