Ma 2017. szeptember 19. kedd,    
Vilhelmina napja van.    
Látogatók száma : 33370345    






















































Honlapkeszites

Ételt osztott, tíz év börtönt kapott érte

Nő létére sosem félt a kihívásoktól: darukezelő volt a csepeli gyárban, majd vért adott az 1956-os forradalmároknak, utóbb pedig beállt közéjük, és konyhás lett: ételt osztott a felkelőknek. Tollasi Ilonát ezért a bátor tettéért Biszku Béla későbbi belügyminiszter felesége ítélte el egy évtizednyi börtönre, az a Biszkuné, aki Tóth Ilonát is a bitófára küldte.


Tollasi Ilona 1956 októbere előtt Csepelen dolgozott, mint darukezelő, és azon a nagyszerű, 23-ai napon egy doboz cigarettát szeretett volna magának vásárolni, ezért mászott le a daru tornyából, mikor a felkelők véradókat toboroztak szerte a fővárosban, így a csepeli gyárban is. A Heim Pál kórházból aztán a Baross térre ment, ahol a forradalmárok megkérdezték tőle, akar-e segíteni? Akart, így a konyhára osztották be. Az elkövetkezendő napokban a Péterfy Sándor utcából hordták az ennivalót, és osztották azt a harcolóknak. De szabadidejében sem pihent, mert akkor pedig röplapokat készített és hordott szét. A jutalma 10 év börtön lett ezért, na meg persze az, hogy 19 évesen tönkretették az életét. Tollasi Ilona később keserűen nyilatkozta: nem lenne újból forradalmár, mert azok árulták el, akiken segített.

 

 

Stefka István 2000 és 2003 között készített 1956 még élő hőseiről egy portrésorozatot „Ötvenhat Arcai” címmel, amit a PestiSrácok.hu közölt. A Tollasi-féle riportból idézek néhány gondolatot:

– A Baross tériek vezetője Nickelsburg László volt. A mi helyünk főként gyülekező és pihenőhely volt. Innen harcolni és éjszakai portyára mentek az emberek. Nekünk végig az volt a dolgunk, hogy szendvicseket készítsünk nekik.

– November 4-én a szovjetek megtámadták az országot. Amikor a Baross tér belövése megtörtént, azonnal elhagyták a központjukat?

– Azonnal szétváltak a Baross tériek. Egy részük fegyverrel ment más helyszínekre, mi jónéhányan a házak padlásain keresztül menekültünk – egyik házból a másikba –, végül eljutottunk a kórház alagsorába. Egy hétig maradtunk csak ott, röpcédulákat nyomtattunk. A betegek fent voltak, mi lent voltunk a pincében. Éjszaka vaságyakon aludtunk.

– Az orvosok, az ápolók tudtak erről?

– Természetesen, ők adták az ételt. Nemcsak bennünket fogadtak be, hanem a Tűzoltó utcaiakat is, és más felkelőket. Aztán Palotással és egy másik lánnyal, Mocsokkal hamarosan elhagytuk a kórházat: menekültünk tovább. Később visszamentem, pechemre, mert hajnalban a rendőrség razziát tartott és nyolcvanötünket bevittek. Velünk volt Angyal István és Eörsi István is. El tudtunk volna menekülni, ha nem alszik el az a két fiatal, akik őrséget álltak az első emeleten.

– Ezzel kezdődött a kálváriája?

– Nem. Engem néhányad magammal elengedtek a rendőrségről. Angyal Istvánt, és ha jól emlékszem, Eörsit ott tartották.

 

 

– Öntől mit kérdeztek a rendőrségen?

– Azt: mit kerestem a Péterfyben. Csak annyit mondtam, hogy nem volt hová mennem, és a harcok elől a kórházba menekültem. Ezt akkor elhitték. Kiengedtek. Néhány nap múlva elindultam a keresztszüleimhez a Margit hídhoz, de oda már nem jutottam el, mert lefogtak a pufajkások és a szovjetek. Beköptek. A nyomozók mondták később, hogy Vörös köpött be.

– Ő forradalmár volt?

– Dehogy, amikor kinyitották a börtönöket, akkor a politikaiakkal ő is kisétált. Állítólag többszörös gyilkos volt.

– S mint gyilkos harcolt?

– Harcolt. Beállt a forradalmárok közé. Természetesen nem az volt a jellemző, hogy gyilkosok harcoltak a szovjetek ellen, de sajnos néhány köztörvényes is elkeveredett a felkelők között. Az volt a baj, hogy ezeket is kiengedték a börtönökből. Nem született olyan vádirat később, ahol nem szerepelt volna rablás.

– Ki ítélte el önt?

– Biszkuné dr. Tóth Matild.

– Kemény bíró volt Biszkuné?

– Igen. Mindig sima, hátrafésült frizurája volt, mint a férfiaknak. Galád bíró volt, Palotást és Tóthot, a társaimat is akasztófára juttatta.

– Kik voltak az ön barátai?

– Csak Wittner Marival meg Hrozovával voltam jó barátságban.

– A tíz évet letöltötte?

– Nem, abból hét és felet. 1964 júliusában szabadultam negyeddel, kedvezménnyel: jól dolgoztam, panasz nem volt rám.

– Ha visszagondol az életére, megbánta, hogy lement a József körútra cigarettáért?

– Ha őszinte vagyok, megbántam. Nem azért, mert le kellett ülnöm, mert tizenkilenc évesen tönkre tették az életem, hanem az emberek miatt. A bírósági tárgyalásomon azok jöttek el ellenem tanúskodni, akiknek ételt adtam a Baross téren, mert éhen haltak volna a gyerekeikkel együtt. Volt egy olyan asszony, akinek két hónapos gyereke volt és mindennap vittem a tejet, az ételt a legnagyobb golyózáporban.„Hálából” vallott ellenem, hogy fegyverrel harcoltam, ő látta.Még a Keletinél is összeszedett néhány embert, hogy tanúskodjanak ellenem. Csalódtam az emberséges viselkedésben…

Dr. Papp Attila



2017-07-16 08:40:00


További hírek:
Vigyázat, telefonos csalók a kanizsai állatmenhely nevében gyűjtenének adományokat
Indul a Safety Transport 2017 szállítási gyakorlat
Árhullám a Rábán és a Murán
Jogerős ítélet várható az idős embereket kifosztó banda ügyében
Női labdarúgó NB II: történelmi pontszerzés


KRÓNIKA ROVAT >>>
FRISS HÍREK

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble