Ma 2017. augusztus 22. kedd,    
Menyhért napja van.    
Látogatók száma : 32693331    






















































Honlapkeszites

Esztéta a kabinet élén

Idestova három esztendeje, hogy a katedrát felcserélte a polgármesteri kabinet vezetésével. Persze kevesen tudják, hogy a kabinet – munkacsoport – vezetése nem csak Nagykanizsa polgármesterének „kiszolgálását”, és a jegyző munkájának a segítését jelenti. Ez nem valami irodai, nyugis munkahely. Főleg nem az Lehota János esetében, akit sokan esztétaként is ismernek, de kis csapatának köszönhető, hogy a város rendezvényei és egyéb „attrakciói” mára turista-látványossággá lettek. És hogy ez véletlen-e? Csak a sikeres programoknak köszönhető? Nem, jelenünk Nagykanizsájának mindennapjait egy lassan kilenc évvel ezelőtt útjára indult elgondolás alapozta meg, amely mára körvonalazza mindazt, amit úgy hívunk: Murafölde. A kabinetvezető majd egy évtizede ott volt a mai Nagykanizsa városmarketingjének kigondolásánál, és hiszi, hogy Murafölde fővárosának ez adhat új lendületet.


Lehota János rögtön az elején elmagyarázta a koncepció lényegét: kilenc évvel ezelőtt a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusza és Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő, akkori alpolgármester mert nagyot álmodni. Nem arra várakoztak, hogy az autópálya révén hátha idejön majd valamiféle befektető egy nagy gyárat építeni, sok ezer munkahellyel, mert lássuk be: rohanó világunkban az ilyen gyáróriások egyre ritkábbak. Na meg az is világos, hogy Nagykanizsa mindig is egy kereskedelmi központ, valamint a mezőgazdaságból élő dél-zalai térség fellegvára volt, nem pedig ipari nagyváros. Ne is legyen az…Nos, az egyetemen létrejött munkacsoportban akkor azt mondták, nézzük meg, mi az, amit a jó Isten ide, Dél-Zalába adott nekünk, és ahhoz képest találjuk ki, mivel lehetne fellendíteni a térséget, mivel lehetne új irányt adni. Van bőséggel vízfolyásunk – a Murával az élen – a vízi turizmus kedvelői számára, hatalmas erdőink a bakancsos turizmus rabjainak, széles mezők és bebarangolásra váró rétek, na meg könnyen megmászható dombok pedig a kerékpáros, valamint a lovas turizmus szerelmeseinek. Nosza, csábítsuk őket ide, ajánljunk nekik egész évben kitűnő, nagykanizsai programokat, mindebbe vonjuk be a térség kisebb, családi gazdálkodóit is, akik eladhatják termékeiket az idelátogatóknak, mert hiszen Dél-Zala mezőgazdasági adottságai kiválóak, és ezzel létrejöhet egy hungarikum, amit úgy hívhatunk majd: Murafölde, ahova érdemes eljönni.

 

 

Az azóta eltelt években egyre inkább alakot öltött ez a majdnem kilenc évvel ezelőtti elgondolás. Erről, és magánéletről is kérdeztem Lehota János kabinetvezetőt, városunk polgármesteri hivatalának és Nagykanizsa fesztiváljainak ma már meghatározó szervezőjét – és szereplőjét…

– Tősgyökeres kanizsai vagyok, a családom, pedagógus szüleim is itt élnek. Nagykanizsán kívül Pécs volt az a város, amely az életem részévé vált, ugyanis már középiskolába Pécsre jártam, majd ottmaradtam, és az egyetemet is ott végeztem el – meséli Lehota János polgármesteri kabinetvezető. – Akkoriban a művészeti gimnázium miatt döntöttem Pécs mellett, ami aztán közel két évtizedre meghatározta az életemet, persze, kollégistaként rendszeresen jártam haza. Első végzettségem, ami abszolút a művészetről, a képzőművészetről szól, a ma már egyre ritkább ötvös szakma volt. A fiatalabbaknak jegyzem meg, hogy az ötvös az a szakember, aki fémekből szebbnél-szebb tárgyakat, kupákat, dobozokat és ékszereket készít…A „hivatalos” szakmám megszerzése után Pécsen maradtam, és mivel éreztem, hogy a művészet, a művészettudomány az, ami engem érdekel, így jelentkeztem az egyetemre, esztétika szakra. Mikor a művészettudomány eme (szak)ágával ismerkedtem, akkor szólt közbe az irodalom is, hogy úgy mondjam. Én kamasz fejjel az esztétikát még a művészettörténettel azonosítottam, ami aztán, mint az hamar világossá vált a számomra, sokkal több, mint „egyszerű” történeti tantárgy. Valójában a színháztörténettől az irodalomtudományon áta filozófiát is érintő nagy tárgykörről beszélünk.

Akkor az esztétika volt az, ami egyszerre, szinte robbanásszerűen kezdte el bővíteni a látásmódodat. És az irodalom szeretete?

– Az esztétika hozott össze az irodalommal, és ezért is döntöttem úgy, hogy doktori szakomnak az irodalomtudományt fogom választani. De ezt már levelezőn folytattam, hiszen ekkortájt kezdtem a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán tanítani. Hogy kerültem kapcsolatba az egyetemmel? – kérdez vissza az esztéta.– Egy felkérést vállaltam el, az ezredforduló évében történt. Büszke vagyok arra, hogy alapító tagnak nevezhetem magam, ha a kanizsai kampusz alapjainak lerakásáról van szó. Az esztétikának köszönhetem, hogy akkoriban az egyetem felfigyelt rám, hiszen az ezredforduló környékén már viszonylag sok kiállítás-megnyitóra hívtak el közreműködni, „megnyitni”, akár Nagykanizsán, akár Zala megyében. Egyszer csak bejelentkezett az egyetem, hogy jöjjek, és oktassak művészettörténetet. Nem bántam meg azt a sok munkát és tucatnál is több évet, amit belefektettünk a kollégáimmal az egyetemi kampusz létrehozásába. Mára egy sokszakos, komoly egyetemi kampusszá vált az iskola, amely miatt már a város határában is tábla hirdeti: Murafölde fővárosa, Nagykanizsa bizony egy egyetemi város.Tizennégy évig voltam főállású tanár – egyetemi adjunktus – a kampuszon, de máig az életem része, hiszen mostanság óraadóként vagyok jelen a kampuszon.

Kiállítás-megnyitók: úgy tudom, hogy eddig félezernél is több alkalommal működtél már közre.

– Sőt, nemzetközi szinten is nagyon sokat, ez mára tulajdonképpen hobbivá is vált egy picit, hiszen egy-egy megnyitó során alkalmam van újra és újra gyakorolni a szakmát, esztétának lenni tulajdonképpen.

 

 

Ez, a Pannon Egyetem kanizsai kampuszán eltöltött évek, időszak volt akkor életed első nagyobb állomása?

– Igen, és az egyetem mellett igyekeztem minél több területen kipróbálni magam, például két évig tanítottam általános iskolában, de dolgoztam újságoknál is, mint grafikus és újságíró. Grafikusként a hajdani Kanizsa Extrában, míg újságíróként a Maratonnál működtem közre, ott három esztendőt töltöttem el.

Volt valamilyen speciális, egyedi téma az újságírás terén, ami megfogott, vagy jöhetett minden, amit éppen meg kellett csinálni?

– Ez utóbbi, bár a riportos, beszélgetős anyagokat mindig jobban kedveltem. És főként a véleményt tükröző tárcákat, publicisztikákat.

De akkor hogyan következett egy ilyen félig művészi, félig tanári pályáról a polgármesteri kabinet?

– Nos, ez egy nagyon mélyre nyúló történet, amely persze, mint életem során sok minden más – ide a párválasztást is beleértem –az egyetemi kampuszról indult, valamikor a 2009. év elején.Itt fontos momentum, hogy én az egyetemen a kétezres évek első évtizedének közepén, a művészettörténeten, esztétikán kívül más szakterületekkel is foglalkozni kezdtem. Tanítottam turisztikát, kulturális turizmust, vallásturizmust, turizmusföldrajzot,utazásszervezést és üzleti kommunikációt, de mester szakon menedzsmenthez köthető tárgyat is, szervezeti kultúrát és üzleti etikát. De, feleségemmel együtt utazásokat is szerveztünk, szerte Európába – magyarázza Lehota János. – Ebből nagy adag tapasztalatra tettem szert, mire Nagykanizsa felkérte az egyetemet, hogy vegyen részt a város hosszabb távú, stratégiai tervének kidolgozásában. A tervezés időszaka, ami egy esztendőnél is több időt vett igénybe, folyamatosan, Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő hathatós közreműködésével, az egyetem által meghívott szakemberekre építve, különböző munkacsoportokban történt. Én a városmarketing csoportban dolgoztam, mint egyetemi delegált, és ennek a kis teamnek a munkájába kapcsolódott bele Cseresnyés Péter is, akkor még alpolgármesterként.Megalkotott a csapat egy stratégiai tervet, ami globális volt: a városfejlesztéstől a turizmuson át a helyi gazdaság élénkítéséig, tulajdonképpen a város és térsége kitörési pontjainak a megkereséséig átfogóan foglalkozott négy csoport a kérdésekkel, nemhiába tartott sok-sok hónapig. Ugyanis, már akkor térségben, Dél-Zalában, a mára már ismerté vált Muraföldében gondolkoztunk. Mindezt úgy, ahogy évszázadokig az életadta, és adja ma is: Nagykanizsa a térség központja, Murafölde fővárosa. Olyan koncepciót körvonalaztunk, amely térségben gondolkodott, és Nagykanizsával, mint a térség fővárosával számolt.

 

 

Vagyis minden olyan fejlődési irány, ami mára már sikeres lett a térségben – tulajdonképpen a Murafölde gondolata – valahol ott indult útjára, az egyetemi kampuszon, 2009-ben?

– Pontosan. Azok az irányok, amelyek mára megvalósultak, például a helyi termelőkre, Dél-Zala mezőgazdaságára, a háztáji gazdálkodás népszerűsítésére való fókuszálás, a térségben, azaz Muraföldében való gondolkodás, a turizmus fejlesztése, illetve a nagy, sokezer fős üzemek helyett a kisebb, családi vállalkozások realitásában való gondolkodás: ezek az irányvonalak mind akkor, ott, ezekben a munkacsoportokban kristályosodtak ki, Cseresnyés Péter irányításával.Mondhatni, a feleségemet és engem a városmarketing témakör nagyon érdekelt, és ezért aztán magával is ragadott –szögezte le a kabinetvezető. – Ezt egyrészt felismerte, másrészt kifejezésre is juttattuk Cseresnyés Péternél, akit éppen akkor választott meg Nagykanizsa lakossága polgármesterré. A polgármester munkáját „hobbiként”, térítésmentesen segítve az lett a feladatunk, hogy ötletekkel, és a részletek kidolgozásával támogassuk a koncepció megvalósítását, a 2010 végére már kirajzolódott elképzelést Nagykanizsa jövőjéről.

Hogy működött ez a gyakorlatban?

– Meghatározott időközönként, általában két-három hetente találkoztunk a polgármesterrel, és hónapról-hónapra raktuk össze a „kirakós” darabjait, azaz a mára már jól ismert, a Murához köthető turisztikai értékek, és egyáltalán az aktív turizmus – vagyis a bakancsos-, a vízi-, a kerékpár-, és lovas turizmus – elemeit. Az elmúlt években a program elképzelések szerinti megvalósításához szükséges kívánalmak teljesítése zajlott, amelynek csak végeredményeit látják az itt élő emberek: a nyertes pályázatokat, az épülő-szépülő várost és környezetét, a kerékpárutak fejlesztését, a horvátokkal és szlovénekkel való sikeres együttműködést, hiszen Murafölde aktívan számol a „szomszédjaink” részvételével. Ekkor segítettük kidolgozni a mára szintén népszerű „Vásárolj Kanizsán” program elemeit is, mert már akkor világos volt: Dél-Zala, azaz Murafölde a mezőgazdaságára és a turisztikai lehetőségeire biztonsággal építhet.Össze kell tehát kapcsolni ezt a kettőt, és ezzel fel lehet lendíteni térségünket.Amúgy ezek az irányok Cseresnyés Péter akkori polgármester számára a koncepció legfontosabb pillérei voltak. – hangsúlyozta Lehota János. – Persze, ha jönne ide egy több ezer főt foglalkoztató üzem, vagy gyár, az is nagyon jó lenne, de amíg ez nem történik meg, építsünk arra, amink van: a dél-zalai erdőkre, a jó termőterületekre, a Murára és az egyébként gazdag vízkészletünkre.

 

 

Illetve, ezeket pedig kapcsoljuk össze a várossal?

– Igen, kössük össze ezeket Murafölde fővárosával, hiszen Nagykanizsa a térség központja. Az elmúlt években, az egyetem és a város, valamint a város által beadott turisztikai pályázatok, határon átnyúló pályázatok, mint a szlovén-magyar és horvát-magyar pályázatok a térség kerékpárturizmusának, vízi turizmusának és bakancsos turizmusának fejlesztésére, valamint a kulturális turizmusra való építés, és ennek a városban tapasztalható kialakítása, már mind-mind e köré az ötlet köré csoportosult. Úgy íródtak meg, úgy készültek el ezek akkoriban, hogy egy évtizeden belül megszülethessen egy önálló, körülhatárolt és saját névvel rendelkező térség, Murafölde.

Kulturális turizmus, mert ez is lehet egy kitörési pont?

– Természetesen, Kanizsa, fesztiválvárosi programjaival ma már fokozatosan vonzza be a látogatókat a térségbe, minden évszakban. A kulturális turizmus miatt fontos a város mára már sokszínűvé váló program-kavalkádjának az alapjait is megerősíteni. Az akkori polgármester, Cseresnyés Péter alapötlete az volt, hogy minden évszakban kell legalább egy nagyobb, az egész várost megmozgató „látványosságot”, fesztivált szervezni, de úgy, hogy ez idevonzza a turistákat is – ecsetelte a kabinetvezető. – Vagyis ismét a turisztikát hívtuk segítségül, és ezt vegyítettük különböző programelemekkel. Azt hiszem, mára már elmondhatjuk, hogy ez épülőben van, vagyis akkor jó irányba indult el Kanizsa vezetése. Város napja, fánkfesztivál, sör- és fúvószenei fesztivál, dödöllefesztivál, vagy az adventi időszak Erzsébet téri programjai: ezek egyenként is sok ezer embert vonzanak, és egyre több turistát. Az egyik fő cél pedig ez volt: Dél-Zala, a Murafölde természeti adottságainak a kihasználása, nagykanizsai központtal, amely város pedig kiváló fesztivál-székhelyévé tehető Muraföldének. Szerintem ez a másik fő csapásirány is érthető. Hiszen az világos, hogy a városnak nincs olyan épített értéke, ami önmagában turisták és látogatók ezreit vonzaná be, de a fesztiválok már ilyen, ha nem is épített, de mégis turistacsalogató attrakciók lehetnek. Hiszen folyton, szinte minden hónapban kínál a város valamilyen érdekes programot, gondoljunk csak a lovas militaryra, a kerékpáros eseményekre, a sárkányhajók kétnapos versenyére vagy a hajómodellezők évenkénti viaskodására is.

Említetted, hogy nincs még konkrét épített, látogatókat idecsalogató érték. A híreket böngészve, az évtized végére szerintem már más lesz a helyzet.

– Jól látod, hiszen több fejlesztés már a startvonalnál áll, és két-három éven belül egyenként is látványossággá fogja majd kinőni magát – mondja meggyőződéssel Lehota János. – Ilyen például az Alsóvárosi templom és kolostor felújítása, vagy a Csónakázó-tó fejlesztése. Dénes Sándor polgármester tavasszal beszélt a kolostort érintő beruházásról, vagyis elmondhatjuk, hogy a vallásturizmusban is gondolkodik a város. Kézműves sörgyártás, újjávarázsolt, több funkcióval is „felruházott” kolostor, ezek mind-mind érdeklődőket fognak vonzani Nagykanizsára, ahogy a Csónakázó-tó is. Itt említeném meg a jelenleg zajló kilátótorony felújítást, amely páratlan lesz a maga nemében, nemcsak Zalában, de azt hiszem, az egész Dunántúlon is. Tehát mindenképpen érdemes lesz majd idelátogatni azért, hogy szétnézhessünk a tetejéről. Polgármester úr szintén tavasszal beszélt a tavat érintő további fejlesztésekről, kerékpárútról a tó körül, nagy játszóparkról, vízibiciklikről, amelyek, meggyőződésem, hogy sok látogatót és érdeklődőt vonzanak majd Nagykanizsára a bakancsos és a kerékpáros turizmus szerelmesei közül. Sőt, a tavasszal még csak tervként említett Csónakázó-tavi beruházásokból több elem már meg is valósult, például újjáépült a hajómodellezők bírói tornya, és elkészült a tó partján a város bérkerékpár-rendszerének legújabb dokkoló állomása is. Ha ehhez hozzávesszük a gyönyörű főterünket, illetve a megújuló belvárost, vagy a további komoly fejlesztési terveket, úgy mint uszoda, sportcsarnok, stb., akkor már van olyan épített értékünk, amelyeknek a megtekintése reális opció lehet egy turistacsoport számára.

 

 

A városi rendezvények tekintetében milyen megoldandó feladatok vártak rátok?

– A dödöllefesztivál esetében, mint a legnagyobb rendezvénynél fontos az országos ismertség megteremtése, ami hosszú idő – fog a magyarázatba a polgármesteri kabinet vezetője. – A város napja esetében szintén ez a feladat. Természetesen a négy napos, utcatáncfesztivállal, P nappal kibővült KanizsaFestről van már szó. Emellett mindkét nagy rendezvényünknél a kapcsolódó attrakciók számát is szélesítettük, vagyis kerestük és megtaláltuk – vagy ők találtak meg minket - azokat a szervezőket, egyesületeket és partnereket, akik plusz értéket, látnivalót, programokat tettek hozzá ezekhez a fesztiválokhoz.Az advent időszakának Erzsébet-téri rendezvényeit is egy ilyen nézőpont mentén szerveztük meg és indítottuk útjára, és azt hiszem, ma már elmaradhatatlan része a város életének. Akárcsak a sörfesztivál vagy a Kultúr Korzó, amelyek esetében aktív egyesületek a szervezők, hozzáadott értéket teremtve Kanizsán. Mint még oly sokan mások, akik élhetőbbé teszik munkájukkal a város életét. És persze folyamatosan gondolkozunk mi is új programokban.Hiszen a már említett lovas military, sárkányhajózás és hajómodellezők bajnokságán kívül már találhatunk a kerékpárosokat vonzó eseményt, attrakciót is, például a nemzetközi XCO versenyt. Most éppen az a fontos cél, hogy a Murafölde számára lényeges kerékpáros-turizmust további esemény- és programelemekkel töltsük meg, hogy a kerékpározás szerelmeseinek érdemes legyen Nagykanizsára látogatni.

Ha már rendezvény, azt hallottam, hogy hozzád köthető a „karnevalizáció”, mint fogalom. Mit jelent ez, honnan jött az ötlet?

– Ez a kicsit sejtelmes, többértelmű szó már évtizedes, amúgy pedig még az egyetemen az egyik kedves tanáromtól tanultam.Egy irányt jelöl, amit a városi rendezvények esetében érdemes megvalósítani – mondja Lehota János. – A lényeg a részvételen alapuló attrakciók. Vagyis,a fesztiválokon ne a „színpad kontra nézőtér” legyen a fő rendező elv, hanem minél több olyan lehetőség adódjon, ahol a részvételé a főszerep, ahol az érkező vendégek be tudnak kapcsolódni a fesztivál programjaiba, egy-egy fesztivál-elembe. Azaz, nem „csak” nézői lehetnek az adott attrakciónak, hanem ki is próbálhatják: táncolhatnak, mászhatnak, csúszhatnak, beállhatnak, valódi résztvevői lehetnek, ha akarnak: ettől lehet igazán látványos és turistacsalogató egy-egy ilyen „kanizsafeszt”. Ennek a szinonimája, mutációja egy kicsit az adventi időszak is: ilyen volt például az államtitkár úr által kezdeményezett legutóbbi szeretetdoboz akció, ami rendkívüli sikert ért el a 4300 ajándékdobozzal. Együtt csináljuk, egy célért csináljuk, de úgy, hogy jól érezzük magunkat közben és együtt vagyunk. Adventi hangulatban, ünnepi hangulatban, miközben észre sem vesszük, hogy ki is kapcsolódunk, és megéljük az életet, érezzük az ünnepet.

 

 

Ehhez pedig a KULCS volt a kulcs, ugye?

– Igen, hiszen az adventi városi ünnepség 2012-ben indult, Cseresnyés Péter támogatásával. Néhány barátunkkal közösen a KULCS egyesületet létrehozva az Erzsébet térre hívtuk az embereket, adventezni és szeretetláncot fűzni. Akkor, ott az is sikerült, rekordot döntöttünk, közben megtelt a tér, forralt bor, forró csoki és puncs, beszélgetések, igazi, karácsonyi hangulat kerekedett. Azóta ez kibővült korcsolyapályával, jászollal, karácsonyi finomságokat kínáló árusokkal, és különböző produkciókkal, amelyekbe folyton be próbáljuk vonni az embereket is. Nincs színpad, szándékosan, így a „néző”-ből egy pillanat alatt résztvevő válhat, ha éppen ő is úgy akarja. Minden testközelben van. Ebből az öt évvel ezelőtti indulásból mára egy öt hetes, adventi program-kavalkád kerekedett. És tulajdonképpen ezzel próbálkoztunk, és ezt javasoljuk,talán sikerrel, minden már meglévő vagy új városi rendezvénnyel kapcsolatban.

Vannak más feladatai is egy kabinetvezetőnek, a polgármesteri kabinetnek?

- Hogyne, sokféle. Tevékenységünket tekintve az említettek jelentik fő irányt, és a fő feladatokat, de részint ezekhez kapcsolódva számos más dolgunk van. Csak példákat említek: városi ünnepek lebonyolítása, nagykövetek, külföldi üzletemberek, testvérvárosi delegációk fogadásának megvalósítása, illetve polgármester úr belföldi és külföldi útjainak, találkozóinak, rendezvényeken való megjelenésének, megbeszéléseinek szervezése és tervezése. Ugyanis folyton szervezni, tervezni kell, méghozzá jó előre, hiszen van olyan nap, amikor két-három rendezvényre, konferenciára is meghívást kap – sorolja a kabinetvezető esztéta. –Emellett a városmarketing feladatok, vagyis kiadványok, szórólapok, plakátok elkészítése, a rendezvények hirdetése, reklámozása, PR anyagok elkészítése, a sajtóval való kapcsolat, a kommunikáció, a turizmus támogatása is lényeges feladata a kabinetnek. Vagy az Utazás Kiállításon, és más rendezvényeken, konferenciákon való részvétel. Ezen kívül, elsősorban, az önkormányzati közgyűlésekre készítünk elő olyan anyagokat, amelyek segítik a polgármester és a képviselők céljait megvalósítani. Ezek az íróasztalhoz kötött feladatok rengeteg papírmunkát, adminisztrációs terhet jelentenek, amelyeket ugyan nem szeretünk túlságosan, de fontos részei a munkánknak. Hiszen sok esetben például támogatásokról van szó. Azt hiszem, a kabinet tagjai a különböző városi rendezvények előkészítése, majd lebonyolítása során érzik igazán jól magukat, amikor jövünk-megyünk, szervezünk, intézünk, és a végén együtt örülünk, ha látjuk, hogy sok itt élő ember, és persze turista jött el, és érezte igazán jól magát.

 

 

Rendezvények vannak más városokban is. Ott mi a helyzet? Murafölde fővárosa próbálja magát preferálni?

– Méghozzá egyik kiemelkedő feladatként, hiszen akkor „vesznek” meg minket, ha el is tudjuk „adni” magunkat – vágja rá Lehota János.– Azaz, ha nincs, vagy nem jó a reklám, hiába jók a programok… Nos, ezért ma már ott vagyunk a fővárosi utazás kiállításon, vagy a Vörösmarty téri Adventen, aztán ott vagyunk Karcagon, a birkafőző fesztiválon, ugyancsak a budavári bor és pálinkafesztiválon is. Magyarul: Nagykanizsa ma megjelenik különböző elemeivel, előnyeivel, adottságaival mint város és mint turisztikai célpont ezeken a nagyobb, országos fesztiválokon. Ez is egy újdonság, ami korábban nem szerepelt a város repertoárjában. A cél mi más is lehetne: jöjjenek ide, ismerjék meg a várost, Dél-Zala központját, szeressék meg Murafölde fővárosát, és jöjjenek vissza hozzánk minden évben. E területen azonban még nagyon messze vagyunk a céltól.

Hány kollégával látod el e lassan-lassan temérdekké váló feladatot?

– Mivel a Tourinform iroda is kapcsolódott a kabinethez, így most már hat kollégával dolgozunk a szervezésben és lebonyolításban.

Amúgy a kabinet, és a kabinetvezető mennyire kap szabad kezet: ötletelj, találd ki, gondold át, old meg?

– Ez elvárás, azaz szabad kezünk van, hiszen azért vagyunk, hogy ezekre a kérdésekre mindig gyorsan, megfelelő választ tudjunk adni. Természetesen a polgármesterrel folyamatos egyeztetéssel, az ő koordinálásával. És itt szeretném megjegyezni, hogy az ötlet nem mindig a kabinetből érkezik, ugyanis sokszor van olyan, hogy egy városi, civil szervezet áll elő egy jó elgondolással. Az ötleteket, kezdeményezéseket ezután a polgármester elé terjesztjük. Fontos menedzselni a civil szervezetek támogatásra méltó elgondolásait. Mára már kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezünk a térség civil szervezeteivel, szférájával.

 

Hobbi? Mi az, ami kikapcsol?

– Az utazás – mondja szinte gondolkodás nélkül Lehota János.– Bár régen versenyszerűen teniszeztem, ez aztán elmaradt, bár érdemes lenne újrakezdeni, de ami igazából kikapcsol, az az utazás. Feleségemmel nagybuszos körutazásokat is szerveztünk szerte Európába, 25 nagy utat, amelyet magunk találtunk ki, raktunk össze és vittünk végig. Az utazásaink alatt pedig mindig nyitott szemmel járunk, amit úgy kell érteni, hogy sokszor azt keressük, figyeljük, hogy egyik-másik európai város hogyan, milyen „technikával” oldja meg ezt vagy azt a problémát, ami esetleg nálunk is elintézésre, vagy éppen bevezetésre vár. Régebben és azóta is tehát az utazás az, ami a hobbit és a kikapcsolódást jelenti, ezen belül Franciaország és Toszkána a kedvenc, amelyeket újra és újra felkeresünk, ha egy kis nyugalomra és pihenésre vágyunk…

Dr. Papp Attila



2017-07-28 07:35:00


További hírek:
Enyhén javult a munkavédelmi szabályok betartása az első félévben
Testkamerákat tesztelnek a jegyvizsgálók
Szerkezetátalakítást sürget az almatermelésben az agrárkamara
Köznevelési intézmények igazgatóit nevezték ki Budapesten
75 éve kezdődött a sztálingrádi csata


KÖZÉLET ROVAT >>>
FRISS HÍREK

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble