Ma 2017. szeptember 20. szerda,    
Friderika napja van.    
Látogatók száma : 33374012    






















































Honlapkeszites

Péter Árpád: deszpaszitó

Az iskola nem fejleszti a kreativitást, hanem szabályokat és alapvető tudásnak gondolt dolgokat kér számon, de azt úgy, hogy azt sugallja, mindent megtanított, amit kell, pedig ott csak valaminek el kéne kezdődni.

Tisztázzuk, még mielőtt pedagógusok hada dühödt tiltakozó levelekkel bombázná a redakciót, ezt nem én mondom, hanem Csányi Vilmos. Igen, AZ a Csányi Vilmos, aki Széchenyi-díjas biológus, biokémikus, etológus egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudomány főszerkesztője, az ELTE emeritus professzora. Szóval, kis guglizás után legalább három helyre lehet neki írni…


Azt is ő mondja, hogy „A tudomány nem arról szól, hogy én pontosan tudom, mi hogy van. Én azt tudom megmondani, és minden tudományosan gondolkodó tudós azt tudja megmondani, ha bizonyos körülmények között ezt meg ezt csinálom, annak megjósolhatóan az és az lesz az eredménye. Az elmélet, az teljesen érdektelen”.

Bár diákkoromban ennyire pontosan nem tudtam volna megfogalmazni, mint Csányi Vilmos a két citált idézetben, de valahogy nyár végén mindig éreztem: valami nincs rendben az iskolával. Merthogy nem akarok odamenni. Na, jó, az a copfos lány, akit legalább két hónapja nem láttam, vonzott kicsit az ódon épülethez, de nem annyira, hogy a tiszai úszóház szabadságát szívesen felcseréljem a négy fal közti, tölcsérrel töltött lexikum zordan merev, frontális világára; copfos lány meg az úszóházon is volt…

S ha már akkor tudom, hogy Csányi Vilmos úgy véli: „Az embernek van története, és én azt gondolom, az a fontos, hogy ez olyan történet legyen, aminek örülünk, hogy megtörtént. Ebbe még az is belefér, hogyha valaki részeges csavargó, de ennek örül, hát istenem, akkor semmi baj” – nos, akkor ezt az idézetet postai úton (mert akkor még ímél nem volt), beküldtem volna a direktornak, érzékeny búcsút véve tőle is, az iskolától is.

Szerencsére nem tudtam, s nem tettem ilyet. Mert bár a nyári szünetek önfeledtsége után nem könnyű újra és újra padba ülni, de ezekre az esztendőkre szükség van.

Mert a csoda – legalábbis jó esetben– ott van. Az eszmélés annyira katartikus, hogy gyakran nem is azonnal, hanem már akár deres fejjel-borostával érzi át az ember: kapott valamit. S nem is feltétlenül tudást – lásd Csányi Vilmos fentebb -, hanem karaktert, maradandó mondatokat, szellemiséget. Mondjuk történelemtanárától a kommunizmus idején azt: 1956-ról egyelőre elég azt tudnotok, hogy forradalom volt. (Persze, ez a ma diákjának semmit sem jelent, mert naná: forradalom volt, de három évtizede még más szerepelt a tankönyvekben. Nagyon más.)

S ha a 18-as tévés karikát ide képzeljük, akkor idézhetjük azt az egykori edzőt-testnevelőt, aki – összes konyhai ismeretét egy mondatba sűrítve – arra tanított, becsüljük meg a teltebb lányokat (is), mert „nagy üstben jó habot verni”.

Vagy A magyartanár, aki egy szál lepedőben (diák)színpadra küldte félezer ember előtt Odüsszeuszát, s elnézőn félretekintett a pánikoldó fél pálinkánál, majd, szembeszállva a nagyhatalmú iskolai párttitkárral, megmentette a kirúgástól szépreményű védencét, aki persze adott rendszerszintű okot a retorzióra egy(néhány) helyközi járaton antikommunista dalok éneklésével, persze, nem egyedül.

Szóval, iskolába miattuk kell járni.

Mert bár egy csomó, később teljesen felesleges dolgot tanítanak s kérnek számon (ma sem tudom például, mi az, hogy koszinusz függvény, igaz, nem is érdekel, s nem is kérdi senki tőlem, hogy tudom-e…), de mindig van, aki a katedra mögötti démon szerepét levetkőzve egyszer csak emberré lesz – s tesz.

Az iskolának ez az igazi értelme, mert biflázni otthon is lehet(ne), egyedül, miközben üvölt a rádióból a deszpaszitó. De akkor a találkozások, az életre szóló létélmények elmaradnának. A bizonyítvány, a diploma idővel csak megsárgult papír lesz, ami ugyan fontos az élethez, de nem elég.

Kell a katarzis, az eszmélés, a majdani lélekemlék. Az első szeptemberi csengőszó – meg aztán sok másik - erre (is) kínál esélyt.



2017-08-26 05:02:00


További hírek:
Vigyázat, telefonos csalók a kanizsai állatmenhely nevében gyűjtenének adományokat
Indul a Safety Transport 2017 szállítási gyakorlat
Árhullám a Rábán és a Murán
Jogerős ítélet várható az idős embereket kifosztó banda ügyében
Női labdarúgó NB II: történelmi pontszerzés


JEGYZET ROVAT >>>
FRISS HÍREK

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble