Ma 2017. szeptember 20. szerda,    
Friderika napja van.    
Látogatók száma : 33374236    






















































Honlapkeszites

Múltidéző: Kenyérmező, 1479

Miután 1476-ban Mátyás király elfoglalta Szabács várát, a törökök is bosszúra készülődtek. Ismét Erdélyt választották célpontul: három év múlva, 1479-ben, Havasalföld felől, Szeben – Gyulafehérvár irányába haladva törtek be portyacsapataik a Magyar Királyságba.


Erdély védelme Kinizsi Pál temesi gróf és Báthory István erdélyi vajda feladata volt, akik a veszedelem hírére gyülekeztették csapataikat, majd a török ellen vonultak. Addigra az oszmánok végigdúlták a Maros-völgyét. Felgyújtott falvak és felégetett, kifosztott mezővárosok maradtak utánuk. A muszlim sereg minden málhaszekere csordultig meg volt már rakva a rabolt zsákmánnyal, mikor dél felé, a török területek irányába kanyarodtak. Több ezer fogoly szomorú menete is kísérte a Balkánra induló oszmán portyázókat.A török portyázó sereg vegyes összetételű volt: egy jó részük gyalogos aszabokból állt, akik szekercével, könnyű pajzsokkal és íjjal harcoltak. Az akindzsikbőlés lovas martalócokból álló könnyűlovasság főként a portyázásban és rablásban jeleskedett: kopjával, bőrpajzsokkal és szablyákkal küzdött, ezeknél jobb harcértékkel rendelkeztek a lovas szpáhik, akik a török térség kisebb-nagyobb földbirtokosai közül kerültek ki. A velük szembenálló magyar sereg fő ütőerejét a kisebb létszámú, de harcedzett nehézpáncélos lovasság adta. A hatalmas, páncélozott csatalovakon száguldó, tetőtől-talpig vasba öltözött, hosszú, megvasalt kopjákkal és kétkezes pallossal ellátott nehézlovasságot szinte lehetetlen volt megállítani, de felszerelésük igen költséges volt. Emellett a magyar zsoldossereget vértekbe öltözött, hatalmas pajzsokkal és lándzsákkal ellátott nehézgyalogság, valamint számszeríjászok is kísérték.

 

Ali bég közel 20 ezer fős, portyázó serege éppen Kenyérmezőnél táborozott, mikor az erdélyi vajda serege rátalált. A vajdának mindössze 7 ezer katonája volt, illetve Kenyérmező felé tartott Kinizsi 5 ezer fős nehézlovassága is, azonban ők még látótávolságon kívül voltak. Az erdélyi sereg északi (jobb) szárnyán, egészen a Maros-folyó vonaláig oláh lovasság és szász gyalogság foglalta el helyét. A vajda seregének közepén helyezkedtek el a nehézlovasai, míg délen, a balszárny a bátor székely könnyűlovasságból állt. A szembenálló török sereg zömét az akindzsikből, szpáhikból, és martalócokból álló lovasság adta, míg a gyalogos aszabok– kiegészülve oláh gyalogsággal – a sok ezer keresztény foglyot és a temérdek összerabolt prédát őrizték.Báthory a lehető legtovább kivárt, hogy a beérkezőben lévő Kinizsi minél közelebb legyen, mikor tombol a harc. Majd megfúvatta a harci kürtöket, és a magyar sereg megindult a török tábor irányába. Erre a török lovasság is vágtázásba kezdett, és a két sereg összecsapott. A vajda páncélos lovasságával az oszmánok derékhadát benyomta, és kissé vissza is vetette, de a főként könnyűlovasságból álló szárnyai nem bírtak a túlerővel, és lassan-lassan meghátráltak a törökök előtt, akik túlnyargaltak rajtuk, és bekerítéssel fenyegették a magyar sereget.

 

Ebben a döntő pillanatban érkezett meg Kenyérmező szélére Kinizsi, aki lovassága fáradtságával nem törődve, azonnal rohamot vezényelt zsoldosainak. Öldöklő küzdelem vette kezdetét, amelyben 10 ezer török veszett oda, de elesett a keresztény sereg majdnem fele is. Ali bég elfutott, a magyarok pedig levágták az oszmán tábort őrző aszabokat és oláh gyalogságot is, hogy kiszabadíthassák a rabláncra fűzött keresztényeket. A hatalmas vereség megingatta a Porta önbizalmát, de még négy teljes esztendőn át folyta harc Mátyás és az oszmánok között. Azután, 1483-ban több évtizednyi béke vette kezdetét, mert a Porta érezte: míg Mátyás a király, nem bírnak a Magyar Királysággal. Az alkalomra vártak, hogy egy gyenge uralkodó révén az ölükbe hulljon végre a Kárpát-medence. Számításuk beigazolódott: amit Mátyás felépített, azt a tehetségtelen király, II. Ulászló fokról-fokra rombolta le. A királyi tekintély meggyengült, a kincstár kiüresedett, és ismét a bárói csoportok versengtek a hatalomért. A Magyar Királyság komoly belső problémáit igazolta az 1514. évi parasztfelkelés, amelyet ugyan levertek a nagyurak, de a bajokat nem orvosolták. A török elleni, európai összefogási kísérletek kudarcot vallottak: az olaszokat, spanyolokat, franciákat, angolokat, németeket nem érdekelte a magyarok problémája, a skandináv országokat még kevésbé. Mikor 1516-ban a gyerek II. Lajos került a trónra, az egyre erősödő oszmánok is ráébredtek a Magyar Királyság rohamosan gyengülő hatalmára. Egy évtized kellett csupán, hogy Szulejmán hadai Mohácsnál szétverjék a magyar erőket, és még két évtized, hogy elfoglalják Budát és három részre szakítsák királyságunkat, hogy az csak 150 év múltán szabaduljon meg az oszmán félhold árnyékától.

Dr. Papp Attila



2017-09-13 08:18:00


További hírek:
Vigyázat, telefonos csalók a kanizsai állatmenhely nevében gyűjtenének adományokat
Indul a Safety Transport 2017 szállítási gyakorlat
Árhullám a Rábán és a Murán
Jogerős ítélet várható az idős embereket kifosztó banda ügyében
Női labdarúgó NB II: történelmi pontszerzés


KRÓNIKA ROVAT >>>
FRISS HÍREK

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble