Ma 2017. március 29. szerda,    
Auguszta napja van.    
Látogatók száma : 28722692    






















































Honlapkeszites



Kiskirályok kora

Hatszázkilencvenhat évvel ezelőtt, egészen pontosan 1321. március 18-án halt meg Csák Máté, a Vág völgyének és a Tátrának koronázatlan királya. Kastélya Trencsénben állt, és a szlovákok valóban királyként emlegették azt a földesurat, aki nem akarta elismerni Károly Róbert királyunk hatalmát.


III. András király halálával – aki II. András unokája volt –, 1301-ben kihalt az Árpád-ház. Az egész Kárpát-medencét uraló Magyar Királyság trónját több uralkodóház is igyekezett megkaparintani. Először Vencel, a cseh királynak fia, IV. Béla királyunk leányának, Annának „maradéka”, vagyis az Árpád-házhoz leányágon kötődő uralkodót választották a magyarok királyukká, aki 1305-ig ült a magyar trónon. A pápa ellenében a nápolyi Károly Róbertet szerette volna a magyar trónon, ami nemsokára be is következett, hiszen Vencel ekkortájt már a „boritalnak adta magát”, ezért sok főúr elpártolt tőle. Ekkor apja „nagy sereggel Pestre jövén, fiját a koronával együtt Csehországba vitte, ki is nem sok idő múlva Olmüczben egy gyilkos által megöletett 1305. esztendőben”.

Ezután Ottó, bajor herceg, IV. Bélának Erzsébet nevű lányától származott unokája, azaz szintén Árpád-házi „maradék” következett 3 esztendeig, de a pápa továbbra is Károly Róbertet támogatta. A magyarok is hamar elpártoltak tőle, és László, az erdélyi vajda 1308-ban elfogatta, mikor a király nála vendégségben járt, hogy a vajda lányát feleségül eljegyezze, és csak akkor bocsátotta szabadon, mikkor lemondott a magyar királyi koronáról. Ottó visszament Bajorországba, és ott is halt meg 1312-ben.

Ezután következett Károly Róbert, teljes pápai támogatással, akinek uralkodása elején a hatalmaskodó főurakat kellett először megreguláznia. Kalandos élete során, 1330-ban majdnem meggyilkolták családjával együtt, végül pedig Lajos nevű fia követte a trónon, akinek idejében a Magyar Királyság partjait 3 tenger is mosta. Az Adria, aztán a Balti-tenger a Lengyel Királyság partjainál, hiszen I. (Nagy) Lajos 1370-től lengyel király is volt, illetve a Tirrén-tenger Nápoly partjainál, hiszen Lajos, apja miatt sokat hadakozott a napfényes olasz városállam birtoklásáért is.

„Róbert Károly (Anjou ház) 1308 – 1342.

I. Róbert Károly, Martelj, szicziliai királynak fija, V. István király leányának Máriának unokája, rokon az Árpád házhoz leány ágon; a római pápának hathatós indításból királylyá választatott 1308-ban, és 1310-ben megkoronáztatott; dicséretesen uralkodott 34 esztendeig, Visegrádon lakott. Udvara, noha maga idegen olasz nemzet volt, magyar vala.

1.Trencsini Csák Máté gazdag főurat és Nádor Ispánt ki önmaga is vágyott a magyar trónra, s Károlyt nem akarta királynak ismerni, igen megalázta, és sok jószágaitól megfosztotta, melyet ma is „Mátyás földének” hivnak, Nyitra és Trencsin vármegyében. Sárvár (Vas megyében) visszafoglalásáért a Sitkei nemesi családnak egy falut ajándékozott.

2. Azután Urósius, Szervia fejedelme ellen forditotta fegyverét, és Szerviát Magyarországhoz foglalta 1320-ban.

3. Ment az oláh vajda Bazarád ellen a Havas-Alföldre Szécsi Tamás javallatára 1330-ban, de itt szerencsétlen volt, mert az oláhok egy mély völgybe szoritották őket egész seregével, és ezt, a magas hegytetőről köveket hányván reá, igen vesztegették: maga is a király egy közkatonának adván ruháját, alig szabadulhatott ki a veszedelemből, nagy nehezen mehetvén haza Visegrádra.

4. 1330. Visegrádon, Zács Felicián, magyar főnemes és királyi udvarnok, egy napon ebéd alatt dühös indulattal az egész királyi familiát meg akarta ölni, melyre ugyan nem mehetett, de a királynénak négy ujjait elvágta; a királyt megsebesitette, és a királyi urfiakat is megölte volna, ha több udvari katonák a lármára bemenvén, Zácsot össze nem konczolták volna. Okot erre a királyné szolgáltatott Zács hires szépségü leánya Klárának elcsábittatása által, ki a királyi udvarban udvari dáma szolgálatban volt. Az ország főbirái mindent, ki csak Zács nevet viselt (Felicián bünéért) rémitő kinzások közt meggyilkoltattak.

5. András fiját a Szicziliai; Lajost pedig Lengyelországi király fiának fogadta.

6. Károly uralkodása alatt a magyarországi bányák jobban kezdettek müveltetni: a perlekedő felekre nézve is bizonyos rendszabályt hozott be. Visegrádon Károly lovagvivásokat tartott; czimereket osztogatott ott a lengyel és cseh királyokkal öszvejövetelt (Congressus) és tartatott.

7. Meghalt 1342. a székes-fehérvári templomban temettetett el.

8. Nádorok voltak: Hasznosi Nagy Dominik, Homonnai Drugeth, Fülöp, János, Vilmos.”

Dr. Papp Attila



2017-03-25 07:42:00


  Péter Árpád: Fizess verssel!

Világnapból, akcióból szinte ki se fogyunk. Egy részüknek van értelme, talán kisebb hányaduk üzleti érdekből vagy ön-kielégítésből (mondhatni individualista maszturbáció gyanánt) keletkezett. A költészet világnapja (március 21.) speciel az előbbi kategóriába tartozik.


  Erdélyország sohasem volt csak a románoké II.

Tegnap írtam – egy 19. századi krónika lapjairól idézve – Erdélyről néhány gondolatot, amit ma folytatnék, illetve zárnék le, hogy „kerek legyen a történet”, ahogy mondani szokták. Erdélyország „régi jó történetéről” találtam néhány érdekes momentumot, amikor a Kárpátok bércei között a harcos és vad „Dákusok és Géták” hadakoztak a hatalmas Rómával…


  Erdélyország sohasem volt csak a románoké

Hanem volt éppen úgy a magyaroké, a székelyeké – ugyanis a régi krónikák külön nemzetségként említik őket –, a szászoké, de laktak ott ruszinok, görögök, bolgárok, örmények, zsidók és cigányok is. Székely zászló, Csíksomlyói Búcsú, Csíki Sör, csak néhány ismert magyar, azaz székely vonatkozás, ami az utóbbi években borzolta a kedélyeket. Na meg a román hozzáállás… Közeleg a 2017. évi, székelyföldi nagy magyar találkozás, úgyhogy arra gondoltam, megnézem, a krónikások mit írtak a régi könyvekbe Erdélyről? Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a románokat, azaz az oláhokat a három fő nemzet között nem is említik…


  Ki nem állhatta az osztrák császárt

Élete végéig a magyar szabadságharc eltipróját látta az osztrák uralkodóban, Ferenc Józsefben, még annak ellenére is, hogy utóbb az 53. magyar király vált belőle, és mi tagadás: Aranynak igaza volt. Bár Deák Ferenc és a Habsburgokkal való kiegyezés híve volt, az osztrákokkal szembeni gyűlölete élete végéig megmaradt benne. Nem is csoda, hiszen nemcsak az egyik legnagyobb magyar író, költő, hanem forradalmár is volt: Arany János tevékenyen vett részt az 1848. évi szabadságharcunkban.


  Idegen szívvel a magyar trónon

Ötszázegy éve annak, hogy meghalt a Jagelló-házból származó királyunk, aki fiára, II. Lajosra egy hanyatló országot hagyott, üres államkincstárral, forrongó parasztsággal, zabolázatlan nemesekkel és a legnagyobb ellenséggel: a déli határok mellett álló törökökkel. Felelőtlen ígérete miatt lett a Habsburgoké fia halála után a magyar korona: II. Ulászló uralkodásának majd két évtizede nagyban hozzájárult ahhoz az úthoz, amely végül Mohácsra vezetett…


  Lehota M. János: Túl Önmagunkon

„Ezt a napot »Petőfi napjának« nevezze a magyar nép, mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végig küzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát elleneseivel. Petőfi merész föllépése nélkül ki tudja meddig elforgatták volna a politikusok a szóbeszéd archimedesi csavarját. Egy reggeltül estig tartó fényes álom volt az egész nap. Egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj! Mint két egymáshoz láncolt fegyvertárs, mentünk e nap fátuma elé, Petőfivel.” (1892)









FRISS HÍREK

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble