Sötétedés után

Egy hideg téli esten csatlakoztam a vöröskereszt utcai szolgálatának munkatársaihoz. Szerettem volna megismerni és megörökíteni áldozatos munkájuk 1-1 mozzanatát... Történetem a Dózsa György utcai Átmeneti Szállón kezdődött, ahol épp vacsoraidő volt. A meleg étel elfogyasztása közben TV-t néztek, egymással beszélgettek a szálló lakói, de akadt olyan is, aki büszkén mutatta gondosan rendben tartott lakrészét. A szállóról az utcára vezetett utam: a szociális szolgálat munkatársai szokásos esti körjáratukon forró teát, ételt, takarót, ruhaneműt adtak a fedél nélkül élőknek. Minden nélkülözőhöz volt egy kedves szavuk, szemmel tartották a város minden zugát. 

Fotó: Jancsi László

Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László
Sötétedés után, fotó: Jancsi László