Büszkén és alázattal

Büszkén és alázattal fenntartani a hagyományokat – ezt jelenti ma bányásznak lenni. Szeptember első vasárnapja az Országos Bányásznap. Ebből az alkalomból koszorúzták meg az iparághoz kötődő, helyi és országos vállalatok, szakszervezetek képviselői az Olajmunkás szobrát Nagykanizsán.

A nyolcvan évvel ezelőtti kezdetekre, a budafai olajömlésre is emlékeztek a koszorúzás résztvevői, akik a múlt tisztelete mellett a bányász hagyományok jövőjét is szem előtt tartják. „A magyar mélyművelésű bányák, sajnos, már csak nagyon alacsony számban vannak itthon, de hát az energiaiparban vannak más lehetőségek: olaj, gáz, víz... A bányászat ma inkább egyfajta szellemiség, viselkedésforma. Olyan morális- és kulturális jellemvonás, ami áttevődik a fiatalokra is” – mutatott rá Biri László, a MOL Bányász Szakszervezet elnöke.

A tradíciókat folytató fiatalok büszkék arra, hogy a történelmi töréspontok ellenére ma is él a selmecbányai szellemiség, amely ezer szállal köti össze a bánya-, a kohó- és az erdőmérnököket. Grédics László, a Soproni Egyetem ötödéves erdőmérnök hallgatója, erdész valétaelnök kérdésünkre elárulta: „Büszkén állíthatom, hogy nem kell új életet lehelni a hagyományokba, ezek ugyanis ma is élnek. Most is aktívak vagyunk – én a több száz éves erdőmérnök waldent viselem, ők pedig a bányász és kohász grubent. Ugyanúgy tartunk szakestélyeket, diáknótákat éneklünk. Nekünk más dolgunk nincs, mint fenntartani ezt az egészet büszkén, alázattal és becsülettel.” A megemlékezés végén a megjelentek egy emberként énekelték el a bányászhimnuszt.