Akar egy virgonc magoncot?

Országszerte ritka a kétlaki páfrányfenyő nőivarú – termős – egyede, Nagykanizsán viszont, a HSMK hátsó sarkánál egy több évtizedes Ginkgo biloba ezekben a napokban örvendezteti meg aranysárga szilvaszerű gyümölcseivel a fajta kedvelőit. Ön is szeretne egy virgonc magoncot? Ismerkedjünk meg a zöld Kanizsa fakülönlegességével!

Se cipőtalpunk, se kezünk nem szabadul meg egyhamar az érett gyümölcsök vajsav okozta  - nem leszek píszí - bűzétől.  Ám aki nejlonzacskón keresztül fogja, gyűjti a termést, ezekben a hetekben elültetve, kint teleltetve, akár az erkélyen is, májusra virgonc magoncokat várhat. És ha pár év múlva a vígnövésű fácska – termetét ismerhetik a kanizsaiak, van ilyen a temető bejáratánál – kinövi az erkélyt? Akár elajándékozható, hegyi birtokra átültethető.

Legyezőformájú levele igen érdekes, innen kapta magyar nevét is. A tűlevelek pármillió éve összenőttek. Élő kövületnek is nevezte valaki, olyan régóta él ebben a formában. Lombhullató, az első fagyra egyszerre szabadul meg lombkoronájától. Egy pécsi belvárosi udvarban 100 évnél idősebb anya-gingko él, a vele a negyvenes évek óta együttélő hölgy mesélte, mekkora zajjal zúdul le a hatalmas fa ezernyi levele.

Bár a fiatal példányok feltűnően karcsúak, idővel a mi tölgyünkhöz hasonló terebélyes alakot ölt ez az Ázsiából az egész golyóbisra elszármazott, Goethe által is megverselt, méltán népszerű fa. Gondoljunk erre végleges helyre ültetésekor, annak érdekében, hogy páfrányfenyőnk a mi elmenetelünk után is jól érezze magát.

Papp János