Eger hősei: 465 évvel ezelőtt történt
Eger várának török ostroma 1552. szeptember 9-én kezdődött, majd egy bő hónappal később, 465 évvel ezelőtt Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült seregei kénytelenek voltak elvonulni a kitartó magyar erősség alól. A Dobó István vezette maroknyi magyar védősereg hősies helytállása következtében I. Szulejmán 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, az egri diadal pedig azóta is a magyar kitartás és hősies helytállás egyik szimbóluma.
Az oszmán fősereg 1552 tavaszán kelt útra a maradék Magyar Királyság irányába, majd júliusban ostrom alá vette Temesvárt, miközben Ahmed budai pasa csapatai Szolnok alá vonultak. Az Egernél erősebb várakat azonban zömében külföldi zsoldosok védték, akik a hatalmas török seregek láttán rákényszerítették a magyar várkapitányokat –Temesváron Losonczy István, Szolnokon pedig Nyáry Lőrinc – a kapuk kinyitására és az oszmánokkal való megegyezésre. Hiába, ők nem a hazájukért harcoltak. A két erősség elfoglalása után a török csapatok Szolnok alatt egyesültek, és megindultak Eger felé.A vár bekerítését 1552. szeptember 9-én fejezték be, majd szeptember 16-ától kezdve, két teljes héten át lőtték 12 hatalmas ostromágyúból és több száz kisebb tarackból Eger várát.
Az isteni gondviselés a magyarokkal volt, hiszen sem a folyamatos ágyúzás, sem pedig az ezt követő rohamok nem törték meg Dobó és katonái ellenállását. A törököknek lassan elfogyott az élelmük, majd kifogytak a faltörő ágyúgolyókból is, emellett pedig, idejekorán megérkeztek az őszi fagyos hajnalok is, így az oszmánok egyre jobban elkeseredtek. Eger a szeptember 28. napi, majd az október 4-i török roham után is keresztény kézen maradt, hiába robbant fel – a védők gondatlansága következtében – a székesegyházban kialakított lőszerraktár. Az utolsó két napban Eger védői már a végkimerülés szélén álltak, és csupán találékonyságuknak és hatalmas akaraterejüknek köszönhették, hogy végül mégis sikerült megtartaniuk a várat: Bornemissza Gergely híres bombáit, a falaknál forró vizet és szurkot locsoló asszonyokat, valamint az ostromlétráknál elszántan küzdő vitézeket nem tudták megtörni a sokszoros túlerőben lévő török támadók.Miután az 1552. október 13. napi roham is eredménytelenül zárult, az oszmán táborban akkora lett az elégedetlenség, hogy az addig egymással rivalizáló pasák megegyeztek a visszavonulásban, és végül október 17-én feladták az ostromot.
A Dobó István parancsnoksága alatt álló vár diadala azért volt olyan fontos, mert így zárva maradt az út a magyar Felvidék gazdag bányavárosai felé. Ugyanis sem Kassa, sem a bányavárosok nem készültek fel egy török támadásra, így aztán a hevesi püspöki székhely elfoglalásával az oszmánoknak esélyük nyílt volna az egész Felvidék meghódítására. Nem így történt…
Dr. Papp Attila