Új utakon szerb és magyar…

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt a kijelentést fogalmazta meg néhány napja a szerbek fővárosában, Belgrádban, hogy a kisebbségek jogainak védelme terén Szerbia több európai uniós vagy az EU-tagságra váró ország számára példát mutathat. A nagyrabecsülés jeléül pedig Magyarország nemcsak kéri, hanem követeli, hogy még az idei esztendőben megnyíljon öt új csatlakozási fejezet a Szerbia és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalásokon. Nos, szerb származású íróként ezt nem hagyhattam szó nélkül…

Szijjártó Péter azt mondta pénteken Belgrádban, miután találkozott Jadranka Joksimovic európai integrációért felelős szerb miniszterrel, hogy Szerbia a pozitív példa, amely azt mutatja, "így is lehet". Ellenpéldaként Ukrajnát említette, amely, mint mondta, „állítólag az Európai Unióba igyekszik", mégis úgy módosította oktatási törvényét, hogy a tíz év feletti gyerekek nem tanulhatnak anyanyelvükön: tehát a magyarok magyarul. Ami Ukrajnában a kisebbségek ügyében zajlik, az szégyen és gyalázat– mondta a miniszter. Szerinte ezzel szemben Szerbia éppen úgy módosította oktatási törvényét, hogy az a nemzeti kisebbségek jogait megerősítette, sőt előrelendítette.Szijjártó Péter azt is elmondta: Magyarország mindent megtesz, hogy elősegítse Szerbia európai integrációját, így honorálva azt, amit Belgrád a vajdasági magyar kisebbségért tesz.

Mit lehetne még ehhez hozzátenni? Orbán Viktor és kormányának külpolitikája olyan irányú, és annyira intenzív volt az elmúlt években a szerbekkel kapcsolatban, hogy most jobb a viszonyunk déli szomszédunkkal, mint az elmúlt 200 esztendő során valaha. És jól van ez így, mondom ezt szerb származású íróként, újságíróként is. Hiszen közös történelmünk már sok évszázada összeköt bennünket. A fiatal és erős Magyar Királyság első időszakában szerb felesége volt II. Vak Béla (1131-1141) királyunknak, és ezzel szerb királynője a magyarságnak. Az elkövetkezendő évszázadok során vállvetve harcoltunk a délről érkező muzulmán hódítás ellen, csakúgy, mint most. Persze a viszonyunk nem mindig volt felhőtlen, hiszen komoly összecsapásokra került sor szerb és magyar között 1848-ban, majd az első világháború időszakában is. Következett az újvidéki „hideg napok” 1942 januárjában a maga majd 4 ezer szerb áldozatával, majd a délszláv bosszú 1944 őszén a magyar ártatlanok ezreinek kegyetlen halálával.

Nem hittem volna, hogy még egyszer kezet foghat ezután szerb és magyar. De megtörtént. Orbán Viktor kormányának köszönhetően, néhány éve kezdődött el valamiféle tényleges megbékélés. A magyar hivatalos bocsánatkérésre a „hideg napokért” a szerb parlament nyilatkozata volt a válasz, a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45–ben elkövetett gonosztettek elítéléséről. Majd jött 2015-ben az országainkat fenyegető migráns-áradat, mikor muzulmán terroristák ezrei özönlöttek be Európába, de Orbán Viktor politikájának köszönhetően Magyarországra nem jöhettek, és hál’ Istennek, amíg ez a kormány vezeti az országot, szóba sem kerülhet beözönlésük. Hasonló a helyzet a szerbeknél is, akik szintén nagyon következetesek migráns – azaz ál-migráns, vagyis terrorista – ügyben: nem engednek a szélsőséges muzulmán fenyegetésnek. És most határozott lépéseket tettek a vajdasági (délvidéki) magyarság védelme és jogainak csorbíthatatlansága ügyében is. Köszönet illeti az Orbán-kormányt azért, amit néhány év alatt elvégzett. Többet tett a magyar-szerb barátságért, mint bárki az elmúlt két évszázad során…

Dr. Papp Attila