Fahordó: szükséges vagy eltűnő félben lévő hagyomány?

Végleg eltűnhet a borászatok eszköztárából a fahordó? Szükséges, vagy egy eltűnő félben lévő, ósdi hagyomány? Gazdag Attila, az ismert cserfői borász kifejtette: mára a modern technika, így a saválló tartályok elengedhetetlenül fontosak a borászatok életében, de nem kell, nem lehet végleg elfelejteni a fahordókat sem: az érlelés során kapnak fontos szerepet.

– A fahordó a borok érlelése esetén „jöhet jól”, de ma már az erjesztést és a tárolást szinte teljes egészében saválló tartályokban végezzük – ecseteli Gazdag Attila, az ismert cserfői borász, aki nemcsak a borkészítés, de a pálinkafőzés terén is otthonosan mozog. – Könnyű a tisztán tartása, ami főként a borok átfejtése idején jön jól. Aztán a borok esetében egyik kulcsfontosságú tényezőt, a hőmérsékletet is könnyen és jól lehet benne szabályozni, míg a fahordóban ez már problémát jelenthet. A saválló tartály nem korhad, illetve egyáltalán nem történhet vele semmi olyan probléma, mint ami előfordulhat egy fahordó esetében. Van néhány szőlőfajta, ami egyáltalán nem szereti a fahordót: például az irsai olivér az, amelyet hordóban képtelenség jól megcsinálni. Az ilyen illatos borok esetében soha ne használjunk fahordót, akár az erjesztésről, akár a tárolásról legyen is szó.

Akkor a fahordó végleg eltűnik majd a modern borászat eszköztárából?

– Nem éppen, hiszen a fahordó elengedhetetlen a vörösborok egy részének érlelésénél, vagy például nagyon hasznos a magas savakkal rendelkező chardonnay készítése során is. Persze itt sem jó évekig benne hagyni a bort, hanem egy néhány hónapos érlelés után célszerű saválló tartályba átfejteni, és ott tárolni addig, amíg a palackba, vagy pohárba nem kerül. Azaz, a fahordó a borok érlelése során a jövőben is szerepet fog kapni, mégpedig az egyedi ízvilág elérése miatt. De mindezt úgy, hogy közben figyelni kell az isteni nedűt, és időzíteni: csak addig érleljük a hordóban a bort, ameddig az szükséges. Ha „elkészült”, át kell fejteni egy saválló tartályba, vagy le kell palackozni.

– Az időzítés, mindig az az időzítés?

Persze, mint a való életben is – vágja rá Gazdag Attila. – Ez a jó bor létét és életét is végigkíséri, hiszen, a kierjedt újbort időben, vagyis minél előbb le kell fejteni a durva seprőről, nehogy beinduljanak a kénhidrogénes, vagy rosszabb esetben vajsavas folyamatok. Ezután pedig állandóan kezelni kell a bort, vagyis gondoskodni róla. Jó néhányszor megfejteni – akkor lesz „palackérett” a bor, ha már legalább három fejtésen túl van –, hogy minél tisztább legyen, aztán deríteni is kell, amivel nemcsak tisztább lesz, hanem stabilizáljuk is a borunk illat- és íz világát. No, és ami még fontos, az a kénezés. Egyelőre nem tudjuk a ként kiváltani a borászatban, ugyanis a kén továbbra is a bor orvossága. Nem engedi a hegy levét, kincsét megromlani, nem oxidálódik tőle: egyszóval nem engedi a bort hamar megöregedni.

Dr. Papp Attila