Miért is fontos a szén-monoxid érzékelő?

Országszerte szinte naponta hallhatunk olyan esetekről, amikor szén-monoxid okoz életveszélyt, s nemegyszer tragédiát. A veszély a melegvíz-termelés miatt egész évben fennáll, de a fűtőberendezések beüzemelésével a mérgezések gyakorisága jellemzően jelentősen megugrik. A veszélyt fokozza, hogy már csak akkor érzékelhetjük a bajt, amikor a rosszullét miatt már szinte képtelenség cselekedni. A tragédiák azonban megelőzhetőek, így ismételten és fokozottan kérjük a lakosságot, hogy tegyenek meg mindent biztonságuk érdekében.

Zala megyében az idei évben több esetben is történt szén-monoxid mérgezés, de szerencsére egyik esemény sem volt halálos kimenetelű. Legutóbb ma hajnalban riasztották a zalai tűzoltókat szén-monoxid mérgezés gyanúja miatt, ahol erős fejfájás jelezte csak Sormáson a Jókai utca egyik lakóházában a bajt. A tűzoltók kiérkezéséig a lakást átszellőztették, de még így is kimutatható volt a tűzoltók műszereivel a mérgező gáz. Az érintett négy személyt a mentők kórházba szállították megfigyelésre, ahol enyhébb mérgezést állapítottak meg. Ennél az esetnél - mint ahogy arra a soron kívüli kéményseprő vizsgálat alapján fény derült – az utólag beépített fokozott légzárású nyílászárók következtében kialakuló égési levegőhiány okozta a problémát.

A szén-monoxid (CO) a tökéletlen égés mellékterméke, ami már nagyon kis mennyiségben mérgező. Veszélyét tovább fokozza, hogy teljesen színtelen és szagtalan, így érzékszerveinkkel képtelenség észlelni. A szén-monoxid mérgezés kezdeti tünetei a hányinger és a fejfájás, azonban szervezetünk nem minden esetben képes a megfelelő reakcióra, márpedig a szénmonoxid jelenlétének késői felismerése tragédiához vezet. A szénmonoxid a lakás légterébe a kéményen keresztül, vagy a tüzelőberendezésen keresztül kerül. A nem megfelelően működő kéményből az égéstermék visszaáramlik a lakásba, míg a nem kellően tömör kályhákból, kandallókból, füstcsövekből, az elszennyeződött fürdőszobai átfolyós vízmelegítőkből akár közvetlenül is juthat szénmonoxid a lakótérbe.

A nyílt égésterű és kéménybe nem kötött, valamint a nyílt égésterű és kéménybe kötött gázkészülékek működésük során a helyiség levegőjét használják, így alapvetően befolyásolja megbízható működésüket a helyiségek építészeti kialakítása és használata. E készülékek számára működésük időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az égéshez szükséges levegő utánpótlását, ami a modern, fokozott légzárású nyílászárók esetén csak megfelelően kiszámított méretű le nem zárt szellőztetőfelülettel oldható meg. Erről azonban nagyon sokan – ahogy a mai esettel érintett lakásnál is – megfeledkeznek, így sodorva veszélybe magukat. A légutánpótlás hiánya egyrészt a lakótér levegőjének drasztikus oxigénkoncentráció-eséséhez is vezet, másrészt jelentősen lelassul vagy akár meg is szűnhet az égéstermék távozását elősegítő kéményhuzat. Mindezek következtében az így kialakuló tökéletlen égés mellékterméke (például a szénmonoxid) eltávozni sem tud, s a mérgező gázok visszaáramlanak a lakótérbe.

De mit tehetünk ennek elkerülése érdekében?

A legnagyobb biztonságot természetesen a zárt égésterű gázkészülékek – amelyek az égéshez szükséges levegőt is közvetlenül a szabadból veszik - alkalmazása jelenthetné, de a meglévő rendszerek cseréje általában anyagi vagy építészeti okokból sem oldható meg. A nyílt égésterű berendezések használata mellett tehát a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni.

Egyrészt biztosítani szükséges az égéshez szükséges levegő folyamatos utánpótlását az üzemelés időtartama alatt, ami megfelelően méretezett és le nem zárt szellőztető felületet jelent. Itt kiemelten felhívjuk a figyelmet, hogy a beltéri levegőt eltávolító ventilátoros szellőzők (pl. szagelszívók, páraelszívók) alkalmazása légutánpótlási többletigénnyel bír, s ha ez nem biztosított akár meg is fordíthatják a füstgáz áramlás irányát.

Másrészt időszakosan és rendszeresen felül kell vizsgáltatni szakemberrel a gázkészülékeket és kéményeket.

Harmadrészt megfelelő szénmonoxid-érzékelők használatával már korán tudomást szerezhetünk a mérgező gáz jelenlétéről. Ha a készüléket a falra rögzítjük, akkor az legyen magasabban az ablak és az ajtó felső élénél, de legalább 15 cm-rel a mennyezet alatt. Abban az esetben, ha a készüléket a mennyezetre rögzítjük, akkor az legyen legalább 30 cm-re minden egyes faltól. A vészjelzőt a potenciális szénmonoxid forrástól 1-3 méterre kell elhelyezni.

Baj esetén azonnal tárcsázzuk a 112-es segélyhívó számot!

Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság