A jégbe fagyott magyar hajóorvos kalandja

facebook megosztás

A Tegethoff gőzös legénységének volt a tagja dr. Kepes Gyula magyar hajóorvos, aki 145 évvel ezelőtt, 1872 nyarán indult el egy északi sarkra tartó,osztrák-magyar expedíció tagjaként, majd a jég fogságába esve, csak két esztendő múltán, kalandos úton szabadulhatott meg a hómezők fagyos szorításából. Kálváriája ellenére mégis egy fontos felfedezés részese lehetett: társaival meghódították az Osztrák-Magyar Monarchia számára a Ferenc József-földet, amely az első világháború után a szovjeteké lett.


 

A Ferenc József-föld tulajdonképpen egy szigetcsoport, amely a Spitzbergáktól keletre, az Északi-sarktól mindössze 1000 kilométerre fekszik a Jeges-tengerben. Felfedezése annak köszönhető, hogy a Monarchia gazdag nemesei támogatták egy osztrák-magyar északi sarki expedíció felkészítését, amelynek elsődleges célja egy, a Távol-Keletre vezető északkeleti tengeri átjáró felfedezése volt, illetve az, hogy eljusson a sokak által keresett északi sarkhoz.A két legnagyobb támogatója gróf Johann Wilczek, a bécsi Földrajzi Társaság elnöke és gróf Zichy Ödön voltak.A felfedezőket szállító háromárbocos, Tegethoff vitorlás-gőzös 1872. június 13-án futott ki Bremerhaven kikötőjéből. Az expedíció parancsnoka Karl Weyprecht sorhajóhadnagy, tudományos vezetője pedig a hegymászó és térképész Julius von Payer főhadnagy voltak. A 24 fős legénység osztrák tisztekből és dalmát matrózokból állt, a hajóorvos pedig a magyar dr. Kepes Gyula volt.

A Tegethoff első állomása az Európa legtávolabbi, északkeleti vidékén található Novaja Zemlja szigete lett, ahol élelmiszer utánpótlást vételeztek, majd augusztus 21-én indultak tovább észak felé. A gőzös a következő nap belefagyott a Jeges-tengeren sodródó jégtáblák közé, és többé már nem is szabadult belőle. A legénység az elkövetkezendő hónapokat főként tudományos megfigyelésekkel és mérésekkel töltötte. Az átlagos hőmérséklet mínusz 50 Celsius fok körül mozgott, és gyakorlatilag mindent eltüzeltek, ami éghető anyagot találtak a gőzösön. Egy év tehetetlen, északi irányú sodródás után, 1873. augusztus 30-án pillantották meg a Monarchia expedíciójának tagjai a sok szigetből álló szárazföldet.


 

A még senki által fel nem fedezett szigetcsoportot az uralkodó tiszteletére Ferenc József-földnek keresztelték el és itt töltötték a következő hónapokat. Ezen időszak alatt felfedezőtúrákat vezettek egyik szigetről a másikra, az egyes szigeteket és hegyfokokat pedig sorra elnevezték: így visel ma magyar nevet a Pest-fok, a Zichy-föld, és a Bécsújhely-szirt is. Élelmük addigra teljesen elfogyott, így a felfedezők túlélését elsősorban az elejtett jegesmedvék tápláló húsa jelentette. A hideg ellenére változatos volt a sziget élővilága. A felfedezők a jegesmedvéken kívül sarki rókákkal és rozmárokkal találkoztak elsősorban, de láttak sirályt és fehér delfinrajokat is.A vitaminhiány miatt a legénység többsége ekkor már skorbutban szenvedett, de a legelviselhetetlenebb talán az örökös fagy volt. Két, északon töltött karácsony után, 1874 májusában, tüdőbajban meghalt Otto Kirsch hajógépész, ezzel ő lett az expedíció egyetlen halálos áldozata.

Halála intő jel volt a többieknek, így temetését követően, hátuk mögött hagyták a használhatatlan ronccsá vált Tegethoffot, és május 20-án szánjaikkal dél felé siklottak, magukkal víve a hajó három mentőcsónakját is, amelyekre sítalpakat szereltek. A nyílt tengert elérve csónakokba szálltak, és azokkal igyekeztek utolsó állomáshelyük, Novaja Zemlja felé. Végül egy orosz bálnavadász hajó vette fel az elcsigázott expedíciót 1874. augusztus 24-én, amely egy norvég kikötőbe szállította őket. A hazatérő felfedezőket Bécsben és Budapesten is hősként ünnepelték. A távoli, jeges, magyarok és osztrákok által felfedezett szigetcsoport az első világháború után a Szovjetunió része lett.

Dr. Papp Attila

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.