Megjelent a nagykanizsai Csónakázó-tó történetét feldolgozó kötet

Megjelent a nagykanizsai Csónakázó-tó történetét feldolgozó kötet. A könyvről és a kutatómunkáról az író-szerkesztőt, hírportálunk külsős munkatársát, dr. Papp Attilát kérdeztük.

– Éppen egy esztendeje, hogy felhívást tettem közzé: jelentkezzen, akinek információja, érdekes története, korabeli fotója, dokumentumai vannak a kanizsai Csónakázó-tóval kapcsolatban. Nem hagyott ugyanis nyugodni a gondolat: hogyan, mi módon jött az ötlete, kik vettek részt a megépítésében, élnek-e még olyan emberek, akik mesélni tudnának a régi időkről. A fejemben ekkorra már készen állt egy, a víztározó történetét feldolgozó kötet terve, csak anyagom nem volt hozzá. Ugyanis, akiket addig megkérdeztem a tóról, azok megvonták a vállukat: tulajdonképpen fogalmuk sincs a Csó-tó történetéről – hangsúlyozta az író-szerkesztő, dr. Papp Attila. – A felhívás áttörést hozott, és egyre-másra jelentkeztek fiatalok és idősebbek, akik otthon, a fiókok mélyén korabeli fotókra, dokumentumokra leltek, majd végül eljutottam azokhoz, akik egykor a víztározó megszületésénél bábáskodtak. És olyan szerencsém volt, hogy azoknak a ma már idős embereknek a többsége, akik majd fél évszázaddal ezelőtt irányították a tó megépítését, még 2017-ben is éltek, és jó egészségnek örvendtek.

– Kik voltak ezek az emberek?

– Hadd említsem itt meg a Csónakázó-tó ötletgazdáját, id. Dr. Páll Miklós nyugalmazott erdőmérnököt, a Zalaerdő Zrt. nyugalmazott osztályvezetőjét, aztán Ivanics József nyugalmazott erdőmérnököt, aki 1968 és 1979 között a Nagykanizsai Erdőfelügyelőség vezetője volt. Meleg László nyugalmazott erdész, az Alsóerdő erdészkerület egykori kerületvezetője a tavat körülölelő erdősségről mesélt sokat, míg Vajda Lajos a Principális és Mura-menti Vízrendezési Társulat egykori főmérnöke, majd a Principális és Felső-Zalamenti Vízi Társulat egykori igazgatója, konkrétan a víztározó megépítéséről mondott el nekem jó néhány érdekes történetet. Mózes Pál, Nagykanizsa egykori tanácselnöke pedig az akkori politikai viszonyok „sűrűjébe” engedett bepillantást elbeszélésével.

– És a korabeli sajtó?

– A sajtó városunk kedvenc taváról, az első időszakban szinte sosem tudósított: egyetlen Zalai Hírlapos cikket találtam csupán, 1972. október 25. napjáról, amelyben arról kaphatott hírt a korabeli olvasó, hogy hozzáfogtak a Csónakázó-tó kialakításához. A hátteret persze nem lehetett megismerni a cikkből, pláne nem érdekességeket, így rám várt a feladat, hogy ennek eleget tegyek. A Csó-tó történetének megírására az is jó apropót jelentett, hogy idén van 45 éve annak, hogy nekiláttak az építőmunkálatoknak, valamint az is, hogy a tó egyre nagyobb figyelmet kap a Cseresnyés Péter államtitkár, térségünk országgyűlési képviselője, a Mura-program miniszteri biztosa nevével fémjelzett Mura Nemzeti Programnak köszönhetően. Illetve, szintén Cseresnyés Péter kanizsai polgármestersége idején kezdődött el a tó újra felfedezése, majd környezetének rendbetétele, amely megkezdett munkát aztán Dénes Sándor, városunk jelenlegi polgármestere folytatott. Az elkövetkezendő egy-két esztendőben látványos fejlesztések várnak majd a víztározóra, hogy ismét régi fényében ragyogjon, és ezzel egy kiemelt turisztikai célpontja is lehessen Muraföldének.

– Hogyan zajlott a kutatómunka?

– Felkerestem a „nagy öregeket” és egyenként több órás riportot készítettem velük, megtudakolva mindent, amit csak lehetett a tóval kapcsolatban. Persze, nem hagyhattam ki az egyéni élettörténetek rövid feldolgozását sem. Ezekből a riportokból készült el aztán a kötet első része, amely a tó múltját tárja fel. De a könyv itt nem ér véget, ugyanis írtam a közelmúltról, a jelenről, sőt, a most körvonalazódó jövőről is. Itt elsősorban a Kanizsa Hetilap közelmúltbéli, érdekesebb cikkeiből, mint egyfajta kordokumentumokból válogattam, míg a jelen fejezetét a 2017. esztendő történései töltötték meg. A jövőről, az elképzelt és most körvonalazódó jövőről pedig azt a két embert kérdeztem, akiknek köszönhető, hogy a tó lassan újra a régi fényében ragyoghat majd: Cseresnyés Péter államtitkárt és Dénes Sándort, Nagykanizsa polgármesterét. Persze, talán mondanom sem kell, hogy az egész könyvet „behálózzák” úgymond az érdekesebbnél-érdekesebb, néha már művészi, korabeli fényképek is.

– Hol érhető el a kötet?

– Talán most már mondhatom azt, így, a tízedik könyvem után, hogy „tőlem megszokott módon”, a kötet kereskedelmi forgalomban nem kapható, de elérhető az ország összes nagyobb könyvtárában. Illetve, a tervek szerint a jövő héten, elektronikus úton, ingyenesen letölthető pdf-formájában mindenki számára elérhetővé tesszük majd itt, a kanizsaujsag.hu oldalán is.