A hűség embere

Elment Tőkéczki László, minden testnek útján. Hálásan vallhatjuk, városunk barátja volt. A történész nélkül nem múlhatott el a Kanizsai esték, utolsó itteni előadását:A reformáció hatása a magyar történelemre a legnagyobb videómegosztó őrzi.

 

 

Joviális külseje, színes, jó humorú beszéde mögött önmagával szemben szigorú, puritán, munkás ember rejlett. Munkaeszköze volt a szó, de nem fecsegett. Visszaadta az igaz beszéd becsületét. Értett hozzá, hogy összetett valóságunkról is közérthetően szóljon,leegyszerűsítés nélkül. A csöndes hűség embere volt, Istenéhez, népéhez.

Emlékezetes marad 2012-es előadása Tisza István mártír miniszterelnökről.

„A Tisza István nevével fémjelzett korszak és a mai kor közt egyértelmű párhuzam van, hiszen akkor, a XX. század elején az európai nagyhatalmi átalakulások miatt érzékelhető volt a magyarság veszélyeztetettsége. A magyarság öntudatát kellett felébreszteni, hiszen csak az a nép lehet sikeres, mely képes a belső konfliktusokat, ellentéteket kordában tartani, különben szélsőséges eszmék lesznek hitelesek, s ezek veszélyeztetik a nép fennmaradását, az ország érdekeit” – nyilatkozott akkor a Kanizsa TV-nek. 

Vezércsillagként velünk marad, amit gyakorta idézett Tisza Istvántól:

„Annak a korszaknak nagy és szent tradíciói elsősorban Erdély tradíciói; ezek kell, hogy el nem múló hála érzésével kapcsoljanak Erdélyhez minden igaz magyar embert. Hisz, uraim, azok a nagy férfiak, akiknél nem volt soha nagyobb államférfia Magyarországnak, mert soha csekélyebb erővel nagyobb feladatot magyar ember még nem tudott megoldani: azok a férfiak idealisták voltak a szó igazi, nemes, férfias, komoly értelmében; idealisták, mert életüket nagy célok önzetlen szolgálatának szentelték. De azok az emberek reálpolitikusok voltak, azok az emberek nem ábrándképek után indultak, azok az emberek számoltak a tényleges viszonyokkal, számoltak a nemzet tényleges erejével, és meggondolatlan kalandokban nem dobták kockára a nemzet jövőjét.”

Papp János