Addig jó, amíg a mieinket látjuk…

Keressük a Frontkamaszok sikerének titkát. Adott egy fenyegetett ország és a tömeges migrációs válsághelyzet. Működésbe lép az önvédelmi reflex. Ebből pedig egy társadalmi igény a biztonságra és emberekre, akik ezt szavatolják. Másfelől van(!) egy ősi, úgy látszik, elpusztíthatatlan emberi természet. Igény a rendre. Igény a kihívások leküzdésére (ebből születtek a sportok.) És a szülők, idősebb testvérek által jól ismert valóság: a gyengébbek védelme, felelősség értük. Csodálkozunk, ha a rend- és honvédelmi pályákon ez a kettő találkozik?


Cseresnyés Péter: Ma, 100 éve, vagy Thúry korában? A feladat ugyanaz: Magyarországot meg kell védeni (Fotó: Gergely Szilárd)

Vellák Sándor rendőr zászlós a diákokat dicsérte.

– Látszott a fiatalokon, hogy igénylik azt, ha kapnak egy feladatot, akkor igenis mindenki csinálja azokat az utasításokat. Csak így eredményes a mi munkánk: a rend és a fegyelem elengedhetetlen.


Bátorság és gyorsaság. 2015-ben a déli határt is csak így tarthattuk meg (Fotó: Gergely Szilárd)

A nagykanizsai önkormányzat idén már másodszorra rendezte meg a Frontkamaszok elnevezésű interaktív programot. A 9. osztályos csapatokra ügyességi pálya is várt. Teljesítéséhez a négyfős egységeknek az erőnlét és a mozgékonyság mellett nagy összetartásra és koncentrációra volt szüksége. A jelen lévő rendőr százados az egymásért viselt felelősségre hívta fel a fiatalok figyelmét egy, az I. világháborúhoz kapcsolódó tablón olvasott történet kapcsán.

Az I. világháborúban, 1918. június 15-én éjjel a Monarchia kudarcba fúlt támadást indított az olaszok ellen, akik felrobbantották a gátat a Piave folyón, és a hatalmas víztömeg mindent elsöpörve zúdult csapatainkra. Erre a magyar csapatparancsnok elkiáltotta magát: „Napiparancs: Megfogni egymás kezét!” Míg az osztrák csapattestet elsodorta az ár, a 200 magyarnak, akik egymás kezét szorították, sikerült megmenekülni, mert összetartottak, mert megfogták egymás kezét…

A fegyverek szétszerelése és összerakása a 2016-ban már nagy sikert aratott Frontkamaszok új programeleme volt. Az öt középiskolából érkezett, kilencedikes diákok azt is megtudták, a rendezvény neve Somogyváry Gyulának Virágzik a mandula című regényéből származik.


A ma hősei a Hősök terén. Elsőként bizonyítottuk be, megállítható a népvándorlás (Fotó: MTI)

– Mi az én rendfokozatom? – kérdezett rá a tábla tanulmányozása után a zalaegerszegi honvéd toborzóiroda hadnagya. – Őrvezető – kapta a választ, vagyis van még mit tanulni.A katonák tájékoztatót adtak a szolgálatvállalás menetéről, az oktatás és a szakmai előrelépés lehetőségeiről. Aki nem volt jelen, az iranyasereg.hu oldalon tájékozódhat.

– A Frontkamaszok előkészülete közben azt tapasztaltam, hogy mindenki segíteni akart, és egyetért abban, hogy Magyarországot meg kell védeni. A kanizsaiak hálásak azoknak, akik a biztonságukat szavatolják, valaki ki is mondta: nem azért áznak-fáznak rendőreink, katonáink a déli határon, hogy most Nyugatról ránk eresszék a migránsokat – fogalmazott Papp János koordinátor.

Cseresnyés Péter államtitkár a korokon átívelő közös jellemzőt emelte ki.

– Hőseink, a magyar vitézek, honvédek, katonák a hazáért sokat adtak, a legtöbbet: az életüket áldozták. Thúry György nevét ezért is érdemes külön megemlíteni, mert azok a diákok, akik a mai versenyen, illetve toborzó és ismeretterjesztő rendezvényen részt vettek, egy olyan könyvet kapnak, amely az életéről, harcairól, küzdelmeiről szól. Thúry olyan hősünk nekünk Nagykanizsán, aki példát mutatott a haza iránti elkötelezettségből.

Keretes:

Egyenruhások


A biztonság nincs magától, a déli határon rendőreink megdolgoznak érte. Nehogy már közben Nyugatról ránk eresszék a migránsokat! (Fotó: MTI)

Szomszédaink ők, de ismerjük-e őket? A Frontkamaszok erre is jó volt. Csupa nemcsak intelligens, hanem bölcs ember. Megoldásközpontúak, pozitív felfogásúak, nem kevés pedagógiai érzékkel, szerető szigorral. Egyetlen szóval: emberszeretőek. Köszönet a biztonságért!

A határvadász-képzésről itt is olvashat: facebook.com/hatarvadaszkepzes.