A hagyomány hívó hangja
Vadászkürtök hangja zengte be a minap az újudvari vadászházat. A kezdetben hamiskás, bátortalan próbálkozásokat a tanfolyam végére felismerhető dallamok váltották fel. A Vadászati Kulturális Egyesület ugyanis hiánypótló lehetőséget nyújtott hivatásos és hobbivadászoknak, s a pontos találat itt is sokat számított.
Van, akinek szájizomláza lett… Tatár Csaba a tanfolyam résztvevőivel (Fotó: Gergely Szilárd)
Megőrizni, a fiatal generációnak átadni, valamint segítséget nyújtani a vadászoknak a hagyományok ápolásában – ez a Vadászati Kulturális Egyesület célja. Az egyik ilyen tradíció a vadászkürtölés, amelynek rendkívül fontos szerepe van a vadászaton, hangsúlyozta Polster Gabriella, az egyesület dunántúli régiójának alelnöke.
A rézfúvós hangszerrel különböző, általános és irányító jeleket szólaltatnak meg, így például a hajtás kezdetét és végét, az evésre vagy az ivásra hívást. Rendkívüli szerepe van továbbá a kürtösnek a vadászat végén, az úgynevezett terítéknél. Ekkor az elejtett vad tiszteletére a szokások szerint elfújják az adott állat szignálját.
A kürtölés, a hagyományápolás ezen módja azonban nem is olyan egyszerű. A tanfolyamon résztvevő hat lelkes kürtös között volt teljesen kezdő, valamint olyan is, aki már korábban megszólaltatta a hangszert. A kürt helyes tartása, majd a megfelelő szájtartás, a levegővel való játék – ezekre önmagukban sem egyszerű figyelni,fogalmazott az immár másfél éve vadőrként dolgozó Dávid Szabolcs. A minimális kürtös tapasztalattal érkezett fiatalt a nyírbátori Báthory István Vadásztársaság vezetősége kérte fel, hogy továbbképezze magát, hiszen társaságuknál minden vadászaton fontos a kürtölés.
Egyetlen nőként a hamarosan vadgazda mérnöki diplomával büszkélkedő Karvalics Anett is az ötnapos tanfolyam résztvevője volt. A pati fiatal úgy véli, szakmájához szorosan kapcsolódik a vadászati hagyományok ismerete, bár nem gondolta, hogy egy nap után már izomláza lesz: a vadászkürt ugyanis rendkívüli módon igénybe veszi a szájizmokat.
A billentyű nélküli rézfúvós hangszerrel, a vele megszólaltatható öt hang technikai tudnivalóival Tatár Csaba, a Nagykanizsai Fúvószenekar karnagya ismertette meg a tanulókat.
– Örülök, hogy a vadászok játszanak ezen a hangszeren, és igény mutatkozik rá, hogy megtanulják a használatát, hiszen ezzel valóban ünnepélyesebbé tudják tenni a vadászatot – szögezte le a zenetanár, aki nem első ízben tett eleget ilyen felkérésnek. A reneszánszát élő vadászkürt ismerete egyébként előbb vagy utóbb bekerülhet az állami vadászvizsga tananyagába, hiszen vannak erre irányuló törekvések.
A vadászkürtölés fontosságát a kürtös megjelenését és viselkedését szabályozó etikai útmutatás is bizonyítja. Ebben többek között szó van a vadászkürtös elengedhetetlen tartozékáról, a kalapról, hiszen a kürtös soha nem játszhat hajadonfővel. A kürtösnek, a leírás szerint, kis terpeszben kell állnia, jobb kézben a kürtővel, amit a jobb combjára fektet, a bal kezét pedig csípőre kell tennie. A vadászkürtös sajátos szereplője a vadászatnak, a vadászünnepeknek, így méltó képviselője a magyar vadászati kultúrának.
Vuk Anita