„A minőség soha nem megy ki a divatból”– kezdődik a Tavaszi Művészeti Fesztivál

Március idusán nemcsak a természet pezsdül fel, hanem a kulturális élet is – ennek szellemében rendezik meg már hosszú évek óta a Tavaszi Művészeti Fesztivált Nagykanizsán. Bár a programsorozat életében több nagy változás is történt az elmúlt két évtizedben, a szervezők ma is ugyanúgy ragaszkodnak a kavalkád sokszínűségéhez és nívójához, mint a kezdetek kezdetén.

Kovácsné Mikola Mária: Követjük a kulturális trendek alakulását is (Fotó: Gergely Szilárd)

Vaskos mappákban gondosan lefűzött meghívók, műsorfüzetek, újságcikkek és fényképek őrzik az eddigi tavaszköszöntő fesztiválok emlékeit a Kanizsai Kulturális Központ egyik irodájában. Akkora gyűjteményről van szó, amely talán önmagában is kiállításra érdemes. A KKK igazgatója, Kovácsné Mikola Mária szerint ezeket a tíz-húszéves kordokumentumokat ma is jó kézbe venni és olvasgatni. Az ember rögtön nosztalgiázni kezd egy-egy előadó vagy művészeti csoport neve láttán.

– Amióta itt dolgozom, minden egyes előadásra emlékszem, amin részt vettem – meséli. – Ha ránézek valamelyik szórólapunkra, nemcsak az emlékek jönnek elő, hanem bizonyos érzések, sőt, illatok is beugranak. 1998-ban felkértek, hogy legyek az első Tavaszi Zenei Fesztivál háziasszonya, amit hatalmas megtiszteltetésként – és nem kisebb kihívásként éltem meg. Sokszor eszembe jut, mennyire izgultam például a 26. „Életünk” Országos Fotókiállítás megnyitóján. De Baráth Yvette dal- és áriaestje a Kiskastélyban, vagy éppen Szakcsi Lakatos Béla és Kőszegi Imre lemezbemutatója is olyan, mintha csak tegnap történt volna.

A nagykanizsai Tavaszi Művészeti Fesztivál közvetlen előzménye ez a húsz évvel ezelőtti rendezvény volt, de a teljes történet még korábbra nyúlik vissza. A Hevesi Sándor Művelődési Központ 1993-ban hirdette meg első „kikeletváró” sorozatát, „Tavasz a kultúrában – kultúra a tavaszban” szlogennel. Ebből nőtte ki magát a Tavaszi Zenei Fesztivál, amely – a neve ellenére – már akkoriban sem csak koncerteket kínált az érdeklődőknek. A nemzetközi hárfatalálkozó vagy a Pécsi Szimfonikus Zenekar műsora mellett jól megfért a Bodrogi Gyula rendezte Hippolyt, és a legendás Los Andinos együttes dél-amerikai viseleteket, hangszereket felsorakoztató kiállítása is. Ekkoriban történt, hogy a HSMK felvételt nyert a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségébe, és a tagság arra ösztönözte a mindenkori szervezőket, hogy felállítsanak maguknak egy mércét, amihez azóta is tartják magukat.

A Nagykanizsán és környékén élők azonnal magukénak érezték az egész várost megmozgató, új programcsaládot – de nem csak ők, hanem az önkormányzat is, amely azóta is minden évben támogatja a fesztivál megrendezését. Kovácsné Mikola Mária szerint a helyi publikumot mindig is ez a nyitottság jellemezte, amit a művelődésszervezők igen komolyan vettek, és vesznek ma is: legfontosabb vezérelvük, hogy partnerként tekintsenek a nézőkre.

– Már az eredeti célkitűzés is az volt, hogy kuriózumnak számító programokat biztosítsunk a közönségnek. 1993 óta ugyan sok változás történt: 2000-benátkereszteltük Tavaszi Művészeti Fesztiválra a rendezvénysorozatot, hangsúlyozva annak összművészeti jellegét, s időközben a nagykanizsai közművelődési intézmények is átalakultak,a nívó azonban nem csorbult az évek alatt. Hiszünk abban, hogy a minőség soha nem megy ki a divatból. Ennek fényében követjük a kulturális trendek alakulását is. Amikor például a kereskedelmi csatornákon elindultak a hazai szappanoperák, az emberek kíváncsiak lettek azokra a színdarabokra, amelyekben egyik-másik sorozatszínész is felbukkant. Ezt az érdeklődést kielégítve nálunk is több ilyen előadást lehetett látni –volt olyan sztár, aki nem felelt meg az előzetes elvárásoknak, és olyan is, aki lenyűgöző alakítást nyújtott a színpadon.

A trendkövetésre a zene világából is lehet példát hozni: jó pár éve a Csík Zenekar kifejezetten úttörőnek számított azzal, hogy egy alternatív együttes, a Quimby dalát a népzenével ötvözte. A közönség erre vevő volt – a nagykanizsai telt házas koncertre 2009-ből még sokan emlékeznek. Nem véletlen az sem, hogy ezután sorra születtek a hasonló zenei együttműködések, amelyek mindig nagy látogatottságot hoztak.

A Tavaszi Művészeti Fesztivál jelenlegi formáját 2014-ben nyerte el. Azóta a Kanizsai Kulturális Központ három intézményegysége: a HSMK, a Medgyaszay Ház és a kiskanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Ház ad otthont a produkcióknak, bár többször előfordult már, hogy egy meghittebb kamarakoncertet a város templomainak valamelyikében mutattak be.

– Az elmúlt két évtized számos feledhetetlen pillanattal örvendeztetett meg bennünket – fogalmaz a KKK igazgatója. – Az ExperiDance társulata visszatérő vendégnek számít nálunk, látványos műsoraik, így a tavaly előadott Fergeteges végén is, vastapsot kaptak a táncosok. Hasonlóan lélegzetelállító estet köszönhettünk a Voces8-nek, amely néhány évvel korábban, 2014-ben érkezett hozzánk a Filharmónia Magyarország által. Az angol a capella együttes énekesei, akik közül néhányan a Westminsteri Apátság kóristájaként kezdték zenei pályafutásukat, mindenkit lenyűgöztek dalaikkal.

A tavaszi kavalkád kínálatát szinte a kezdetek óta meghatározta két szempont. Az egyik Nagykanizsa és a jazz szoros kapcsolatából fakad: a műfaj képviselői minden évben felbukkannak egy-egy koncert erejéig – idén sem lesz ez másként. Ugyanilyen fontos volt a szervezőknek az is, hogy a világhírű vagy országosan elismert előadók mellett a helyi alkotóknak, a város kulturális életében meghatározó szerepet játszó közösségeknek is lehetőséget nyújtsanak a bemutatkozásra. Ebben az évben a HSMK-ban működő Kanizsa Folt csoport művészi igénnyel készített patchwork kézimunkáit állítják majd ki, a Kanizsa Big Band, illetve Kónya István lantművész pedig zenei utazásra várja az érdeklődőket.

– A Tavaszi Művészeti Fesztivál március 19-én kezdődik az ünnepélyes városi megnyitóval, majd a Magyar Állami Népi Együttes néptáncantológiájával – mondja Kovácsné Mikola Mária. – A fesztivál majdnem a hónap végéig, március 28-ig tart. Ez alatt a tíz nap alatt szinte minden estére jut egy-egy program: hol egy koncert, hol egy színdarab, hol egy kiállítás. A belépőjegyek árát idén is próbáltuk úgy meghatározni, hogy az érdeklődők minél több mindenen részt vehessenek. A már említett, kanizsai kötődésű vendégeink mellett itt lesz majd Keresztes Tamás színművész egy monodrámával és a Karosi Júlia Quartet is. A rendezvénysorozatot két színházi előadással zárjuk: a szombathelyi Weöres Sándor Színház A falu rosszát, majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház a Család ellen nincs orvosság című vígjátékot mutatja be.

Nemes Dóra

Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl. Az idei fesztivál méltó nyitánya lesz a Magyar Állami Népi Együttes előadása. A 67 éve alapított, Nagykanizsán közönségkedvencnek számító formáció ezúttal a Kelet-Kárpátokban és Kárpátalján élő népek – magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok és zsidók – sokszínű s olykor nagyon is hasonló hagyományaiból ad ízelítőt a HSMK-ban. A néptáncosokat saját zenekaruk kíséri, Pál István „Szalonna” vezetésével.

Gogol Egy őrült naplója. Mi vagyunk őrültek vagy a világ őrült meg körülöttünk? Ezt a kérdést járja körül Gogol az Egy őrült naplójában. Noha az elbeszélés 1834-ben játszódik, a történet ma is aktuális. Az Orlai Produkciós Iroda monodrámáját Bodó Viktor rendezte, a főszerepet pedig a Katona József Színház vezető színésze, a Jászai Mari-díjas Keresztes Tamás alakítja, aki egyben a díszlet megálmodója is. A darab különleges hangulatáról az élőben megszülető, improvizatív zene gondoskodik.

Várhatok még – Gershwin-est. 120 évvel ezelőtt született a XX. század egyik meghatározó zeneszerzője, George Gershwin. Az ő munkássága előtt tiszteleg a Karosi Júlia Quartet, amely a Summertime, a The man I love és más közismert dalok mellett ritkán játszott műveket is előad. Az est hangulata a Broadway világát idézi, ugyanakkor a koncert nem nélkülözi majd a modernitást sem, hiszen a dalokat Fenyvesi Márton új hangszerelésében hallhatják a műfaj kedvelői a Móricz Zsigmond Művelődési Házban.

A lantok európai vándorútja. Az első magyar lantművész, akinek lantdiplomája van, nyolc év után ad újra önálló koncertet szülővárosában: Kónya Istvánról van szó, akinek a zenei karrierje egy szál gitárral indulta Hevesi Sándor Művelődési Központ Teaház-sorozatában. A lant valaha meghatározta a magyar zenekultúrát, mára azonban méltatlanul a háttérbe szorult. Kónya István fáradhatatlanul dolgozik a hangszer népszerűsítésén, a Medgyaszay Házban például reneszánsz és barokk dallamokat játszik majd.