Sző, fon… Népi textíliák a Thúry György Múzeum gyűjteményéből

Kerecsényi Edit munkásságának köszönhetően létrejött a Dunántúl egyik legnagyobb fehérhímzés- és szőttesgyűjteménye. A Múzeum látogatói mostantól a legszebb darabokat csodálhatják meg. A kiállítás a szövés-fonás kezdeteitől vonultatja fel korabeli fotókkal a munkafolyamatokat, olyan eszközökkel, amelyek ma már nincsenek használatban, sőt a nevük is ismeretlen lehet.

A Múzeum folyósólyán a kender termesztését és feldolgozását mutatja be a tárlat, a termekben pedig a kész termékek láthatóak.

– A szőttes és a fehérhímzéses anyagunk egy elég gazdag gyűjtemény, itt a Dunántúlon az egyik leggazdagabb. A hozzá kapcsolódó eszközök viszont jóval ritkábbak, nehezen hozzáférhetőbbek voltak. Például rokkából az egész Múzeumban 5 darab van, míg szőttesünkből kb 4-500 – mondta el Kiss Nóra  a Thúry György Múzeum néprajzkutatója.

Eszközök és szőttesek (fotó: Bakonyi Erzsébet)

A kiállítás saját örökségünk világába vezet vissza bennünket, s egyben önmagunk megismerését is jelenti – ezzel a gondolattal köszöntötte a kiállítás résztvevőit Tóth Nándor alpolgármester. Marx Mária a megnyitó beszédében a gyűjtött anyag jelentéstartalmát emelte ki.

– A népi textíliák talán még a többi néprajzi tárgyunknál is jobban hordozzák azt az emocionális tartalmat, amit a nagymamák, dédmamák öröksége kapcsán egy bizonyos kor után már mindenki érez – fogalmazott Marx Mária a Göcseji Múzeum néprajzkutatója.

A kiállítás tájcsoportonként mutatja be a hímzéseket, azokat a szőtteseket, lakástextíliákat és fehérhímzéseket, amelyek a hagyományos, önellátásra törekedő paraszti kultúrában még alapvetőek voltak.