Y, Z és a komolyzene – Nem érdemes ujjal mutogatni a kamaszokra!

Néhány héttel ezelőtt csaknem százötven kamasz hallgatta végig percről percre növekvő érdeklődéssel azt a rendhagyó énekórát, amelyet Kardos Eszter és Gölles Martin tartott a Batthyány Lajos Gimnáziumban. Az énekes-zongorás műsorban a zenetörténet ritkán hallott művei és sokak által kedvelt melódiák egyaránt szerepeltek. A páros szerint a mai fiatalok zenei ízlésével nincs baj: ők is nyitottak a klasszikusokra, ugyanakkor nagy szükség van olyan programokra, amelyek bevezetik őket a komolyzene világába.


Gölles Martin és Kardos Eszter szerint az iskolás korosztály nyitott a klasszikusokra, csak kell valami plusz… (Fotó: Gergely Szilárd)

– A repertoár összeállításánál a változatosságra törekedtünk, hogy minél jobban lekössük a tanulók figyelmét – bocsátja előre Gölles Martin, aki ezúttal zongorán játszott. – Előadtunk kifejezetten ritkán hallható darabokat, így Magda áriáját a La Rondine-ból, de sokak által ismert és kedvelt dallamok is felcsendültek, például az Éjfél a Macskákból. Szerettük volna megmutatni, mennyi minden belefér a komolyzenébe a szakrális művektől kezdve a Puccini-operákon át a könnyedebb műfajokig.

A gyerekek reakciója alapján Eszter és Martin bizakodó: mindketten úgy látják, hogy az iskolás korosztály nyitott a klasszikusokra, csak kell valami – vagy valaki, ami, aki arra ösztönzi, hogy felfedezze ezt a zenei világot is.

– Nekem Puccini a kedvencem: az énekhangomhoz és a lelkemhez is ő áll a legközelebb – árulja el Eszter, – de ami azt illeti, a repertoárunkon szintén szereplő Mendelssohn-mű, a Höre Israel is nagyon a szívemhez nőtt. Miközben hallgattam, olyan érzésem támadt, mintha a bőröm alá férkőzött volna, és addig nem hagyott nyugodni, amíg nem tanultam meg elénekelni. Ehhez hasonló élményt szerettünk volna átadni a fiataloknak is.

A páros szerint a tanulók érdeklődésének felcsigázásához a kottahű előadás önmagában kevés. Érzelmekre van szükség, hiszen egy darab akkor lesz igazán művészi – és nem utolsó sorban hiteles a hallgatóság szemében –, ha a zenészek a szívüket és a lelküket is beleteszik abba, amit csinálnak.

– Többek közt ezért sem szerettük volna túlmagyarázni a műveket – veszi át a szót Martin. – A jó műsor ismérve az is, hogy a közönségünk akkor is érti, miről van szó, ha nem ismeri a szövegkönyvet, vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen a librettó íródott. Persze, hogy ez végül mennyire lesz maradandó, nem csak rajtunk múlik.

Az egyik zenei-kulturális portál – egy amerikaiak körében végzett felmérés alapján – még tavaly kereste arra a választ, vajon miért nehéz becsalogatni a koncerttermekbe az Y- és a Z-generáció tagjait. A vélt vagy valós kifogások közt sok más mellett a merev előadásmód, az egyszerre emelkedett és feszélyező légkör, a jegyár és a darabok hosszúsága szerepelt. Eszter és Martin azt mondja, ezek az ürügyek nem minden esetben állják meg a helyüket – például Nagykanizsán is szerveznek ingyenes klasszikus zenei programokat. Az énekes azt is hozzáteszi, nem érdemes ujjal mutogatni a kamaszokra, amiért nem járnak rendszeresen hangversenyekre, hiszen régen sem volt ez feltétlenül másként.

 – Az igazság az, hogy a komolyzene mindig is csak egy szűk réteget tudott megszólítani. Persze, számít az otthon látott minta, de ha változást akarunk ezen a téren, akkor az énekóráknak lehet nagy szerepük ebben. Én egyébként nem hiszem, hogy valaha is kiüresednének a koncerttermek. Sőt, a környezetemben azt tapasztalom, egyre nagyobb az igény az élő zenére és énekre. Nagykanizsán is sok rendezvény megy telt házzal, a fővárosban pedig vannak olyan darabok, amelyekre már hónapokkal korábban elkapkodják a jegyeket.

A BLG-s rendhagyó énekóra ötletgazdái szerint mindig lesznek olyanok, akik járnak hangversenyekre. Ki a zene kedvéért, ki az esemény szertartásosságáért, ami – a készülődéstől kezdve az utazáson át a jegyek felmutatásáig – színt visz a hétköznapokba. A fiatalok mozgósítására pedig érdemes kihasználni az internet adta lehetőségeket, hiszen ma már otthonról is nyomon lehet követni élőben a világhírű zenekarok fellépéseit, a telefonokon pedig több órányi zenei anyag elfér.

Nemes Dóra

 

Ez csak a kezdet

Kardos Eszter és Gölles Martin a kanizsai zenei élet aktív szereplői. Eszter a városi vegyeskar mellett más formációkban is énekel. Martin hangszeren játszik, zenét szerez, a batthyánys ifjúsági énekkar másodkarnagya, valamint Pécsett több kórus tagja. Egymás munkásságát régóta figyelemmel kísérik, innen is jött a rendhagyó énekóra ötlete. Párosuk elsőként a BLG-ben mutatkozott be, de a nagy érdeklődés miatt valószínűleg más iskolákban is tartanak majd még hasonló foglalkozásokat, amelyekre nem csak az intézmény tanulóit várják.