„Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá”

facebook megosztás

Életünk során sokat töprengünk azon, hogyan is lehetnénk boldogok. A választ azonban nehezen tudjuk megfogalmazni magunknak. Egy Ausztriába kiránduló kanizsai csoport tagjai a zalaegerszegi idegenvezető jóvoltából választ kaptak a kérdésre. Amikor a társaság „megkoszorúzta” dr. Batthyány-Strattmann László (1870-1931) szobrát a güssingi (Németújvár) ferences kolostortemplomnál, az idegenvezető felidézte a szegények orvosának tartott sebész-szemész kijelentését: „Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá.” Bojtor Róberttől, a Miklósfai Nagyboldogasszony-templom esperes plébánosától azt kérdeztük: lehet-e a mai fiatalok számára üzenet a fent említett idézet?


Bojtor Róbert: A személyes példák nagyon fontosak lennének, hiszen a legjobb nevelés a példaadás a családban is (Fotó: Bakonyi Erzsébet)

„Nagyon mély tartalma van az idézetnek. Az embert a saját gondjai töltik be, és nem tud nyitni a másik ember fele. Pedig ha tudna, és segítené őt fölemelni, ezzel a saját boldogságát erősítené. Hasonlóan, mint a szeretet. Ha többet tudok adni a szeretetből, azáltal bennem is mindig több lesz. Ebben a boldogság-idézetben ugyanez valósul meg.

Nem volt könnyű élete Batthyány-Strattmann Lászlónak. Édesapja korán elhagyta a családot, édesanyja, 12 éves korában meghalt. Kereste a helyét az életben. Egy felületes kapcsolatából gyermeke született, akiről élete végéig gondoskodott. Amikor a későbbi feleségével találkozott, már stabil volt az élete, és 11 gyermeket neveltek fel nagy szeretetben. 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatta. Milyen érdekes az egyházban; házasságon kívüli gyermeke született és a boldogok között tisztelhetjük, mert az élete beteljesedett, és ez már egyenesen az üdvösségre mutat. Mindenki szentként születik, a kisgyermek még nem tud elkövetni személyes bűnt. Az ősbűn minden emberre áthagyományozódik, amit a keresztség szentsége mos le. De nem vagyunk benne hagyva a rosszban. Jézus Krisztus megváltott bennünket a kereszthalálával, föltámadásával, mennybe menetelével. Mindez Batthyány-Strattmann Lászlóban, az ő életében beérett. Az élete példaértékű minden kor nemzedékének, gyerekeknek, felnőtteknek, az orvosoknak. Igaz, megvolt az anyagi bázisa, hogy támogatni tudta a szegényeket és ingyen gyógyított. Ingyen vihették el a szemüvegeket, mert kiegyenlítette az adott összeget, vagy ingyen tudta biztosítani a betegek orvosi ellátását a kórházban. De kellett hozzá a szíve, hogy meglássa és segítse a szegény embert. És éppen a segítsége révén volt ő is egyre boldogabb, mert boldogságot tudott adni azoknak, akik rászorultak.

Ha megnézzük a miliőt, amiben a mi fiataljaink élnek, bizony nincsenek könnyű helyzetben. Sokakat rabul tart az okostelefon, az internet, a számítógép. Személytelenné válnak a kapcsolatok. A gyerekek nem beszélgetnek, nem játszanak egymással, hanem a virtuális világban játszanak a csábító, teljesítményorientált eszközökkel. Ebben a helyzetben, ezzel a csodálatos gondolattal megszólítani, megérinteni őket kemény kihívás.

A napokban volt egy nagyon szép ünnep a magyar katolikus egyházban, Szombathelyen. Ünnepélyes szentmisén a boldogok közé iktatták Brenner János (1931-1957) fiatal atyát. Nyílt tekintetű, határozott, szelíden szerető kolléga volt, aki a vértanúságig kész volt odaadni önként, szeretetből az életét. Úgy gondolom, a személyes példákon keresztül lehetne elvezetni az ifjúságot, a gyerekeket is erre a magasztos dologra: Hogy úgy lehetsz te is boldog, ha mást boldoggá akarsz, és ha akarsz, akkor tudsz is tenni. A személyes példák nagyon fontosak lennének, hiszen a legjobb nevelés a példaadás a családban is. Óriási kihívás ez a szülők, és a mi részünkre is.

Nagy a missziós feladata azoknak az elkötelezett keresztény embereknek, akik a hitüket megélve hívást éreznek arra, hogy a szentmisén részt vegyenek. Ők vannak a mindennapi életben, a munkahelyeken, ahova esetlegesen a pap nem ér el. Nagyon nagy a missziós feladat, a missziós munka Magyarországon is.

Az idő elrohan, és sok ember nem éli meg a jelennek a pillanatát. Sokszor ott keresi az ember a boldogságát, ahol nem találhatja meg. Sokan a munkába, vagy pótcselekvésekbe menekülnek. Nem könnyű a feladat, viszont a keresztény ember nem szabad, hogy borúlátó legyen. Ahogy tapasztaljuk, sok rossz van, de Jézus Krisztus betölti az ember életét, ha beengedem az életembe. Ha megnézzük akár a szentek életét, legismertebb talán Saul, aki keresztény üldöző volt. A Jóisten megérintette őt azon a bizonyos damaszkuszi úton, és a keresztényüldözőből lett a pogányok nagy apostola, Szent Pál. Tehát nem reménytelen minden körülmény ellenére az embernek az élete, csak egy picit meg kellene állni, elgondolkodni azon, hogy mi az életemnek az értelme, a célja, hova tartok, és rátekinteni arra, aki alig várja, hogy átölelhessen, aki mosolyog rám. A végtelen, irgalmas, szerető Isten új reményt ad az embernek, új reményt ad az ember szívébe, képessé teszi arra, hogy tudjon szeretni, és ezáltal boldog tudjon lenni már itt a földi életben is, ami aztán kiteljesedik majd odaát, amikor az ember ezt a földi küldetését befejezi.”

Lejegyezte: Bakonyi Erzsébet

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.