Péter Árpád: Bohózat

facebook megosztás

A demokrácia ellenzék nélkül olyan, mint az apa nélküli család: csonka – de mit tegyünk, ha ez az apa zűrös, balhés, italos?! Jobb, ha nincs otthon…


Az új kormány tagjainak eskütétele. Vajon kik hiányoznak a képről…?! (Fotó: MTI)

S lám, ők – mármint az ellenzék tagjai – is így gondolják, mert a cikluskezdet parlamenti ülésein inkább kívül voltak a Tisztelt Házon, semmint belül, pedig fontos dolgok történtek ott. Hogy mást ne mondjunk, elkezdődött a munka a választási kampány zajos-zavaros hajcihője után. Ők – mármint az ellenzék képviselői – azonban orvosi tüneteket mutatnak, gasztroenterológusra szorulnak, mert szemmel láthatóan nehezen emésztenek… A szorulás pedig, ugye, feltétlenül görcsössé teszi az embert, az ebből fakadó stressz miatt pedig idővel jöhet a neurológus is.

Az egyértelmű választói döntés rágós, ízetlen falatként kavarog az ellenzéki gyomorban, a menüben szereplő, prím számosságú, kígyózó kígyók(…) mételyezik a normál életfunkciót. Ebből következik az obstrukció mátrixa, vagyis a parlamenti jelenlét súlyos hanyagolása, de számukra rossz hír – nyilván nekik ez is nehezen emészthető –, hogy ezzel az égvilágon semmilyen zavart nem okoznak, mert kétharmaddal azért csak elvan, működik a Parlament, megalakul a kormány, ilyesmi.

A súlyvesztés csak fogyókúrában jó, a politikában nehezen viselhető. Az álmok, remények szertefoszlása pedig tán még ennél is rosszabb, de ha valaki demokrata… – a mondat befejezésének nagy értelme nincs, de azért mégis, a rend kedvéért: akkor elfogadja a választói döntést, picit magába néz, s elkezd dolgozni, hogy meggyőzzön bennünket, szavazókat az alkalmasságáról. Hogy majd ’22-ben másként legyen.

De az ellenzék pont az ellenkezőjét teszi, egyszersmind napról napra alátámasztva utólag is, miért történt úgy minden április 8-án, ahogyan történt.

Mert nem motoros rendőrnek öltözött ufók cserélgették út közben az urnákat, és még csak a Kremlből sem küldtek török giroszsütőnek látszó, ámde inkább kínai hekkereket, hogy ugyan bütykölnék-e meg a valasztasponthut.

És még csak az sem történt, hogy a sok vidéki, csak Mindigtv-hozzáférhetősségel rendelkező (elhangzott arról az oldalról a bizonyítvány magyarázásának hevében…), középkori sötétségben ténfergő, megtévesztett, buta paraszt, letéve a földtúró ásót, mise után elment a kocsmába, majd delírium közeli állapotban, poszttraumás agysérüléssel tett kétszer két egymást metsző vonalat. Pont oda, ahova nem kellett volna.

Mint ahogyan nem volt okostoll és több tízezer megvásárolt ellenzéki választási bizottsági tag sem, aki aláírta volna az elcsalt szavazóköri jegyzőkönyvet, hogy több agyament nagyvárosi legendát már ne idézzünk az elmúlt másfél hónap kommunikációs ámokfutás-gyűjteményéből.

Mindössze annyi történt, hogy a szavazók empirikus úton gondoltak valamit a versengő pártokról, majd döntöttek.

S hogy igazuk lehetett, azt nemcsak a múlt, hanem a jelen idő is igazolni látszik.

Mert a gyávaság, a kavarás, a vita és a pénz uralja az egyharmad patkónyi politikai teret. Mert ugyan minek minősíthető az, ha valaki a szivárványos bukta – ugye, emlékszünk még a narancsosra, osztottak is ilyet az akkori győzők az országházban…– után megfutamodik, s faképnél hagyva a rá szavazókat, nem vállalja a munkát, nem veszi át a mandátumot. A magyarban egy szó van erre, a gyávaság. Vagy egy másik, bár ez inkább megint csak orvosi terület: gerincsérülés.

S azt hogyan minősíthetjük, hogy az előzetesen elígért summa elillanásakor, az elvet félredobva, valaki kiül, gyakorlatilag a ciklus nulladik napján az épp’ csak összetákolt frakciójából, aminek persze ab ovo sem volt túl sok kovásza, hisz’ beült oda mindenki, akire épp máshol nem volt szükség?! És azt, hogy egy másik, sem távolról, sem közelről függetlennek nem látszó, ám mégis ezzel mandátumot nyert, s választóinak sziklaszilárd semlegességet ígérő muki azonnal beteszi öltönynadrágos seg.ét ugyanoda, csak hogy a maroknyi csoport, de leginkább a 135 milla, ami a létezésért jár, megmaradjon? Kavarás, vita és pénz. Bruttó.

A miniszterelnök eközben a háromharmadnak kínál perspektívát, jövőt 2030-ig. Ők viszont, alig néhány tucatnyian ott az egyharmadnyi patkóban, az orrukig sem látnak.

Maradjunk annyiban, április 8. nem a rendőrruhába bújt, urnarabló vidéki ufókon múlt.

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.