„Van hová hazajönnöm…” – Nagykanizsára látogatott a Kossuth-díjas énekművész

Amikor a Szerelmes földrajz című sorozat készítői azzal keresték meg Zádori Máriát a közelmúltban, hogy portréfilmet forgatnának róla, az immár Kossuth-díjas énekművész számára nem volt kérdés, hogy helyszínnek a szülővárosát, Nagykanizsát javasolja. A hangversenyénekes csak pár napot töltött itt(hon): a forgatás után már sietett is vissza a fővárosba, hogy részt vegyen egy kamarakoncerten – de ezúttal nem előadóként, hanem mint a közönség tagja.

Zádori Mária most már szeretne minél több időt két kisunokájával tölteni, de a zenétől sem szakadt el (Fotó: Gergely Szilárd)

– Mindig csodálatos érzés Nagykanizsán járni – szögezi le mindjárt a beszélgetés elején Zádori Mária. – A szüleim, sajnos, már meghaltak, az öcsém azonban a családjával még itt él. Noha már ötven éve annak, hogy a munkám elszólított innen, de még mindig van hová hazajönnöm.

A március 15-én Kossuth-díjjal kitüntetett művész a közelmúltban egy televíziós forgatás apropóján kereste fel újra szülővárosát, valamint azokat a kanizsai helyszíneket, amelyek fiatalkorában meghatározók voltak a számára.

– Különleges élmény volt újra betérni a zeneiskolába, egészen pontosan abba az énekterembe, ahol annak idején elkezdődött minden – mondja. – Nem muzsikus családban nőttem fel, viszont mindkét szülőmtől tiszta hallást és szép hangot örököltem. Mindig is szerettem énekelni, mégsem készültem tudatosan erre a pályára: az éneklés valahogy ugyanolyan természetes volt számomra, mint az, hogy az ember levegőt vesz.

A fordulat huszonévesen következett be. Zádori Mária gyerekkorában zongoraszakon, Gárdonyi Józsefné mellett kezdte zenei tanulmányait, majd hat év után, 14 évesen Ivánkovits Ferencné tanítványa lett, immár az ének tanszakon. Első nagy sikerét 1965-ben, a Magyar Televízió Ki mit tud? versenyén érte el, mégis csak később érezte azt: feladata van az énekléssel.

– 1971-ben alakult meg az Ars Renata szólóénekegyüttes, amelyhez alapítóként csatlakoztam. Az énekesek vezetőjét, Virágh Lászlót még 1970-ben ismertem meg, ő akkoriban még egy kiskamarakórust vezetett. Vele beszélgetve világosodott meg bennem, hogy a reneszánsz és a korabarokk zenei világa az, amiben igazán ki tudok teljesedni. Valamivel később, amikor a Capella Savaria régizenei együttes is belépett az életembe, a barokk korszakban mélyedtem el.

Zádori Mária azt mondja, egy énekművész életében azok az igazán szerencsés momentumok, amikor előadás közben teljesen át tud szellemülni. Számára az adott mű szövege ebben az átlényegülésben épp olyan fontos indikátor, mint maga a dallam.

– Van, amikor az ember nehezen zökken vissza a valóságba, főleg,amikor egy drámai művet énekel, mondjuk, egy templomban, aminek egészen más a lelkülete, mint egy koncertteremnek – fogalmaz. – Nálam ez a Bach-passiókban csúcsosodott ki, amikor azt éreztem, egy kicsit én is igehirdetővé válok: részesévé a passiónak, egy kétezeréves történetnek.

A művész márciusban Kossuth-díjat kapott. Az elismerést nagy örömmel és még nagyobb meghatottsággal vette át,hiszen a díj egy csaknem ötvenéves életpálya koronája. Zádori Mária ma már visszavonult az aktív énekléstől, de a zenétől nem szakadt el.

– Kuratóriumi tagja vagyok a Nemzeti Kulturális Alap zenei tagozatának, és azoknak a fiatal pályakezdőknek igyekszem segíteni, akik komolyzenével szeretnének foglalkozni. Most is azért utazom vissza ilyen hamar a fővárosba, mert elígérkeztem egy vonósnégyes bemutatkozó koncertjére.

A tartalmas és mozgalmas évtizedek után a pihenésre és a családjára koncentrál Zádori Mária. Hivatása – a fellépésekkel, a fesztiválokon való megjelenéssel és a lemezfelvételekkel – eddig teljes embert kívánt, most azonban szeretne minél több időt tölteni két kisunokájával.

– Míra nyolc, Bíborka pedig hatéves – meséli. – Természetesen sokat énekelek nekik. Régebben még a gyerekdalokat szerették, most viszont már én tanulok tőlük, mert nap mint nap hozzák az érdekesebbnél érdekesebb slágereket, hogy azokat énekeljük. Arra emlékeztet ez, amikor a lányom révén egy ideig szinte kizárólag – az amúgy általam is nagyon kedvelt – Queen szólt nálunk otthon, de hát lépést kell tartani a gyerekekkel. Azt még korai megmondani, hogy követnek-e az énekesi pályán, de az biztos, hogy a családi örökséget, vagyis a tiszta hallást és a szép hangot ők is megkapták.

Nemes Dóra

Zádori Mária, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja 1989-ben Liszt Ferenc-, majd 1999-ben Kiváló Művész-díjat kapott, idén március 15-én pedig Kossuth-díjjal ismerték el kimagasló színvonalú énekművészetét, amellyel a magyar zenekultúrát a reneszánsz és barokk zeneművek, főként Bach és Monteverdi szerzeményeinek autentikus interpretációján és népszerűsítésén keresztül gazdagította.