Zöldág és pünkösdi rózsa – Még termékenységi mágia is volt

A pünkösd a húsvét utáni 50. napon tartott keresztény mozgóünnep. A katolikus egyház tanítása szerint a Szentlélek eljövetelét és az Egyház születését ünnepeljük ilyenkor, ugyanakkor a néphagyomány a tavasszal is összefüggésbe hozza.


A múzeumban a hónap műtárgya a mirtuszkoszorú és a "pünkösdi szoknya" (Fotó: Bakonyi Erzsébet)

– Nagyon sok olyan néphagyomány, népszokás kapcsolódik pünkösdhöz, ami a tavasszal, a megújulással, a fiatalsággal, az egészséggel függ össze – mondta Kiss Nóra, a Thúry György Múzeum néprajzkutatója. – Az ünnep két szimbóluma a zöldág, illetve a pünkösdi rózsa. A zöldág már szerepel május 1-jén a májusfaállításnál, illetve a pünkösd utáni második vasárnapon, Úr napján, amikor zöldágas sátrakat állítottak a templomok mellett. A pünkösdi rózsa pedig számtalan pünkösdi énekben, gyermekjátékban előfordul, és összekapcsolható Árpádházi Szent Erzsébet legendájával, a rózsacsodával. Erzsébet a férje halála után is folytatta a jótékonykodását, és egy alkalommal, amikor kenyeret vitt az istápoltjainak, megkérdezte tőle valaki – talán a sógora –, hogy hova megy. Megijedt attól, hogy eltiltják az adományozástól, és azt mondta, rózsák vannak a kötényében. Isteni csoda folytán pedig, amikor megmutatta a kötényét, valóban rózsák voltak benne, és nem kenyér. A rózsa Szent Erzsébetnek az attribútuma is, a múzeum egyik ólomüvege is rózsáival ábrázolja.

Középkori eredetű népszokásaink egyike a királyválasztás, a helyi szokások közül pedig a pünkösdi királynéjárást emelte ki Kiss Nóra. Ezt a szokást Kerecsényi Edit, a Thúry György Múzeum néprajzkutatója, igazgatója még az 1950-es, sőt, a 70-es években is tudta gyűjteni. Olyan asszonyokat kérdezett meg, akik kislány korukban Galambokon, Zalakomárban maguk is eljátszották.


Sok vidéken ismét élnek a pünkösdi szokások

Annak idején 8-12 éves leányok járták a falut, a házakat. Midenhová  bekopogtak, és engedélyt kértek arra, hogy elmondhassák a pünkösdi köszöntőjüket. Ezután két kislány elmondott egy szép, középkori eredetű egyházi pünkösdi éneket, majd a két királyhordó háromszor felemelte a két királynőt, akik azt kiáltották háromszor, hogy ekkora nagy legyen a kenderük. Ez volt az úgynevezett agrár, vagy termékenységi mágia. Amíg kendert termesztettek, addig ennek volt is értelme, aztán, ahogy felhagytak vele, ez egyre inkább elmaradt.

Amikor elmondták a köszöntőt, a háziaktól kaptak néhány tojást, nagyon ritkán pár forintot, esetleg lisztet a kislányok. Időnként azonban előfordult, hogy nem engedték be őket, vagy nem kaptak ajándékot. Ilyenkor azt mondták, hogy dűjön el a kender, soha föl ne keljen.

– A kiszehajtásnak – amikor viszik a bábut és elégetik, vagy beledobják a patakba – Zalában nincs hagyománya – tette hozzá a néprajzkutató, és kiemelte: a pünkösd lényege a természet feléledése. Ezért nincs olyan tárgykultúrája, mint a karácsonynak, de a kislányok ilyenkor az elsőáldozási mirtuszkoszorújukat újra a fejükre tették. Fehér vagy rózsaszínű ruhába öltöztek, esetleg felvették az erre az alkalomra varrt szép bársonyszoknyájukat. Azt tartották, ha a pünkösdi harmatban megmosakodnak, az elűzi a szeplőket, és szépséget varázsol az arcukra, vagy ha a pünkösdi rózsa szirmait beledobják a mosdóvízbe, s azzal megmosakodnak, egészséget varázsolnak egy évre maguknak.

Bakonyi Erzsébet