A bevagonírozások áldozataira emlékeztek

Amikor tízezreket hurcoltak el a Hortobágyra, a kommunista rezsim úgy taposott bele a magyar otthonok szentségébe, mintha soha nem létezett volna hazánk ezeréves múltja – ezt Dénes Sándor polgármester mondta azon a megemlékezésen, amelyen a nagykanizsai bevagonírozások áldozatai előtt hajtottak fejet. 1950 és 1953 között családok ezreit vitték el a szigorú rendőri őrizet alatt tartott alföldi kényszermunkatáborokba.

A megemlékezésen olyanok is részt vettek, akik ma is fájó emlékeket őriznek az ’50-es évek elejéről. Három év alatt mintegy tízezer ártatlant telepítettek ki a Hortobágyra, főként az ország nyugati és déli határvidékéről – sokakat Nagykanizsáról és a környékéről. – Nem szívesen jövök ide. Mert tudok mindent, mi történt ott. Akkora hazugság volt. Akkora piszkosságokat műveltek velünk, ezt nem lehet elfelejteni – mondta a Kiskanizsán élő Anek Sándorné.


Anek Sándornét és Czinki Ferencet Kónyapusztára vitték annak idején
(Fotó: Gergely Szilárd)

A kommunista rezsim családok ezreinek a sorsát bélyegezte meg hosszú időre. – Az iskola után semmilyen középfokú intézménybe nem vettek fel. Két helyről is azt mondták vissza, hogy a deportálás miatt, mivel ilyen múltja van a családnak, nem vehetnek fel az iskolába – fogalmazott az eszteregnyei Czinki Ferenc.


Dénes Sándor: Saját hazájukban fosztottak meg ezreket az otthon élményétől
(Fotó: Gergely Szilárd)

A megemlékezésen Dénes Sándor polgármester azt mondta, a hortobágyi munkatáborok kegyetlen körülményei múltjától, karakteréktől, kultúrájától, tehát az otthon élményétől fosztott meg tízezer embert a saját hazájában. – Az idegen érdekek, a hagyományainkat elfeledtetve, úgy tapostak bele otthonaink szentségébe, elűzve a nemes szívű vendéglátókat, mintha sohasem létezett volna hazánk történelme és múltja. Mintha sohasem létezett volna Magyarország. Holott ezeréves kultúránk Európa és a világ történelmének szerves és nagyszerű része –  hangsúlyozta a polgármester.

Az önkormányzat és a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete közös megemlékezését a nagykanizsai vasútállomáson tartotta, ahol a bevagonírozások áldozatai előtt hajtottak fejet a megjelentek, s helyeztek el koszorúkat.