A gyémántcsiszolók…

Az a feladatunk, hogy tudásunk és magyar identitásunk minden áldásával és felelősségével fiatalokat okítsunk és neveljünk, hogy lássanak az értelmükkel, de lássanak a szívükkel is. Többek között ezt mondta Magyar Ferenc a hagyományos pedagógusnapi gálán a HSMK-ban. A tankerület és az önkormányzat közös rendezvényén a Nagykanizsai Tankerületi Központ igazgatója kiemelte: a ma iskolájának a pedagógus a kulcsszereplője, és ezt ismeri el az oktatási rendszer megújítása is. Ünnepi beszédét változtatás nélkül közöljük.

Magyar Ferenc: Lássanak az értelmükkel, de lássanak a szívükkel is… (Fotó: Gergely Szilárd)

„Amíg magyar tanító magyar gyermeket nevel e földön, nemcsak a kövek, de a szívek is róla beszélnek.”

Tisztelt Polgármester Úr, Kedves Pedagógus Kollégák!

Lehet, ez az egyetlen, Klebelsberg Kunótól származó mondat is elegendő lenne, hogy a pedagógus hivatás rangját, méltóságát és fontosságát érzékeltessem.

Ez az egyetlen mondat ugyanis szinte mindent elmond, hiszen valamennyi szava, kifejezése önmaga is egy-egy világot rejt.

Magyar pedagógus. Magyar gyermek. Kő. Szív. És, persze, a nevel.

Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a mi küldetésünk, ez a dolgunk a világban. És ez nem is kevés.

Tudásunk és magyar identitásunk minden áldásával és felelősségével fiatalokat okítani és nevelni, hogy lássanak az értelmükkel, de lássanak a szívükkel is.

Brenner József, az egy hónappal ezelőtt boldoggá avatott vértanú pap, Brenner János testvére, aki mindkét bátyjához hasonlóan reverendát öltött, azt mondta nemrégiben egy interjúban, hogy a papi hivatást nem lehet megmagyarázni, az ugyanis az Isten hívása.

Talán nem illetlen párhuzam, hogy bizonyos mértékig a pedagógus hivatás is ilyen. Ez ugyanis nem csupán egy szakma, nem egy foglalkozás, hanem hivatás, amely a tudás mellett elkötelezettséget, felelősségvállalást, példamutatást és hitet is kíván gyakorlóitól.

A mi hivatásunk nem merülhet ki egyszerűen a tudás átadásával. A világ ugyanis nem csak számokból, képletekből, betűkből és dátumokból áll.

A jó pedagógus ugyanis a számok, képletek, betűk, évszámok mellett az egész világot akarja megmutatni. Nem megtanítani: megmutatni.

Azt például, hogy mit jelent magyarnak lenni. Hogy mennyi kiváló, a hazáját, nemzetét szerető és féltő embernek köszönhetjük, hogy itt vagyunk. Azt, hogy vagyunk, és még nem oldódtunk fel a népek tengerében.

A jó pedagógus tudja, hogy a jelen megértéséhez a múlton, a hagyományainkon keresztül vezet az út. Tudja, hogy e nélkül a jövő sem létezik, mert ismernünk kell, eleink mit, miért és hogyan tettek, hiszen csak így tudjuk elhelyezni magunkat a világ koordinátarendszerében. A saját fundamentumunk, identitásunk nélkül lehetnénk japánok, svédek és albánok, hinduk és muszlimok is. De mi magyarok vagyunk, és magyarként kell gondolkodnunk. Hiszen a világ a sokféleséggel, a nemzetekkel, azok hagyományaival, szokásaival együtt színes és teljes. Ezek nélkül a világ, s benne Európa, csak egy falanszter lenne. 

És a jó pedagógus azzal is tisztában van, hogy értéket kell közvetítenie. Egyetemeset, európait, magyart. Illetve: fordított sorrendben… Ebbe beletartozik például a kereszténység, amit első, szent királyunk, István hagyott ránk örökségül, kijelölve a mi utunkat, beletartozik az erkölcs és persze a műveltség igénye is. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Biztos vagyok abban, hogy Németh László hitvallását sokan magunkénak érezzük: „Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba.”

Ez jóval több, mint a számok, képletek, dátumok világa. Ez olyan felelősség, amelyhez – és itt térek vissza a párhuzamhoz –, elengedhetetlen Isten hívása, vagy áldása.

A hivatásunkat ugyanis úgy kapjuk. Ez adomány. 

Ez a különbség a munka, a foglalkozás, illetve a hivatás, a szolgálat között. A miénk, ha jól csináljuk, hivatás és szolgálat.

Kedves Vendégek!

Tudjuk, a ma iskolájának is a gyémántcsiszoló, vagyis a pedagógus a kulcsszereplője. Az elmúlt évek változásai, az oktatási rendszer megújítása ezt ismeri el, hiszen ez a pálya ma biztos jövőképet, egzisztenciát kínál elkötelezett gyakorlóinak.

Tennivaló, persze, még van, de jó úton járunk, és minden esély megvan arra, hogy a kiváló magyar oktatási hagyományok folytatódjanak. A magyar iskola ugyanis szinte minden korban géniuszokat, remek elméket, Nobel-díjasokat adott a világnak, és erre ma is képes.

De a magyar iskolának nemcsak ez a dolga. Klebelsberg ezt úgy fogalmazta meg:„A nemzeteknek kulturális téren kettőre van szükségük. Egyfelől emelni kell a nagy tömegek művelődési fajsúlyát, másfelől gondoskodni kell arról, hogy üvegházakban a magas kultúra nemes virágait és gyümölcseit termesszék.”

És van még egy feladatunk, kedves kollégák, amiről nem szoktunk beszélni, de a terjedő, globális és énközpontú új világrendben rendkívül fontos.

Szívleljük meg Eötvös József gondolatait, amelyek az óvó szeretet mellett a kötelességre nevelés fontosságára intenek: „Kinek senki sem parancsol, az bizonyosan magának sem fog tudni parancsolni. Ki az életben kötelességeit csak hosszú okoskodás után, s csak akkor teljesíti, ha azoknak megszegésére éppen semmi okot nem talál, nem fogja teljesíteni kötelességeit. Éppen ezért szükséges, hogy a gyermek jókor megszokjék bizonyos dolgokat kötelességének tekinteni.”

Kedves Kollégák!  

Ma, amikor ezzel a színházi estével a tankerületi központ és a város Önöket köszönti, önfeledt kikapcsolódást, feltöltődést, élményt kívánva, feledjük el néhány órára azt a kihívást, amely mindannyiunk előtt áll a dolgos mindennapokban. A világ gyors változása ugyanis tőlünk is alkalmazkodást, módszertani megújulást, tanulást igényel, s ezt kell továbbadnunk diákjainknak is. Munkánkkal abban kell elsősorban segítenünk őket, hogy képesek legyenek megtalálni a helyüket abban a jövőben, ami rájuk vár, de úgy, hogy közben büszkék legyenek a gyökereikre, a magyarságukra.

Szent Ágoston mondja: „Akinek szíve tele van szeretettel, mindig van valami ajándékozni valója.”

Ajándékozzunk a ma fiataljainak olyan jövőt és távlatot, amelyben azért „a kő marad”…

Köszönöm a tanév során nyújtott munkájukat, ma estére jó szórakozást, a nyári szünet idejére pedig feltöltődést, kellemes pihenést kívánok, hogy aztán ősztől ismét magyar tanító magyar gyermek gyémántcsiszolója legyen.