Búcsúzik az evangélikus lelkész – A siker titka, hogy szeresse az embereket…

Kórustalálkozók, egyháztörténeti előadások, gyülekezeti összejövetelek és egy-egy beszélgetés emlékét őrzi kétéves nagykanizsai szolgálatáról Koch Szilvia. Az evangélikus lelkész július elsejétől Győrújfaluban folytatja munkáját, a kanizsai hívektől jövő vasárnap búcsúzik el.


Koch Szilvia továbbviszi a Kanizsán kapott szeretetet (Fotó: Gergely Szilárd)

Új feladatok és kihívások várnak Koch Szilviára, aki hamarosan megkezdi szolgálatát a Győrhöz tartozó Győrújfalui Evangélikus Leánygyülekezetben. A mintegy kétezer lelket számláló, ám annál dinamikusabban fejlődő településnek most először lesz saját evangélikus lelkésze, így a helyiek már nagyon várják Szilvia érkezését.

– Egy, a jelenleginél jóval kisebb gyülekezetet látok el majd ott. A statisztikai adatok szerint az evangélikusok száma 280 körül van, akik közül körülbelül harmincan járnak istentiszteletre rendszeresen – mondja. – Szeretném, ha ez a szám idővel gyarapodna, és a közösség megerősödne – úgy, ahogy egy apró mag hatalmas fává terebélyesedik. Ez a célja a Magyarországi Evangélikus Egyház újonnan elinduló, „gyülekezetplántáló” programjának, amely Győrújfalut is érinti.

Ahogy annak idején Nagykanizsán, úgy új szolgálati helyén is markáns szerepet szán a zenének Koch Szilvia a gyülekezetépítés során.A lelkész középiskolásként még azt tervezte, hogy zenei pályára lép. Az érettségi évében azonban úgy érezte, túl sok minden érdekli ahhoz, hogy egyetlen területen horgonyozzon le.

– A gyerekkori élményeim nyomán mindig is vonzó volt számomra például az orvoslás világa. Édesapámat, aki háziorvos, régen gyakran elkísértem egy-egy betegéhez. Apa nem az a fajta doktor, aki gyorsan megvizsgálja a páciensét, felír egy receptet, s aztán sietősen távozik: mindenkivel beszélget, mindenkit meghallgat, mondhatni, lelki gondozója is a betegeinek. Amikor vele voltam, megtapasztaltam, milyen is az az igazán emberközeli kommunikáció.

Édesapja mély vallásossága szintén nagy hatással volt Szilviára, aki a siófoki gyülekezetben cseperedett fel. Ott volt hittanos, a közösséggel való kapcsolata pedig még szorosabb lett, amikor hat év zongorázás után orgonálni kezdett. Sokszor hívták kántorizálni is. Bár egy időben a zenei tanulmányait helyezte előtérbe, végül olyan iskolában tanult tovább, ahol mindenből kaphatott egy kicsit, ami érdekelte: zene, pszichológia és vallás.

– Mondják, nincsenek véletlenek, és ebben én is egészen biztos vagyok, mivel éppen abban az évben, amikor érettségiztem, elindították az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az egyházzene szakot. Az első szemeszter nagyon izgalmasan telt. A teológus hallgatókkal közös óráim kifejezetten tetszettek, sőt, egy idő után azt vettem észre, hogy egyre jobban érdekel, mi mindent tanulnak még ők. Megfogalmazódott bennem, hogy noha jól érzem magam itt, valahogy mégsem vagyok a helyemen. Istenhez imádkoztam, mutassa meg, mitévő legyek, és egyszer csak egymás után jöttek a jelek, amelyek arra ösztönöztek, hogy vegyem fel a teológus szakot. Ezt az első adandó alkalommal meg is tettem, és az évek folyamán biztos lettem abban, hogy gyülekezeti lelkész szeretnék lenni.

Döntését támogatták a szülők – édesapja különösen, hiszen az orvosi egyetem után ő is szerette volna elvégezni a lelkész szakot levelezőn, de akkor már nem indult ilyen képzés. Koch Szilvia első szolgálati helyére, Nagykanizsára 2016 nyarán érkezett, s munkáját annak szellemében kezdte, amit még egy lelkésztársa tanácsolt neki. E szerint a „siker” titka, hogy szeresse az embereket, és onnantól minden megy majd a maga útján. Szilvia azt mondja, ez a kanizsai gyülekezetben is így történt.

– A hívek az első pillanattól nagyon szívélyesen fogadtak. Annak is csak mostanában érzem az igazi súlyát, milyen hatalmas dolog volt, hogy sokan még a soproni avatásomra is eljöttek, ezért külön hálás vagyok – meséli. – Két évet éltem Nagykanizsán, ez alatt az idő alatt számtalan tapasztalatot és szép emléket szereztem: az egyházközséghez hat gyülekezet tartozik, tehát nagy területről van szó. Egy-egy beszélgetés épp úgy megmaradt, mint például a tavalyi reformációs emlékév alkalmából szervezett koncert- és előadássorozatok. Most arra fókuszálok, hogy azt a szeretetet, amit itt kaptam, továbbvigyem, és átadjam az új gyülekezetnek.

Koch Szilvia június 17-én, a vasárnap délelőtti, tanévzáró istentiszteleten búcsúzik el a nagykanizsai gyülekezettől a Csengery utcai templomban, és a költözést követően, július elsejétől folytatja lelkészi szolgálatát Győrújfaluban.

Nemes Dóra