Felújították a ferences kriptát – Pax et bonum!

Immár hivatásukhoz és szolgálatukhoz méltó kriptában nyugszanak az egykor Kanizsán szolgált, néhai ferences szerzetesek és papok. Dobszay Benedek, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány vezetője mutatott be gyászmisét a Kórházkápolnában, majd a szertartást követően újratemették az utolsó nyolc Nagykanizsán szolgálatot teljesítő ferencest.


Dobszay Benedek a város papjaival közösen mutatott be gyászmisét a Kórházkápolnában (Fotó: Gergely Szilárd)

A Jézus Szíve Plébánia – a kripta renoválási munkálatainak elindítását Szűcs Imre, a Felsőtemplom plébánosa szorgalmazta – a rendtartomány segítségével érte el, hogy a rossz állapotban lévő sírkamrát felújítsák.

– Nagykanizsa lelkiségét az évszázadok során tulajdonképpen 4 szerzetesrend határozta meg – emlékeztetett Imre atya –: a ferencesek, a piaristák, az irgalmas nővérek és a jezsuiták. A leghosszabb ideig a ferencesek szolgáltak ebben a városban, hiszen a török előtt, a török alatt, és még utána is itt maradtak, egészen 1950-ig. A hosszú ideig itt szolgált rendek közül háromnak rendben volt a temetkezési helye, a ferenceseké volt az, amely, mondhatni, gyalázatosan nézett ki. Megkerestem a tartományfőnök urat, hogy adja hozzá az engedélyét, s ha lehet, közösen újítsuk fel a kriptát. Nos, halló fülekre talált ez a kérés. Úgy hiszem, most már méltó nyughelye ez a kripta azoknak a ferences atyáknak, akik életüket itt élték le Nagykanizsán.

Miután megáldotta az új sírt a Tripammer utcai temetőben, Benedek testvér elmondta: a kanizsai ferencesek mindig köztiszteletben álltak a dél-zalai városban.


Most már méltó helyen nyugszanak a Kanizsán szolgált ferences szerzetesek

– A testvérek itt imádkozó emberek voltak – folytatta Dobszay Benedek –, de lelkipásztori munkát is sokat végeztek. S általában, ahogy a többi helyünkön is, akik itt szolgáltak, valóban a nép barátai voltak. Olyan emberek, akik sokszor barátként voltak jelen a hívek életében.

A ferencesek elűzetésükig, 1950-ig voltak jelen Nagykanizsán. A rend visszatérése egyelőre nincs napirenden, de az sem kizárt, hogy egyszer újra Nagykanizsán szolgálnak majd.

– Minden helyre, ahol valaha voltunk, visszavárnak. De erre – reálisan nézve – most nem igazán van lehetőségünk, hiszen amikor 1950-ben feloszlatták a rendet, több mint 600 ferences volt, és 54 helyen szolgáltunk. Ma kevesebb mint 110-en vagyunk, összesen 14 helyen. Mégis sok helyre hívnak minket, ezen lehetőségeknél azt is át kell gondolni, hogy régi helyre menjünk vissza, vagy egy új területre költözzünk. Hiszen a ferencesség önmagában hordozza azt is, hogy mindig a peremre szorultakat kell megsegítenünk, s figyelnünk kell, hogy hol van különösen szükség ránk. De én azért azt mondom, ha sok hivatásunk lesz, akkor a történelmi helyeinket jó szívvel visszavennénk, de az biztos, hogy ez nem 1-2 év múlva fog bekövetkezni. Ám bátorításként hadd emlékeztessek: a török világ végén összesen 16 ferences volt Magyarországon, s innen küzdötte vissza magát a rend oda, hogy több százan legyünk.

Az utolsó nagykanizsai ferences, Angelus atya volt, aki haláláig, 1981-ig szolgált a városban. Ma már ő is hivatásához méltó kriptában várja a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet.

Mikó-Baráth György