„Ha elkap az ihlet, nincs megállás…”

facebook megosztás

Bánfai Adrienn, a Bolyai-iskola magyar-történelem szakos tanára legalább annyira várja a vakációt, mint kisdiákjai, de nem azért, hogy kipihenje a tanév fáradalmait, hanem azért, hogy belevesse magát az alkotómunkába. Egyik hobbija ugyanis a képverskészítés.


Bánfai Adrienn: Nagyon fontos feladatunk, hogy közelebb vigyük az irodalmat a gyerekekhez (Fotó: Gergely Szilárd)

Bizonyára sokan emlékeznek még a középiskolai irodalomórákról A megsebzett galamb és a szökőkút című költeményre: Apollinaire műve – s egyúttal a Kalligrammák című kötete – tipikus példája a képversekről szóló tananyagnak. A műfaj gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, ám azóta korszakonként váltakozó népszerűség és mellőzöttség jellemezte a lírának és a grafikának ezt a sajátos ötvözetét. Meglepő, de még napjainkban is, amikor egyre meghatározóbb a vizuális kultúra jelenléte, viszonylag kevés az új képvers – Bánfai Adrienn, a kalligramok egyik rajongója és művelője szerint nem véletlenül.

– A kalligram a verssoroknak azt az elrendezését jelenti, amely során egy kép rajzolódik ki a szövegből – magyarázza a bolyais pedagógus. – Ez elsőre sokkal egyszerűbb feladatnak tűnik, mint amilyen a valóságban. Azt mindjárt leszögezhetjük, hogy irodalom iránti szenvedély, kreativitás és némi kézügyesség feltétlen kell hozzá. Ugyanakkor egészen triviálisnak tűnő kihívásokkal is szembe kell nézni: mivel a papír véges felület, tehát fontos szempont a helytakarékosság – de nem annyira, hogy az az olvashatóság, illetve a tartalmi és a szöveghűség rovására menjen.


Márai Sándor Mennyből az angyal

Ugyanez érvényes a képi megjelenésre is: csak azért, hogy a kalligram a kívánt alakzatot felvegye, nem lehet önkényesen elvenni vagy adott esetben hozzátenni szavakat, írásjeleket az eredeti szöveghez képest. Azért, hogy ne érje kellemetlen meglepetés, Adrienn előbb mindig rajzol egy vázlatot, bár az évek óta hobbiként űzött festészet már kellő rutint adott neki ahhoz, hogy rögtön papírra vesse a terveit.

– Egyelőre a magyar irodalom számomra legkedvesebb költeményeiből válogatok. A legelső munkám, ami a Párisban járt az Ősz volt – még az egyetemi évekből van: már akkor is szenvedélyesen rajongtam Ady Endre műveiért, és amikor tőle olvastam, azt éreztem, valamilyen formában muszáj papírra vetnem azokat a belső képeket, amelyek a versei nyomán megszületnek bennem. Persze, választhattam volna a festészetet is, de igazán az önkifejezésnek egy kevésbé hagyományos módjára vágytam. Így jutottam el a kalligramokig.

Bánfai Adriennek, aki időközben a Bolyai-iskola magyar-történelem szakos tanára lett, már önálló tárlata is nyílt az Erzsébet téri intézményben, sőt, a képverskészítést igyekszik beemelni az irodalomórák anyagába is. Ennek eredményeképp idén már a tanítványai kalligramjaiból rendeztek kiállítást a költészet napján.


Radnóti Miklós Erőltetett menet

– Nekünk, magyartanároknak nagyon fontos feladatunk, hogy közelebb vigyük az irodalmat a gyerekekhez – hogy ki milyen módszerrel éri ezt el, az csak rajta múlik. Én azt tapasztaltam, hogy a kalligramok kiváló terepet biztosítanak a verselemzés gyakorlásához és a kreativitás fejlesztéséhez. Igaz, amikor először adtam ilyen feladatot a diákoknak, láttam rajtuk az ijedtséget, hogy attól tartanak: ők erre nem képesek – aztán a végén csak kiderült, hogy mégis. Sőt, volt, aki annyira belejött, hogy nem is egy, hanem mindjárt két-három képverset leadott. Azt hiszem, ennek a műfajnak talán az a legfontosabb üzenete a gyerekek számára, hogy nemcsak egyetlen helyes, tankönyvi „megfejtés” létezik, ha verselemzésről van szó, hanem végtelen számú.

Persze, a képverskészítés nem megy gyártósoron: alkotómunka ez is, s mint ilyen, néha kell hozzá a múzsa csókja. Bánfai Adrienn már többször kapott felkéréseket, de ezeket csak akkor tudja teljesíteni, ha ő maga is kötődik érzelmileg a szóban forgókölteményhez.

– Eddig harminc képversem van. Amikor elérem a százat, szeretném ezeket kötetbe rendezni. Alig várom, hogy a nyári szünetben újra belevessem magam az alkotásba. Ha ugyanis belekezdek egy képversbe, azt általában addig nem tudom abbahagyni, amíg a végére nem érek. Egy kompozíciójában és színvilágában is összetettebb darabot általában három-négy óra alatt fejezek be, és ilyenkor teljesen belemerülök a költő világába. Ha elkap az ihlet, egyszerűen nincs megállás…

Nemes Dóra

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.