Kalotaszegi x Bach

A kortárs, a barokk és a népi zene ötvöződik abban a zeneműben, amellyel Vizeli Máté megnyerte a Magyar Zeneszerzők Egyesületének pályázatát a közelmúltban. A mindössze egyetlen hegedűre írt Kalotaszegi szonáta tarolt a kamaradarabok között.


Vizeli Máté régi „adósságát” is törlesztette… (Fotó: mihoattila.hu)

Még tavaly nyáron, a Kodály Zoltán-emlékév alkalmából hirdetett pályázatot a Magyar Zeneszerzők Egyesülete azzal a céllal, hogy hidat építsen a kortárs és a népi zene világa között. A feladat – azaz egy népzenei fogantatású műkomponálása – izgalmas kihívás elé állította a jelentkezőket, akiktől a zsűri nem pusztán feldolgozásokat várt, hanem ízig-vérig mai, friss zeneszerzői nyelvezetű szerzeményeket. A kanizsai Vizeli Máté, amellett, hogy szerencsét próbált a versenyen, egy régi „adósságát” is törlesztette.

– Még sok-sok évvel ezelőtt egy jó barátom, Kiss-B. Ádám kért meg egy olyan hegedű-szólószonáta megírására, amely a kalotaszegi zenét és Bach szóló hegedűdarabjainak a felépítését ötvözi – magyarázza. – A koncepció nagyjából össze is állt a fejemben, de éppen akkoriban csöppentem bele az egyetemi létbe, s a tanulmányaim miatt valahogy soha nem jutott elég idő arra, hogy a művet befejezzem – egészen az elmúlt esztendőig.

Máté, amikor tudomást szerzett a versenyről, úgy érezte, mintha csak neki szólna a Magyar Zeneszerzők Egyesületének felhívása. A Vizeli családban mindig is meghatározó volt a népzene szeretete, nem mellesleg Mátét már gyerekkorától fogva érdekelte a zeneszerzés. Ráadásul a félkész tervezet, amelyet még a barátja kérésére készített, most pont kapóra jött. Máté újra belevetette magát a munkába. Az elkészült alkotás, a Kalotaszegi szonáta a barokk szonáta szerkezetét és a Kalotaszegre jellemző dallamvilágot, illetve hegedülési technikát egyesítette, némi kortárszenei felhanggal. A pályázat során több kritériumnak is eleget kellett tennie.

– A pályamunkák nem lehettek hosszabbak tíz percnél, és maximum öt fő szerepelhetett bennük. Miután én egy szólódarabot küldtem be, úgy gondoltam, a kamaraművekkel pályázó versenytársak inkább esélyesek a győzelemre, mint én, hiszen valljuk be, egy énekest és akár négy-öt hangszert is felvonultató kompozíció azért hangzatosabb, mint egyetlen szál hegedű. A jelentkezőket is jól ismertem: a többségük szintén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett, csak míg én klasszikus hegedű–tanári, illetve népi brácsa szakon, addig ők zeneszerzésből diplomáztak… Ilyen előzmények mellett igazából abban reménykedtem, hogy az alkotásom bekerül a díjazottak közé, ám arra, hogy megnyerem a pályázatot, egyáltalán nem számítottam.

A fiatalember az első helyezését abszolút szakmai sikerként könyveli el, hiszen az ötfős zsűri soraiban a mai magyar zenei élet meghatározó alakjai foglaltak helyet, úgy mint a Kossuth- és Liszt-díjas klarinétos, Borbély Mihály vagy az Új Zenei Stúdió alapítója, Sáry László.

– A legnagyobb elismerést talán az jelenti a számomra, hogy a zsűri elnöke, Jeney Zoltán is szavazott a Kalotaszegi szonáta díjazására – meséli Vizeli Máté. – Róla tudni kell, hogy a zeneszerzői világa nagyon távol áll attól a stílustól, amit a pályamunkám képvisel, de ha így is elnyerte a tetszését, úgy gondolom, az azért elég nagy dolog…

Máté elárulta:a szakemberek elismerése arra ösztönzi, hogy a jövőben jóval gyakrabban foglalkozzon zeneszerzéssel, igaz, a mindennapjai már így is elég mozgalmasan telnek. Jelenleg a fővárosi Tóth Aladár Zeneiskolában tanít klasszikus hegedű és népi vonós szakon. Emellett tagja az elsősorban 17-18. századi zenét játszó Simplicissimus Kamaraegyüttesnek és a Nagykanizsán is gyakran vendégeskedő Góbé zenekarnak, amely a közelmúltban mutatta be harmadik nagylemezét.

Nemes Dóra

 

A pályázat hangversennyel egybekötött, díjkiosztó ünnepségét májusban az Artisjus Színházteremben tartották, ahol Vizeli Máté a Kalotaszegi szonátáról elmondta: „A középre beékelődő, nagyon rövid, egy pár helyi román zenei motívumot feldolgozó, átvezető jellegű intermezzóval együtt végül öt tételes formát kapott. A többi tétel a magyar zenei anyagból használ rengeteg, pár hangos dallamrészletet, illetve helyenként utalást tesz Bach és Bartók bizonyos műveire, olykor elég nagyfokú paródiával élve. Sokszor kifejezetten nehéz technikai feladatok elé állítja a hegedűst, ugyanakkor az előadásához a kalotaszegi zene legalább alapvető ismerete is szükséges, mert bizonyos díszítések, ritmusok, sőt egyes tételek alaplüktetése sem jelölhető teljesen pontosan a kottában.”