Péter Árpád: Ihbinájnizlander

Bud Spencer, de lehet, hogy Terence Hill is, még a vízilovakkal volt. Szimpatikus alternatíva, kétségtelen, de én most inkább az izlandiakkal vagyok. Nem a gejzírek, nem a fjordok, de mégcsak nem is a táj vagy a történelem okán. A világot, mint tudjuk, a p-betűs dolgok mozgatják, úgy mint pénz, politika, ... De az abc rendkívüli gazdagságából eredően – meg mert kell legalább egy f is, hogy a világ mozogjon… – most mégis az f a nyerő. A foci. És ami mögötte van.

Izland nem nagy, sőt, kicsi. A területe 102 ezer négyzetkilométer, a lakosságszáma 330 ezer körül van. Egy négyzetkilométeren hárman élnek átlagosan – tehát filantrópok, emberutálók, világtól elvonulni vágyók előnyben.

Izland, mondhatnánk, szar hely, tekintve hogy a napsütéses órák száma átlagosan napi 3 óra, a maximum májusban és júliusban van, amikor 6, a minimum pedig decemberben, amikor 0 (tehát nulla), de a januári és a novemberi 1-1 sem tűnik olyan vonzónak. Amikor náluk hőség van, mondjuk júliusban és augusztusban, akkor 13 fokot mérnek, de a közhiedelemmel ellentétben a hideg sem annyira hideg, januárban például kábé -3 fok van Reykjavikban.

Nagykanizsa és Magyarország kétségkívül (sokkal) jobb hely. A különbséget orgonálni lehetne, ha valaki Bachnak születik.

De.

Van ez a futball nevű játék, amitől lélekben izlandiak lehetünk. (Nem muszáj, csak egy alternatíva.) S nem azért, mert egy-egy klubcsapatuk vagy a válogatottjuk galaktikusan világverő, vb-ről, Eb-ről nincs érmük, se BL-trófeájuk, se semmi. Ám mostanában a 330 ezerből kiválasztott húszegynéhány viking eljut az Eb-re és a vb-re, ahol nem is vall szégyent. Olykor megtréfálnak tíz- és százmilliós nemzeteket, sok százmillió eurós sztárokat, mint legutóbb, a ruszki világbajnokságon tették, bemelegítésként, a Messivel felálló argentinokkal (1-1).

No, ennyit arról a magyar futballtézisről, hogy azért vergődik a honi foci, mert nincs elég gyerek a sportágban, szűk a merítési lehetőség. Hát akkor mit mondjunk a 330 ezres Izlandra?!

Izland. Az is csoda, hogy vannak focipályáik…

Aztán mégis.

Magyar logikával csodaszámba megy, hogy egyáltalán ki tudnak állítani húszegynéhány embert, az pedig legalább olyan távol áll a (magyar) realitástól, hogy – no pláne– eljutnak egy-egy világeseményre, mint a méltán elfeledett kígyóbűvölő honleányunk, bizonyos Cicciolina úrhölgy a szüzességi fogadalomtól. (Egyébként rossz idők járnak rá; idei idézet tőle: „Ne legyen az, hogy csak akkor kapsz munkát, ha kef…z”. Nyilván ezért, már nyugdíjasként, night clubokban vetkőzik.)

Úgy tűnik, az izlandiak valamit tudnak, amit mi nem.

Például bálnára vadászni – amiért majd még számolunk(…!), meg újabban futballozni is.

S magyar futballésszel (mert mi ebbe nőttünk bele) biztos fogadásokat köthetnénk arra, az új generáció aranylábúi gigászi összegeket akasztanak, akkora sztárok otthon, mint ide Nagykáta, s fűszoknyás, fedetlen keblű lányok masszírozzák a … – bármilyüket, amit csak megkívánnak, de ez, bár jól hangzik, nem így van.

Dolgoznak.

A foci nekik „csak” hobbi.

Persze, ha pályára lépnek, megfeszülnek, ám ahogy vége egy világeseménynek, vagy otthoni bajnoki meccsnek, nyilván megisznak néhány stampedli fekete halált (svartidauði-nak hívják ők, amúgy brennivín a böcsületes neve, és borzalmas), közvetlenül a rothasztott cápahús elfogyasztása után – mer’ azért azt szét kell csapatni, majd elbattyognak a munkahelyükre.

Birkir Saevarsson, a rutinos hátvéd, aki múlt szombaton Messi életét keserítette, például sót pakol egy raktárban. A szövetségi kapitány pedig kinyitja a rendelőt, lévén fogorvos.

Most, hogy idehaza már Georges Leekenszen is túl vagyunk, aki a ruandai kispad helyett került a magyarra – de tényleg! –, s azt a világbravúrt könyvelte el, hogy egyetlen tétmeccs nélkül megbukott, tán keresni kéne egy ráérő fogorvost. Nem kell sietni, jó lesz a leendő áldozat, Marco Rossi után is.

De könyörgöm, legyen már végre magyar. Egy magyar fogorvos – vele se égnénk nagyobbat, mint egy külföldi edzővel.

Addig, persze, hajrá Magyarország, hajrá magyarok!, de ha megengedik, amennyiben fociról van szó, mostanság inkább: ihbinájnizlander…

(Amúgy a svartidauði pont olyan szar, mint a magyar foci, de hát azt is megisszák.)