Péter Árpád: Arany bula

Európa csendes, újra csendes,/ Elzúgtak forradalmai.../ Szégyen reá!/ lecsendesült, és/ Szabadságát nem vívta ki./ Száraz még a föld,/ de jönnek új esők./ Feláztatják majd a sós talajt. (Illés) Továbbá: Lószartmama!


A Tanácsköztársaság plakátja. Ez a harc lesz a végső…?

Szent István (születési neve: Vajk, a.n.: Sarolt). Az első európai. Magyar.

Az utolsót nem ismerjük még, de lehet, hogy magyar.

A kettő közt, tetszés szerint: Thúry és kanizsai vitézei, Csáky, Bezerédy, etc., kismillió király és királyné, Petőfiék mindahányan, a pesti s vidéki srácok 56-ból, s a XX. század végi rendszerváltó nemzedék.

Hogy mi a közös bennük? Európaiak és magyarok. S mi mindannyian egy vérből valók vagyunk. Pont ebből.

Hát hogy a halál véreres, göcsörtös, rojtosfa..ába jön ahhoz pár tucat kényelmileg szocializálódott megélhetési öleb (a gazdát, gazdákat csak sejtjük…), hogy nekünk akarják elmagyarázni, mi a szabadság, mi az európaiság, mi a demokrácia?! Meg pláne azt, hogy mi jó nekünk?!

Mi – mármint genetikailag, mert, ugye, őseinkkel is egy vérből vagyunk – már akkor vérünket hullattuk a szabadságért, Európáért, amikor ezek (és őseik) egy része még a térképen sem volt. Mi már akkor szembenéztünk a kontinenst elfoglalni akaró hódító hordákkal, amikor ezek (és őseik) élték sekélyes, unalmas, átlagos életüket. Szurkoltak, persze, de azon kívül maximum cserbenhagytak bennünket (történelem 2.3), mert úgy volt kényelmesebb.

Ma megint őket védjük – maguktól is!, hordáktól is! –, de nem értik, mert nekik megint így kényelmesebb. Ám ezúttal tovább mennek: ideológiai diktatúrájukkal akarják leigázni Szent István (születési neve: Vajk, a.n.: Sarolt) és a Szűzanya (születési neve: Mária) országát. Mert ők tudják, mi a tuti. Mi meg, akik döntöttünk, szavaztunk idehaza – magunkról –, mind hülyék vagyunk.

Persze, nincs min csodálkozni, a történelem ismétli önmagát. Izenjünk hát Petőfivel nekik, mert ismételni nekünk is van mit:

Foglalod a kurvanyádat,

De nem ám a mi hazánkat!...

Hadat nekünk ők izennek,

Kik egy nyúlra heten mennek.

(…)

Azt a jó tanácsot adom,

Jőjetek nagy falábakon,

Hogy hosszúkat léphessetek,

Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,

Mint a kutyát, kibotozunk,

Úgy kiverünk, jobban se’ kell,

Még a pipánk sem alszik el!

Lehet, már mindjárt jövő májusban. Mi azt követően is itt leszünk. Ti meg, elképzelhető, nem lesztek sehol.

Száraz még a föld, de jönnek majd új esők!

Ismeri valaki Judith Sargentinit? Arany bula… (1222…-2018)

Lószart, mama!