Áldó imádság mellett...

facebook megosztás

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át˛/A múltnak tengerén, ahol szemem/Egekbe nyúló kősziklákat lát,/Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.


Fotók: Gergely Szilárd

Tisztelt Emlékezők! Kedves fiatalok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az emberiség történelme alkudozások és bátor tettek, háttéralkuk és egyenes kiállások, kompromisszumok és hősi mártírhalálok végtelen tengere.

Minden nép és minden korszak hajója e tenger változó hullámai között keresi önmaga útját, bontja és feszíti vitorláját, hogy közösségét a maga kikötőjébe, a maga otthonába vezesse.

Vannak szerencsés sorsú nemzetek, amelyek útjuk során, múltjukkal való találkozásukkor olyan eseményekre emlékezhetnek, amik számukra dicsőséget, szabadságot és fölemelkedést jelentettek. Akiket mindig segített a hátszél a sima tenger felszínén, így nem ismerhetik a hullámok kavarta bizonytalanságot, nem ismerhetik a vihar tépázta félelmet.

Mi, magyarok,azonban nem tartozunk ezen szerencsés nemzetek közé. A mi hajónk sokszor került viharba:amikor kell a bátorság, amikor szükséges a tett!

Petőfi idézett soraiban ezt jelenti magyarnak lenni: hősies, megalkuvást nem tűrő kiállást, fedhetetlen, kőszikla erkölcsöt. Ahol háttérbe szorul a személyesség és az érdek. Ahol nincs kompromisszum, és nincs alku!

Tisztelt Emlékezők!

1849. október 6-án nem létezett megalkuvás, nem lehetett kompromisszum.

Olyan értékek: egy nemzet sorsa, szabadsága és jövője, egy nemzet eszménye volt a tét, amiért a legfontosabbat, az emberi életet követelte a kötelesség.

Ők, az aradi 13-ak, és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök pedig kiállták az erkölcsi parancsot, és mint égbe nyúló kősziklák kimagaslottak a hullámok közül. Kimagaslottak a történelem megalkuvásai, behódolásai és elvtelenségei közül, hogy örökre ott álljanak sziklaként előttünk, mikor válaszra várunk, és döntéseket hozunk.

Ez a magyar történelem sajátja, a mi hagyatékunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mert hőseink, ezer évünk nagyjai, az aradi Vértanúk ezt bízták ránk örökül. Nem békültek meg az ellennel, nem engedték, hogy a forrongó mélységet a lágy felszín susogó hazugságaival elfedjék.

Kiálltak a szabadságért, a függetlenségért, hazánk és nemzetünk önállóságának megtartásáért, még akkor is, ha a halál fellege borult is rájuk.

Mert tudták, hiába buknak is el, és lesz sorsuk a vereség és a veszteség, az álmaik és a tetteik nem tűnnek el: millió és millió utód: fiak és lányok emlékezetében és értékítéletében élednek újjá, hogy segítsék a jövő útját.

Tisztelt Emlékezők!

A Vértanúink ők, akik életüket áldozva elültették a hitet bennünk, hogy dönthetünk életünk és jövőnk alakulásáról, beleszólhatunk a körülöttünk lévő világ sorsának menetébe, és megvédhetjük nemzeti létünk és hagyományunk értékeit.

Azáltal váltak nemzetet szolgáló hőssé, igaz emberré az aradi tizenhármak és Batthyány Lajos miniszterelnök, hogy a „megnemalkuvás”, a mindennel szembeszálló dac és hit bennük munkálva halhatatlanná tette őket a jövőnek, vagyis nekünk és gyermekeinknek az emlékezés által.

Keménnyé és ellenállóvá lett általuk nemzetünk, ahol a szuverenitásunkért kiállunk, mert hiszünk az igazunkban és a szabadságban. Hiszünk általuk a jövőben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékező polgárok!

Ez a bátorság és tisztelet kell hogy legyen a XXI. század Magyarországának és városunk közösségének is a mértékadó.

Ezért emlékezzünk méltón hőseinkre, mert erre tanít minket a történelem, az emberi közösséghez való tartozás kötelessége, és a hűség. És, legfőképp, erre tanít minket emberségünk, és a hőseink iránti elkötelezettség és tisztelet. Erőt és hitet adva nekünk és a jövő gyermekeinek itt, Magyarországon és Nagykanizsán.

(Dénes Sándor polgármester beszéde a szabadságharc mártírjainak és vértanúinak tiszteletére rendezett városi megemlékezésen)

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.