Nemes Dóra: Meghitt karácsonyt!

2018. nov. 10.

A késő őszi kora esték voltak a kedvencei. Az óraátállítással nemcsak a sötétség, hanem a nap végét jelző nyugalom is egy órával előbbre kúszott a városban, legalábbis neki úgy tűnt. Pedig a forgalom semmivel sem volt kisebb, mint máskor.


Nemes Dóra

Már csak egy valami hiányzott, hogy teljes legyen az idill: a nyári ludak vonulása.Mindig is szeretett szem- és fültanúja lenni annak, ahogy gágogva keresztülszelik az égboltot.

Ugrott egyet a gyomra. Ösztönösen így reagált, amikor eszébe jutottak a madarak: mi van, ha lekéste idén a vonulást, és a csapatok már elindultak hosszú útjukra? Azt sem tudja, hányadika van, mostanában úgy összefolynak a napok… Rápillantott mobiljára, majd miután megállapította, hogy naptár ide, naptár oda, a nyári ludaknak valószínűleg még eszük ágában sincs útra kelni a 20 fokos melegben, gyorsan zsebre dugta a telefont.

Zavarta a kijelző fénye. Emlékeztette rá, hogy a kora este csak illúzió, valójában még javában tart a nap, s neki tucatnyi elintéznivalója van. Legelőször is a bevásárlólistától akart megszabadulni. Hetek óta tudta, hiszen megbeszélték, hogy a rokonságból innen is és onnan is érkeznek vendégek a hosszú hétvégére, de az „amonnan” csak az elmúlt egy óra – nem is olyan aprócska – fejleménye volt. Ennyi látogatóra nem számított. A hirtelen feltámadt szél összekócolta haját, s mintha ezzel együtt elfújta volna tétova aggodalmát is. Minden rendben lesz. Mély levegőt vett, s megszaporázta lépteit.

Míg a pirosnál várakozott,öntudatlanul ismét az eget kezdte kémlelni. Vajon mikor vonulnak a nyári ludak? Nagyapjára gondolt, akinek talán ez is fel volt jegyezve keményfedelű, kék határidőnaplójába. Sok mindent írt bele, csak éppen határidőket nem. Hosszú oldalakon keresztül sorjáztak a keresztrejtvények megoldásai,többek közt a családi kuncogások örök tárgya, az „állat, három betű: tik”. Az öreg feljegyezte a csillagképek nevét is – bárminek? Fejből fújta az összeset. Bezzeg, ő csak az Oriont bírta beazonosítani. És a Göncölszekeret, igaz, azt nem a nagyapja mutatta meg neki…


Az illusztráció Arne Kaiser munkája

Micsoda? Nyári ludak vonulása egy határidőnaplóban? Micsoda buta ötlet. Mintha a természet nem hányna ránk fittyet amúgy is.Mondjuk, panaszra nincs oka, gondolta. Tavasznak álcázta magát az ősz, s hálás volt, hogy nem dideregve kellett bandukolnia.

Megérkezett a bolthoz. Már a kirakaton keresztül is látta: nincs az a pénz, amiért – egyelőre – betenné a lábát az üzletbe. Irdatlan tömeg tolongott odabent. Miért is lepi meg? Mindjárt itt a hosszú hétvége.

Nem akart úgy járni, mint a múltkor, amikor nagy óvatosságában, hogy még csak véletlenül se lépjen senkinek a lábára, táskájával majdnem lesodort egy polcnyi árut. Nem történt baj, de valahonnan halk, kárörvendő nevetést hallott, ami rosszulesett neki. Persze, nem nagy ügy. Azért csak eldöntötte: vár, amíg apad az emberáradat.

Megint a telefonjához nyúlt. Már nem zavarta a fénylő kijelző, a kivilágított üzletek miatt úgyis pillanatok alatt szertefoszlott az őszi este minden meghittsége. Netezni nem volt kedve, így hát előbb a fotóit nézte végig, majd az üzeneteket, a jegyzeteket és így tovább. A legvégére hagyta a legunalmasabbat, a névjegyzéket. Szórakozottan pörgette, miközben újra a bevásárlólista tételeit mantrázta magában. Már majdnem a telefonkönyv végére ért, amikor megakadt a szeme nagyapja nevén. Felesleges tartogatni, tíz éve felesleges már, de aztán rájött: úgysem lenne szíve kitörölni. Különben is felért volna egy durva sértéssel.

Megpróbálta felidézni a számot. Kíváncsi volt, emlékszik-e még rá. Az eleje könnyen ment: előhívó-, majd körzetszám, utána jött a trükkös rész. Próbálgatta magában a kombinációkat, végül feladta. Megnézte, mit rejt a név. Jé, tényleg! Hogyan is felejthette el...?

Fura ötlete támadt. Mi lenne, ha megnyomná a hívás gombot? Józan eszével tudta, mi történhet, de jólesően borzongatta az a szürreális gondolat, hogy az örökkévalósággal felérő, hosszú csengés után egyszer csak válaszol egy ismerős hang.

Élvezettel utálkozó sápítozás zökkentette ki tűnődéséből. Nem tetszett valakinek, hogy már Mindenszentek előtt kikerült a karácsonyi dekoráció az üzletbe. Micsoda ízléstelenség, hallotta. Neki eddig fel sem tűnt, ahogy az sem, hogy a bolt időközben csaknem teljesen kiürült. Elindult befelé.A vendégeire gondolt, s arra, hogy a következő pár nap végül is majdnem olyan lesz, mint a karácsony, csak csillámpor és műhó nélkül. Utoljára akkor voltak ennyien, amikor együtt töltötték a szentestét a nagyszülői házban.

Micsoda? Karácsony október végén? Kezdte érteni, hogy az öreg miért nem használta soha rendesen a határidőnaplóját.