Régi korok karácsonya

A díszítés a 19. század elején kezdődik, de először csak a felsőbb társadalmi rétegekben terjedt el, a szokás csak később indult hódítóútjára. A szentendrei skanzen munkatársa, Nagyné Dr. Batári Zsuzsanna néprajzkutató elmondta: a 19. század végére a falusi értelmiség és a városi polgárság körében is elterjedt a fenyőállítás. Sőt, az első világháborúban a katonák a lövészárkokban, a hadihajókon és fogolytáborokban is állítottak karácsonyfát. Az ő hazatértük után lett még szélesebb körben ismert a parasztság körében is a karácsonyfa-állítás. A szegényebbeknek nem mindig volt pénzük fenyőre, így számtalan pótmegoldás létezett. 

– Nagyon érdekes megoldások is voltak, ha nem tudtak fát szerezni, akkor volt, hogy a lámpadrótot díszítették fel. Olyanra is volt példa, hogy a mángorlót díszítették fel, és az szerepelt karácsonyfaként, de ismert az is, hogy a muskátlit vagy a rozmaringot díszítették fel, amely otthon volt. Nagyon kedvelt volt a boróka, azt is használták karácsonyfa gyanánt, és az is nagyon érdekes, hogy nem mindig állítva volt a karácsonyfa, hanem a gerendáról lógatták lefelé. Lehetett a szárától és a tetejétől is lógatni, és így díszítették - mondta el Nagyné dr. Batári Zsuzsanna néprajzkutató.