Saját országotokat és földrészeteket is elveszíthetitek – A normalitást védjük

Én azt nem értem, hogy miért kell állandóan megvédeni azt, ami nyilvánvaló. Miért azok kényszerülnek folyton védekezésre, akik normálisan gondolkodnak? – olvasom a humoristaként elkönyvelt, legalább annyira író, Bagi Iván sorait.

Fel se tűnt még házam tája, s már előre Megcsapott a boldogságnak lágy szellője! (Fotó: Gergely Szilárd)

Gömörország – „fővárosa” Rimaszombat – határain túl is szeretik Páko Mária gitáros verséneklő gyerekeit. A Kanizsa hűséges olvasói jól tudják, a tanárnő nem csak százszámra tanítja örömzenélni a felvidéki fiatalokat, maga is komponálja számukra a dalokat. A költők listája pedig nem rövid. És az üzenet egy irányba mutat. A normalitáséba.

Lányok, lányok, boszorkányok. Van nekik egy mosolygásuk (Fotó: Gergely Szilárd)

A múlt számunkban ajánlott Magyar szeretnék maradni mellett több, a gyerekek számára átélhető művel ajándékozta meg közösségét–közönségét a méltán népszerű pedagógus. Közbevetőleg: azt hihetnénk, egy versenyen vetélytársak vesznek részt – a gálaműsorokon azonban rendre vastaps és ováció követi bemutatkozásukat, látom a legnagyobb videómegosztón.

A Sáros megyei Hernádszentistvánon született Mécs László verse mintegy leánycsúfolóként indul: „Lányok, lányok, boszorkányok, mindnyájokra fittyet hányok”, mondod százszor, mondod, mondod – s egyébre sincs nagyobb gondod: Van nekik egy mosolygásuk, mely nem terem sehol másutt: azt tűzöd a kalapodra s annak maradsz mindég foglya. Földi röptű cifra szárnyok… Lányok, lányok, boszorkányok. Fiúk, fiúk gyöngyvirágok. Akasztófa-, mákvirágok – folytatódik, s benne van a szerző szíve melege, jó szeme egyaránt. A derűs dallam pedig telitalálat hozzá.

A hazaérkezés családias érzése jellemzi a rimaszombati Tompa Mihály két énekelt versét is: Itthon vagyok ...! haza jöttem valahára, Lelkem ezt az édes órát alig várta; Megpihenni csendes élet, hű öledben: Jöttem, mint a siető hab, hogy jöhettem. Akárcsak a Távolból-t: Nyugszik a nap, alkonyodni készül, Haza megy a lelkem e vidékrűl; Hogy az estét édes lakta-földe S kedvesinek közelébe' töltse.

Hozzáfűzhetjük: nemde szervesen összetartozik a család, a szülőföld, a szűkebb és a tágabb haza? És a lényeget illetően lényegtelen, melyik században írták le, a miénk. Ezt, a minden kor által átélhetően megírtat nevezik zsenialitásnak?

Ágh István versét is szeretik, akik éneklik: Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.

Édesanyám, virágosat álmodtam…

Nyilván nem korlátozódik egyetlen napra a fiúk (és lányok) édesanyjuk iránti – ne féljük kimondani – rajongása. Nagy László Hullócsillag-ja: Tündököl a csillagtábor,nézem, hosszan nézem. Ott egy csillag alig mozdult s máris eltünőben. Fényét veszti, csak a vakság lehet a sajátja. Testét is a zengő kékség semmivé sikálja. Hazám, de sok csillag adja múlhatatlan fényed! Velük mindig fényt lobogni kívánok teérted. Ha én téged elhagynálak keserves harcokban, tündökölnél tovább, de én vesznék nyomorúltan.

Milyen kár lett volna nem hallani! Pósa Lajos Magyar vagyok-ja pedig ráébreszthet tájékozatlanságunkra: a gömöri szerzőt beskatulyázták mese- és magyar nótaszerzőnek. Én szégyellem magam. Mert Páko Mária friss szemmel, biztos érzékkel válogatja ki megzenésítésre akár a nem legközismertebb műveket. A fogadtatás, a gyerekek füligérő szája pedig még valamit bizonyít: Ha nem lesztek olyanok, mint ezek a gyerekek, nem mentek be Isten országába – mondta Jézus. Sőt, saját országotokat és földrészeteket is elvesztitek, teszem hozzá.

Papp János