A legendás sportoló emlékére

Vitéz Orbán Nándor magyar királyi tüzérszázados, posztumusz ezredes, hazáját szerető hős katonatiszt, eredményes sportoló életútját felidézve avattak márványtáblát az 1936-os berlini olimpián öttusában elért 5. helyezésével, a sportág történetében Magyarország első olimpiai pontját megszerzett kiváló sportember tiszteletére a szülővárosában.

Orbán Nándor emléke előtt tisztelegtek február 8-án Kecskeméten, a Messzi István Sportcsarnokban. Egykori barátja sportpályafutására Németh Ferenc kétszeres olimpiai bajnok öttusázó tekintett vissza, majd Máday Norbert idézte fel a hazáját szerető, a háborút csapattisztként végig harcolt katona hányatott életútját. A Magyar Szablyavívó Egyesület elnöke ünnepi megemlékezésében külön kiemelte a város szülöttjének a hősiességét, bátorságát bizonyító legendássá vált haditettét, amelyet 1943. február 2-án hajtott végre: a keleti fronton felugrott egy ellenséges harckocsira és kézigránáttal harcképtelenné tette. A szilánkoktól súlyosan megsebesült, hősiességét a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje Hadiszalagon és Kardokkal kitüntetéssel ismerték el.

A háborút követő években Orbán Nándort a hadseregből elbocsátották, 1956-ban pedig Nagykanizsa nemzetőr parancsnokává választották. A forradalom leverése után koncepciós perben 15 év börtönre ítélték és tiszti rangjától is megfosztották. Hat év márianosztrai raboskodás után 1963-ban közkegyelemmel szabadult. A múltja miatti folyamatos zaklatások következtében állandó munkahelyet sehol nem talált magának. A Balatonboglári Állami Gazdaság szőlőmunkásaként ment nyugdíjba, utolsó éveiben a Nemzeti Galériában teremőrként dolgozott.

Bán János író megemlékezésében a Horthy-hadseregben szolgált tisztek, az ’56-os forradalomban szerepet vállalt ismert és névtelen hazafiak sorsát idézte fel: „Orbán Nándor ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely nemzedék vereségre volt ítélve. Tudására, tehetségére, hitére az új hatalom nem tartott igényt, de soha nem hagyták békében élni, arra sem tartották méltónak, hogy sportolókat neveljen. 1981-ben ugyanazon a napon halt meg, amelyen 71 évvel korábban Kecskeméten megszületett.”

Tizenhárom évvel a halála után Orbán Nándor lefokozó parancsát hatályon kívül helyezték, századosi rendfokozatát visszakapva posztumusz ezredessé léptették elő.

A megemlékezésen Máday Botond olvasta fel Orbán Nándor fiának édesapjánál tett első börtönlátogatását felidéző, „Amikor apámat újra láttam” című megható visszaemlékezését. A koszorúzásnál díszőrséget álltak a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület önkéntesei, a Magyar Szablyavívó Egyesület tagjai pedig látványos bemutatóval tisztelegtek a legendás sportoló emléke előtt.

Az ünnepséget követően - Grosán Pál atléta mesteredző invitálására - a résztvevők megtekintették Kecskemét sportmúzeumát. A Sinkó Lajos Sporttörténeti Kiállító Teremben előkelő helyen emlékeznek meg a város híres szülöttjéről, vitéz Orbán Nándorról.

Galambos Sándor cikkéért és fotókért kattintson »

Forrás: honvedelem.hu