Ezért vitték puttonyban bálozni a hölgyeket Kanizsán...

Atlaszselyemből készült báli cipellő lett a hónap műtárgya a Thúry György Múzeumban.


A topánkák akkoriban nagyon kényes anyagból készültek, ez a pár mégis jó állapotban megmaradt

A krémszínű atlaszselyemből készült topánkát Dr. Révffy Zoltánné Skublics Irén viselte, feltehetően elsőbálozóként az 1890-es évek elején, majd később, fiatalasszonyként is. A cipő valószínűleg anyai örökség volt, és az 1850-es években készült egylábas kaptafán. Bármilyen szép is volt a cipő, akkoriban még illetlenség volt „mutogatni: az erkölcsös nők nagy gondot fordítottak arra, hogy hosszú ruhájuk elfedje a lábszárukat és a bokájukat. A báli cipők, ahogy a hónap műtárgya is, roppant kényes darabok voltak.


A ruhák lehettek mélyen dekoltáltak, bokát „villantani” azonban nem volt illő...
(Illusztráció: Thúry György Múzeum)

– Egy szezon alatt biztos, de volt, amikor egy bál alatt rongyosra táncolták ezeket a cipőket. A század elején még inkább a színes, gyöngyhímzett darabok voltak a divatosak, a vége felé már inkább a csontszínű-fehér és a fekete cipellők. Az 1870-es évektől szép lassan egyre magasabb lett a sarok is, a ’80-as években pedig már megjelent a francia magas sarok. Amit még tudni érdemes, hogy ezek nagyon kényes cipellőcskék voltak: nemhogy a tánctól, hanem sok esetben már egy harmatcsepptől tönkrementek. A kanizsai híradásokból is tudjuk, hogy a korai időkben puttonyban vitték a lányokat a bálba, később pedig már kocsin szállították az ilyen topánkákat viselő hölgyeket – mondta el Kunics Zsuzsanna, a Thúry György Múzeum történész-muzeológusa.