A gyengébbik nem? Hát nem…

Itt a nőnap, a gyengébbik nemet ünnepeljük. De várjunk csak egy pillanatra: a gyengébbik nem? Hát nem… Ha csak arra gondolok, hogy egy nőnek itt és most, a 21. században „alap”, hogy dolgoznia kell, e mellett karriert építeni, meg gyereket nevelni, meg ellátni a háztartást. Na meg, persze, megértőnek lenni a férjjel, meg mindenkivel, és az is fontos, hogy legyenek mindig csinosnak, kívánatosnak és jó modorúak, az ágyban viszont szajhák, mert úgy a jó – a férfinek. Na most, ki képes minderre, és ráadásul egyszerre? Csakis a jó Isten legerősebbik és legelszántabb teremtménye: a nő…

Nem csupán a modern kor hozománya – gondolok itt például a második világháború női partizánjaira, vagy az izraeli hadsereg valóban bátor, női katonáira – a harcos amazon. Ha visszatekintünk a világtörténelem évezredeire, lépten-nyomon erős nőkbe botlunk. Gondoljunk csak azokra a női uralkodókra, akik egész birodalmakat irányítottak: az angol I. Erzsébet, az osztrák Mária Terézia, az orosz II. (Nagy) Katalin cárné, vagy akár az ókori Egyiptom irányítója, a csodaszép Kleopátra. Ezek a nők bebizonyították, hogy a gyengébbik nem, nem is olyan gyenge.

És mégis, Anglia egyik legnagyobb uralkodója, Erzsébet országlásának idejében a mélyen katolikus Spanyol Királyságban ekképp vélekedtek a nőkről, és azok vezetési képességeiről: „A nők értelmileg korlátolt lények. Érzelmeik elködösítik megértésüket. Mértéktelenek és falánkak, bőbeszédűek és vadak, nem megbízhatók. Önmagukon sem tudnak uralkodni, nemhogy máson. Tűzhely mellett a helyük, erényeik egészen mások.”

Pedig az ókor és a középkor hölgyei nem csak uralkodóként, hanem véres csatákban is megállták a helyüket. Mint például az egri nők, akik oroszlánként küzdöttek a férfiak mellett 1552-ben, hogy megállítsák az Európát leigázni igyekvő iszlámot. Csakúgy, mint jelen korunk lányai és asszonyai. Hogy ma már a legtöbb országban nők is szolgálnak a haderőben,az megint csak „alap”. Az állam igazgatásában, a rendvédelmi szervekben mindenhol ott vannak már a lányok, ahogy nem egyszer csodálhatjuk őket – keménységüket, bátorságukat – ketrecharcosként, hegymászóként, ejtőernyősként vagy űrhajósként, hogy csak a legextrémebb „sportokat” említsem.

Tovább is van, mondjam még? Ha csak a szomszédjainkra tekintünk: Horvátország elnöke – Kolinda Grabar-Kitarović – nő, ahogy Alenka Ermenc vezérőrnagy is az, aki pedig a szlovén fegyveres erőknek parancsol. És hazánk? Magyarországon az igazságszolgáltatás hatalmi ágát, a többezres bírói kart szintén egy nő irányítja: azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy dr. Handó Tünde vállalása nem egyszerű feladat.

Szóval az Úr 2019. esztendejében a határok elmosódnak a hagyományos férfi-női szerepek között. És hogy ez így van, az a nők erejének, kitartásának, bátorságának köszönhető. Hogy is szokták mondani? Tisztelet a bátraknak. Mondjuk ezt, legalább a mai napon úgy: tisztelet a nőknek…

Papp Attila