Királyi Pál: aki a nép fiából a népek atyja lett

Királyi Pálról (1818–1892) úgy tartják: tollal és karddal harcolt a hazáért. A szülőfalujához, Szepetnekhez és a közeli Nagykanizsához ezer szállal kötődő férfi előbb csak tudósított az 1848–49-es pesti eseményekről, pár hónappal később pedig maga is tevékenyen részt vett a somogyi-zalai népfelkelés szervezésében és a szabadságharc küzdelmeiben.

Királyi Pál sírhelye Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. Tavaly, az emlékévben egy szepetneki küldöttség rendbe tette, és elhelyezett rajta egy emlékkövet, amelyen a helyes születési dátum szerepel. A szepetnekiekhez csatlakozott Nagy Anna volt kormányszóvivő is, aki Királyi Pál egyik oldalági leszármazottja. Sóstainé Márfi Ibolya középen, piros ruhában látható (Fotó: Wittman István)

Királyi Pál életét és munkásságát mintegy három évtizede kutatja a szepetneki települési értéktár bizottság elnöke, Sóstainé Márfi Ibolya. Az adatok gyűjtése és feldolgozása mellett nagy gondot fordít arra, hogy Királyi emlékezetét – életművéhez méltó módon – ápolják, különösen a helyi és környékbeli fiatalok. A faluban élő kisdiákok minden évben felolvassák a szepetneki ’48-as honvédek nevét is az államférfi tiszteletére emelt emlékoszlopnál; a nagykanizsai középiskolákban továbbtanuló társaik pedig kiselőadásokat tartottak tavaly, a Királyi Pál-emlékév során.

– 2018-ban ünnepeltük Királyi születésének 200. évfordulóját – mondja Sóstainé Márfi Ibolya. – Sok helyen még mindig tévesen közlik a dátumot, holott az anyakönyvi iratokból egyértelműen kiderül: 1818. augusztus 10-én született Szepetneken. Teljes életútja ismeretében talán kevesen gondolnák, hogy egy számadó juhász fiaként látta meg a napvilágot. A róla írt nekrológban barátja, Bátorfi Lajos így fogalmazott: „az igazi nép fia volt ő s lett a népek atyja”.

A kutató azt mondja, a gyermek Királyi Pál – vagy ahogy anyakönyvezték: Király József – sokszor elkísérte apját Nagykanizsára. A dél-zalai várost jól ismerte, de akkor zárta igazán a szívébe, amikor a család körülményei lehetővé tették, hogy az ottani piarista gimnáziumban tanuljon. A kegyesrendi intézményben belekóstolhatott a magasabb tudományokba és művészetekbe – a zenét különösen szerette –, s közben életre szóló erkölcsi értékekkel gazdagodott.

– Még gimnazista volt, amikor az apja meghalt, ezzel pedig egy csapásra bizonytalanná vált Királyék anyagi helyzete. Egy gazdag mészáros mester sietett a segítségükre: Bentzik József jól ismerte a gümőkórban elhunyt Király Mihályt, ráadásul fiaik osztálytársak voltak. A két fiú sorsa egyébként a későbbiekben is összefonódott, olyannyira, hogy a Bentzik család Királyi Pál halálának 100. évfordulóján, illetve a tavalyi jubileumon szintén képviseltette magát.

A középiskola végeztével Királyi Pál belépett a kecskeméti kegyes tanítórendbe. Szépen haladt tanulmányaival, ennek ellenére 1840 júliusában, az ünnepélyes fogadalomtétel előtt mégis világi pályát választott: Pestre ment jogot tanulni. Kapcsolata azonban nem szakadt meg a piaristákkal. A Pásztorfi a parlamentben című könyvében Sóstainé Márfi Ibolya Gerlóczy Károly magyar királyi tanácsost, Budapest első alpolgármesterét idézve írja: „Mint növendék-szerzetes szívta magába azon mély vallásos érzületet, mely kitörülhetetlen bélyeget nyomott a lelkére. Itt vert gyökeret agyában és szívében a Végtelenség eszméje, a rendületlen hit a felettünk őrködő Isteni gondviselésbe…”

– A fiatal jogászt, s egyúttal a Jelenkor című lap külpolitikai rovatának szerkesztőjét Pesten érte 1848. március 15. – folytatja. – A Fiatal Magyarország körének tagjaként csatlakozott a márciusi ifjakhoz, s közben folyamatosan tudósított a fejleményekről. De nemcsak a pesti eseményeket követte figyelemmel, hanem azt is, mi történik Nagykanizsán, ahol március 19-én nagyszabású tüntetést és gyűlést tartottak a helyiek. Lassan elérkezett annak az ideje, hogy Királyi Pál kardra cserélje a tollat…

Királyi beszámolója a népfelkelés szervezéséről (Fotó: Sóstainé Márfi Ibolya)

Jellasics betörése után pár nappal, Kossuth Lajos megbízólevelével a zsebében visszatért diákéveinek helyszínére, hogy a helyi erőket mozgósítsa, és önkénteseket toborozzon Kanizsa, valamint a Muraköz felszabadítására. Népfelkelőhada – pénzügyi kimutatásai szerint – többek között szalavári, égenföldi, kiskomáromi és nagyrécsei felkelőkből állt.

„Királyi Pál 1848. szeptember 22-én indult el Budáról, s 24-én Baracskán át Székesfehérvárra érkezett”, olvasható Sóstainé Márfi Ibolya kötetében. „Az ellenség közelsége miatt kénytelen volt három napig itt vesztegelni. Szeptember 25-én este érkezett Veszprémbe, majd Berenden, Tapolcán és Keszthelyen át Kiskomáromba. Szeptember 27-től öt napon át az addig besorozottakat vezette, velük együtt táborozott. Mire Királyi Kanizsára ért, október 2-ról 3-ra virradó éjszaka a város felszabadításának utolsó, s győztes rohamába kapcsolódott be.”

– A sikeres hadműveletet követően Királyi Pál Iharosberénybe ment toborozni. A következő három nap a kanizsai piarista gimnáziumban szervezte a népfelkelést, ahol Inkey Kázmérral, Csúzy Pállal és volt osztálytársával, Bentzik Józseffel is találkozott. Nem véletlen, hogy Királyi az egykori iskolát választotta bázisnak – hangsúlyozza a kutató –, ahogy az sem, hogy a tanulói létszám 1848–49 végére 113 lett, ami a fele volt az előző évinek. Hívó szava nyitott fülekre talált a diákok, illetve számos tanító – köztük Iby György, Nucsecz József, Perlaky László és Petlanovics Alajos – körében.

Királyi Pál: 1848-ban kardra cserélte a tollat

Október 7-től szülőfalujában, Szepetneken készítette elő Letenye és a Muraköz felszabadítását, végül Perczel Mór és Gáspár András ezredes csapataival, összehangolt hadműveletben kerekedett felül az ellenségen. Hazafias kötelességeinek teljesítése után, november elsején visszatért Pestre, de a szabadságharc küzdelmeiben továbbra is részt vett Szolnokon, Tápióbicskén, Isaszegen, Vácon, Komáromban, s végül Budán. Hősies tetteit egyre-másra követték a kinevezések, mígnem a Honvédelmi Minisztérium katonai osztályának helyettes főnöke lett. Bármerre sodorta munkája, ez alatt az időszak alatt, majd a megtorlások idején is nyomon követte azoknak az önkénteseinek a sorsát, akikkel együtt harcolt Zalában.

Az elbukott szabadságharcra kemény büntetés volt a válasz. Királyit 1850-ben a császári gyalogezred Kattaróban állomásozó egységébe sorozták be – távol mindenkitől, mindennemű anyagi támogatás és segítség nélkül. Hat év múlva térhetett haza, meggyengült egészséggel, reményét még sem vesztve. Életének középpontjába újra az újságírás került, 1861-től pedig aktív politizálásba kezdett.

– Királyi nemcsak a fővárosért, hanem Zaláért is tenni akart – fogalmaz a szepetneki települési értéktár bizottságának vezetője. – Egyengette az egykori tanító és harcostárs, Iby György fiának politikai pályafutását, s figyelemmel kísérte Bója Gergely, Nagykanizsa első népképviseleti országgyűlési képviselőjének az életútját is. Nem feledkezett el a szabadságharcban apa nélkül maradt családokról, árvákról sem, akiket évek múlva, képviselői útjain gyakran meglátogatott. Jelen volt a Mura-híd letenyei avatásán,és a piarista iskola megalapításának 100. jubileumi ünnepségén is. Ugyanitt, a Zala-Somogyi Közlöny beszámolója szerint a negyedikes gimnazista Wlassits Gyula beszédet mondott az ifjúság nevében. Az a Wlassits, aki Királyi halála után átvette a csáktornyai kerület képviseletét, és később kultuszminiszter lett. Nem véletlen dolgok ezek, a kisfiúból államférfi lett.

Kiállítás Szepetneken, a Királyi Pál Emlékév gyermekrajzpályázatának alkotásaiból (Fotó: Kocsis Edit, IKSZT)

Országgyűlési munkáját 1865-ben kezdte a Deák-párt színeiben. Letenyének, Baksának és Csáktornyának is volt a képviselője, de jegyzőként sok kiváló jelöltet hozott Nagykanizsára, mint például Csengery Antalt. Sóstainé Márfi Ibolya szerint Királyi egyik legemlékezetesebb és legjelentősebb politikai tette a mártír miniszterelnök, Batthyány Lajos újratemettetésének kezdeményezése, illetve megszervezése volt.

Napi feladatai mellett elkötelezetten pártolta az oktatás és a kultúra ügyét. Képviselői körútjain rendszeresen felkereste és gyakran anyagilag is segítette kerülete iskoláit és kisdedóvóit.Az Országos Magyar Daláregylet elnökeként nagyszabású ünnepélyeket és versenyeket hirdetett, valamint támogatta, s megszervezte a Zeneakadémia megalapítását is. Sokoldalú szabadságharcos, újságírói, politikusi és kultúrapártoló munkásságáról a tervek szerint dokumentumfilmet is készítenek, amelynek előkészítésén már javában dolgozik egy elhivatott személyekből – köztük szepetneki kötődésűekből – álló, lelkes kis csapat.

Nemes Dóra