Sikkasztott a biztosítási ügynök

A tavalyi esztendőben volt egy ehhez nagyon is hasonlító bűnügy Zalában. Akkor azt írtam, hogy nem egyszerű a biztosítási ügynökök dolga, hiszen egész nap talpalnak, és az ügyfeleket győzködik, hogy kössenek már egy biztosítást velük. És pont ezt a nem egyszerű munkát tette még nehezebbé a tisztességes munkatársainak akkor egy zalabéri, 47 éves nő, aki üzletkötőként nem csupán a kenyéradó biztosítóját, de a jóhiszemű üzletfeleit is átverte. A mostani bűneset „főszereplője” szintén egy zalai nő. A negyvenes évei közepén járó, biztosításokkal házaló, zalaegerszegi nő egy jómódú és hiszékeny testvérpárt szemelt ki magának célpontként, majd évekig okozott kisebb-nagyobb kárt nekik: végül milliókkal vágta át őket, mire a függöny legördült… Mindezt azért, hogy ő minél nagyobb jutalékot kaphasson. A vádemelésig jutott büntetőügy – sikkasztás az ügyészi vád – tudnivalóiról a Zala Megyei Főügyészség sajtószóvivőjét, dr. Pirger Csabát kérdeztem.

Egy most a negyvenes évei közepén járó, zalaegerszegi nő 2007. szeptember 14. és 2010. július 10. napja között üzletkötőként állt az egyik biztosító zrt. alkalmazásában. A terhelt ezen időszakban ismerte meg a sértettet, aki a közvetítésével életbiztosítási szerződést kötött: a sértett a biztosítás díját éveken keresztül, csoportos beszedési megbízás alapján, folyamatosan fizette, egészen 2012. szeptemberéig. A terhelt 2012. május 15. napjától egy másik biztosítóhoz ment dolgozni, megbízási szerződéssel, mint függő ügynök. A megbízási szerződés alapján a terhelt nő, tiszta jutalékos rendszerben dolgozott. A vádlott akkor volt jutalékra jogosult, ha a biztosító az ajánlata alapján biztosítási szerződést kötött és a szerződő fél a biztosítás díját huzamosabb ideig fizette is. A jutalékszabályzat szerint a terhelt a szerződéskötéskor megítélt jutalékot teljes egészében megtarthatta, ha a biztosított legalább 24 hónapig folyamatosan fizette a biztosítási díjat. Emiatt a vádlott nőnek az volt az érdeke, hogy minél több biztosítást közvetítsen, és azok legalább 24 hónapig fennmaradjanak.

Ezért a terhelt 2012. október elején megkereste a sértettet, hogy az életbiztosítását vigye át az új biztosítójához. Sikerült is meggyőznie a sértettet, aki 2012. október 03. napján visszavásárlási igényt jelentett be a korábbi biztosítójánál: a biztosító 2012. október 12. napján 1.314.481,-Ft-ot át is utalt a sértett folyószámlájára. Ezen ügyintézés kapcsán ismerkedett meg a biztosítós nő a sértett lánytestvérével, aki megkérte a terheltet, hogy az ő biztosításait, megtakarításait is nézze át és adjon neki tanácsot. A terhelt kapva kapott az alkalmon: a nővel is megszüntettette – egy kivételével – a megtakarításait, valamint a biztosításait és rábeszélte arra, hogy ő is az új biztosítójánál kössön úgynevezett „megtakarítási” életbiztosításokat.

A terhelt a biztosítótól kapható minél több jutalék megszerzése érdekében – ezt a célt természetesen a sértettek elől elhallgatva – 2013. márciustól kezdődően rábeszélte a sértetteket, hogy vásároltassák vissza a biztosítóval a biztosítási kötvényeiket és a biztosító által visszautalt-visszafizetett pénzből kössenek – rajta keresztül – új biztosításokat. A sértettek ezt meg is tették, majd a részükre a biztosító által kiutalt összegeket átadták a terheltnek azzal, hogy a pénzt az általa hivatkozott biztosítási kötvényekbe fektesse. Mivel ezek az úgynevezett „átkötések” pénzügyileg előnytelenek voltak a sértettek számára, a biztosító területi vezetője telefonon többször is megkereste őket, akik azonban a terhelttel egyeztetve, a terhelt ígéreteiben továbbra is bízva, minden alkalommal elhárították a területi vezető közeledéseit.

A női sértett összesen 8.380.000,-Ft-ot, míg testvére 1.970.000,-Ft-ot adott át a terheltnek azzal a céllal, hogy a pénzt valamilyen – rajta keresztül megkötött – új életbiztosításba fektesse. A vádlott azonban az átvett pénzből csak néhány százezer forintot fordított erre a célra, a többi pénzzel ismeretlen módon rendelkezett.

A sértettek 2015 végére már egyáltalán nem tudták követni a terhelt által hivatkozott biztosításkötéseket és ügyintézést, ezért a testvérpár női tagja 2015. novemberében felszólította a vádlottat, hogy tájékoztassa őket a befektetéseik állásáról, és a pontos egyenlegről. A biztosítós nő és a sértettek egy zalaegerszegi vendéglőben találkoztak, és ott a terhelt azt a valótlan tényt közölte velük, hogy a nőnek 10.040.957,-Ft megtakarítása van, míg a férfinek 2.271.531,-Ft. Ezen a találkozón mondta azt is a terhelt a sértetteknek, hogy át fog menni egy másik biztosítóhoz és majd oda átviszi a sértettek megtakarításait is, amibe ők bele is egyeztek.

A biztosítós nő egyéni vállalkozóként, 2016. január 25. napjától valóban egy másik biztosító biztosításközvetítője lett és folytatta a korábbi gyakorlatát, miszerint a sértettekkel új életbiztosításokat köttetett, azzal, hogy a befektetéseiket majd abban fogja a továbbiakban kezelni. Mivel a testvérpár továbbra sem kapott részletes tájékoztatást, kimutatást a befektetéseikről, megkísérelték felvenni a kapcsolatot az „aktuális” biztosítójukkal. Amikor ezt a terhelt megtudta, a sértettek megnyugtatására, ismeretlen körülmények között beszerzett két, a biztosító nevében 2016. május 01. napjával kiállított hamis kötvényt, miszerint a sértetteknek a biztosítónál egy 10.040.957,-Ft-os, és egy 2.501.823,-Ft-os megtakarítása van.

A testvérpár női tagja azonban már nem bízott a biztosítós nőben, és rövid úton kiderítette, hogy a két kötvény hamis: ezt közölte is a terhelttel és azt is megmondta neki, hogy ügyvédhez fog fordulni. A terhelt 2016 júliusában még egy utolsó próbálkozást tett a testvérek megnyugtatására: ekkor már arra hivatkozott, hogy Budapesten, a biztosító egyik férfi alkalmazottja tulajdonította el a sértettek befektetéseit, de ne aggódjanak, mert ő majd visszafizeti – igaz, részletekben – a kárukat. Ezután persze „egyenes út” vezetett a Zalaegerszegi Rendőrkapitányságra, a nyomozás végén pedig a Zalaegerszegi Járási Ügyészség sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat a biztosítós nő ellen.

Papp Attila