„Tekintettel másodrendű vádlott hajlíthatatlan jellemére”

Még sétálhatna a Duna partján, a Parlament előtt, játszhatna az unokáival, izgatottan várhatná a tavaszi focibajnokságot, beülhetne egy pizzára valamelyik étterembe. Rácsodálkozhatna erre a száguldó, rohanó világunkra, az ismét a határainkat fenyegető migránsokra, és biztos, hogy nem értene egyet a balliberális „nyomulással”. Hiszen amíg élt, ez ellen küzdött. A magyar szabadságért küzdött. Értünk harcolt. Hatvan éve akasztották fel Mansfeld Pétert.

„A Magyar Népköztársaság Nevében! A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Népbírósági Tanácsa Budapesten, 1959. évi március hó 19. napján tartott zárt fellebbezési tárgyaláson meghozta és kihirdeti a következő ítéletet. Az államellenes és más bűntettek miatt Blaski József és társai ellen indult bűnügyben a népbírósági tanács a Budapesti Fővárosi Bíróság 8084/1958/5. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy másodrendű Mansfeld Péter terhelt egy rendbeli, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, egy rendbeli, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétellel elkövetett, két rendbeli gyilkosságra való szövetkezés, egy rendbeli, társadalmi tulajdon sérelmére, ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett lopás, egy rendbeli,társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rablás, egy rendbeli fegyver és lőszer rejtegetés, egy rendbeli robbanóanyag rejtegetés, egy rendbeli, csoportosulás útján elkövetett, hatósági közeg elleni erőszak, egy rendbeli személyes szabadság megsértése, egy rendbeli veszélyeztetés, egy rendbeli fogolyszökés, egy rendbeli, személyi tulajdon sérelmére, tolvaj szövetségben elkövetett betöréses lopás, két rendbeli, személyi tulajdon sérelmére, tolvaj szövetkezetben elkövetett lopás valamint két rendbeli, személyi tulajdon sérelmére, tizenkétezer forintot meghaladó, tolvaj szövetségben elkövetett lopáskísérletének büntettében megállapított életfogytig tartó büntetését, mint főbüntetést, tíz évre, a törvényben meghatározott egyes jogainak gyakorlásától eltiltást, valamint teljes vagyonelkobzást, mint mellékbüntetésre vonatkozó ítéletét, tekintettel másodrendű vádlott Mansfeld Péter hajlíthatatlan jellemére és a demokratikus társadalmi rendre jelentett hatványozott veszélyességére, másodfokon halálbüntetésre változtatja. Az egyes jogoktól történő eltiltást, mint mellékbüntetést mellőzi. Az ítélet hetvenkét órán belül végrehajtandó!”

Ennyi egy fiatal kölyök élete. Ennyi egy csökönyös, makacs, lázadó, 16 éves kölyök élete. Hiszen tudjuk milyen egy konok, önfejű kamasz. Igen, tizenhat volt, mikor az előbb felsorolt bűncselekményeket elkövette, de a másodfokú ítélettel megvárták, hogy betöltse a tizennyolcat, hogy felakaszthassák.

De miért? Mert lázadó volt, mert hajlíthatatlan volt a jelleme. Gyerekes hévvel, egy tizenhat éves egyszerű gondolatával – és a barátaival –, megpróbált elkötni egy autót, aztán állítólag néhány szerszámot is ellopott a gyárból, ahol dolgozott. Állítólag, mert bizonyítva sosem lett igazán, csak az ítélet lapjain. És igen, lefegyvereztek egy posztoló rendőrt, és elvették a géppisztolyát. Hogy forradalmat robbantsanak ki, újból, a szovjet tankok által eltiport, 56-os forradalmat: újból. Értik?

Aztán ki akarták szabadítani a politikai foglyokat. Tizenhat éves gyerekek voltak. Gyerekek voltak… Senkit sem bántottak, még a lefegyverzett rendőr is védelmébe vette őket, utóbb. A hatalmat nem érdekelte. Semmi nem érdekelte, ha valaki rendszerellenes volt, és nem hajolt meg, és veszélyt jelentett. Mansfeld Péter nem hajolt meg, mert hajlíthatatlan volt a jelleme: 1959. március 21. napjának reggelén akasztották fel.

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Mansfeld gyerek-társait: Egei Attilát négy, Holecz Istvánt öt, Bóna Rezsőt tíz, valamint az elsőrendű vádlott Blaski Józsefet életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte.

Mansfeld Pétert a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1990-ben rehabilitálta. A „Blaski és társai” ügyben hozott népbírósági ítéleteket semmisnek nyilvánította. Fellebbezésnek helye nincs…

Papp Attila