Egészen más (munka)kultúra

Az asszony a tűző napon kapál, a férfi egész nap kávézik. Közel-Keletet megjárt fúrósok, izzósok beszélik: – Egészen más kultúra, tőlük várja Merkel, hogy dolgozzanak? A mindennapi tapasztalatot alátámasztja a tudós is: – Náluk a kötelesség ismeretlen fogalom. Őket Allah ellátja. Ha olajat ad, az is jó. Ha nincs olaj, megteszi a balek európaiak segélye is – így Maróth Miklós Nagykanizsán.


A nagykanizsaiak nem felejtenek. És kikérik maguknak, ha átveréssel próbálkozik valaki

A migráns kártya – azaz a bevándorlóknak „járó”, végső soron a mi adónkból származó, név nélküli bankkártyán osztogatott uniós avagy ENSZ-segély – sokakat felháborít. Ők talán felsőbbrendűek? Mi magyarok régóta ismerünk olyan bűnözői réteget, amely élősködik az alsóbbrendűnek tekintett „paraszton.” A 2016-os emlékezetes migrációs konferencián taps fogadta Márfi érsek saját szerkesztésű parancsolatát: „Szeresd a muszlimot, mert keresztény vagy, és ő is ember! De ne bízz meg benne, mert ő nem keresztény, és nem tekint téged embernek!” Hozzátette: a náci übermensch-tudattól a muszlim felsőbbrendűség-tudat semmiben sem különbözik.

Az orientalista professzor többször leszögezte: Európa gyökerét a rómaiság adja, amelyet a kereszténység mentett át. Ebből nőttek ki azok az alapértékek, mint a kötelességteljesítés, a kitartás, a tisztességes munkavégzés. Az is, aki nem tartja magát kereszténynek – keresztény erkölcsök szerint él. Betegsége ellenére munkáját elvégző édesapjáról – mindannyiunk édesapjáról – írta Dsida: És fölkel az ágyból, Míg dideregve mosdik, régi latin szók jutnak eszébe: Officium, officii = munka, tisztség, hivatal. Debitum, debiti = adósság, kötelesség. És titkolja, hogy reszket és búcsút vesz és elindul a húszfokos hidegben. Nem lelkesedik, nem rajong, Nem hajtja feszülő féktelenség, nem fűti forró fanatizmus. Hírnév, dicsőség, győzelem hármas-igéjét nem lengeti rőt lobogón. Egyszerű józan és kérlelhetetlen, mint a kenyér, mint a zárszámadás, mint a kötelesség.


Tőlük várja Merkel, hogy dolgozzanak? A pénzemberek nem csak okosak, cinikusak is (Fotó: Facebook)

Hogy emellett, valljuk be, sokszor jólesik a munka? Tekintsük bónusznak! Nem feltétel, ha mindig élveznénk, még fizetséget se illene elfogadni.

Megtapasztaljuk akárhányszor a Flow érzést, melyet ugyan Csíkszentmihályi Mihály 1975-ben írt le, de kétségkívül évmilliók óta létezik. Még egy kényszermunka tábort megjárt visszaemlékezésében is feltűnik: a cséplőgépen egymás keze alá dolgozó, egymás gondolatát kitaláló csapatról beszélt. Még egy sokszor lenézett hajléktalan száján is kicsúszott minap egy izzadságos, jól szervezett meló után: Ez jólesett!

Hogyan tesz tönkre egy emberi társadalmat az, ha büntetik a munkát, de jutalmazzák a dologtalanságot? Mi, magyarok már megtapasztaltuk. Ez történt, amikor elvették a vagyonkáját annak, akinek nemzedékek szorgalma árán lett többje. De nem csak az 50-es évek padlássöprése, kulákozása volt ilyen. Aki 2010 előtti szocialista kormányok alatt büntetve volt a többkulcsos adórendszerrel, nem felejti egyhamar: túlóráját elvitte az szja. A feltétel nélküli alapjövedelem, avagy a bevándorlók munka nélkül történő jóléte is ugyanerről a tőről való. A pénzemberek, akik nagy lehetőséget látnak az olcsó munkaerőben, nem csak okosak, cinikusak is. Ők úgy gondolják: a nyereség az övék, a veszteség a mienk. Hiszen az adófizetők befizetéséből kapna segélyt az a mintegy 90 százalék, amely nem akar vagy nem képes dolgozni.


Ilyen migránskártyát kapott a TEK által minap lekapcsolt ISIS-vezér is. Timmermans persze sikertörténetnek tartja ezeket a bankkártyákat (Fotó: UNHCR)

Az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete épületének minapi avatásán a miniszterelnök fogalmazott így: Amikor más kultúrákat megismerünk, akkor saját kultúránk iránti elkötelezettségünk is erősödik. S minthogy tudjuk, a kultúra az a mód, ahogyan élünk, nagyon is beletartozik a munkakultúra. Ezért a húsvéti megújulás idején akár tükörbe is nézhetünk: hűek vagyunk-e saját értékeinkhez, vagy engedünk beszivárogni egy egészen más mentalitást?

Papp János