Orbán: Ne engedjék, hogy a sajtot kiénekeljék a szánkból!

facebook megosztás

Az elődök példája erőt ad, kötelez, de nem biztosíték. „Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért,” – idézte reményt adóan Vörösmarty Szózatát az első nagykanizsai keresztút 5. stációja. –„Maradj nyugodt. Lehet.” – felel rá józanul Márai Halotti beszéde. Más a bizalom, más az elbizakodottság – írta tavaly ilyentájt a Kanizsa. Vita.


Orbán: Ne engedjék, hogy a sajtot kiénekeljék a szánkból! (Fotó: Facebook)

Még a 2015-ös migrációs roham előtt, választási kampány során fogalmazott így Nagykanizsána miniszterelnök:„…egyszer már elszúrtuk – utalt 2002-re –, és abból nagy baj lett. Ugyan a felmérésekben jól állunk, de ne engedjék, hogy a sajtot kiénekeljék a szánkból. A mostani állapotok azt mutatják, hogy nem föltétlenül a mi kiválóságunk miatt – szeretnénk ugyan ezt hinni, de nem mindig van ez így –, hanem az ellenzék gyengesége miatt is az emberek bizalma ma inkább felénk fordul. De van hátra több mint három hét. Ha ezt a három hetet, tisztelt kanizsaiak, nem dolgozzuk végig, annak meg fogjuk fizetni az árát.”


Vörösmarty VS Márai. Vita

Vannak előzményei Vörösmarty sorainak: „Nem akarom soha hinni, hogy a’ hazánkat ébresztő közelebbi kettős szomoru leczke minden haszon nélkül sülyedt volna el az idők tengerébe, ’s hogy annyi kínt, epedést hijába küldött volna a népek legfőbb Ura az emberiségre; […] ez lehetetlen!” (Széchenyi István, Stadium, 1833, 19.) És azóta? Csodavárásból? Lustaságból? Félreértett vallásosságból? Hányszor kapaszkodunk ebbe a „nem lehet”-be! Pedig több mint másfél évezrede figyelmeztetett már Szent Ágoston, örök ügyekben: „Aki akaratodon kívül megteremtett, egyéni közreműködésed nélkül nem fog üdvözíteni.”Ideigvalókra hogyne állna!

Kiskanizsán, a templom melletti emlékműnél ünnepeljük hagyományosan május utolsó vasárnapján a hősök napját. Akkor a magyar történelem valamennyi, értünk vérét adó, életét áldozó férfia áll előttünk példaként. Akik nem tették fel a kezüket. Idén – olvasom a nagykanizsai rendezvénynaptárban – egy héttel a május 26-i európai parlamenti választás után, június 2-án kerül erre sor. Több oka is lehet. Akár az is, a szavazás eredményétől függ, méltók vagyunk-e arra, hogy koszorúzzunk? Volt már itt szégyenteljes eredménye szavazásnak… 2004. december 5. Népszavazás a kettős állampolgárságról. Alacsony részvételi arány miatt érvénytelen. Emlékszünk? Ezért, ha nem kapnak ki eléggé – akár végérvényesen – május 26-án Magyarországon a bevándorlást elősegítő, mondjuk ki, hazaáruló pártocskák, ne is merjünk őseink, hőseink elé állni.

A keresztút 7. stációja, a hazaárulásról

Második elesésednél, Urunk, második nemzeti bűnünkre – talán a legnagyobbra – gondolunk: ez a széthúzás, egymás meg nem értése, a viszály, pártoskodás, a haza elárulása. Ez, mint a nemzeti átok, végigkísérte történelmünket Szent Istvántól napjainkig, Koppány lázadásától Mohácson át a kötelező betelepítési kvótáig. „Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt, Magzatod hamvvedre!” Hányszor nem tanultuk meg a leckét: egységben az erő! Sokak összefogása hányszor tett csodát! Most is ez a csoda segíthet rajtunk.

„Ezt szolgálja a szószéken és az iskolában a pap és a tanító, erre törekedjék ekéjével a földműves, pörölyével kezében a munkás, ecsetjével és vésőjével a művész, az államférfi és a tisztviselő...S ha mindnyájunk egyesített, egy célra törekvő munkája az egymástól tanuló, egymáson épülő nemzedékek során közelebb jut a nemzeti ideál megvalósításához, azzal az egyetemes emberiségnek is megtette a tőle telhető legnagyobb szolgálatot” – írja Katona Lajos 1910-ben. Második elesésednél, Urunk, arra kérünk, hogy a széthúzás nemzetgyengítő súlyos eséséből emelj fel minket!

Papp János

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.