Aki várta a rossz időt – Még nincs minden veszve…

Gyökeresen megváltoztatta a fotózás Szabó Zsolt szemléletmódját: mindig és mindenhol – de különösen a madárvilágban – keresi a megörökítésre váró témákat. Ha megakad a szeme valamin, de éppen nincs nála fényképezőgép, képzeletben akkor is exponál, olvasható a honlapján. A ténylegesen megtörtént exponálások számát 110 ezerre becsüli, legalábbis amióta nagy gépet használ. Márciusban megjelent albumában csaknem nyolcvan kép kapott helyet régi és új madárfotói közül.


Szabó Zsolt mostanában szívesen fedez fel más, új területeket (Fotó: Gergely Szilárd)

– Kezdetben tartottam attól, milyen visszajelzések érkeznek – árulja el Szabó Zsolt A pillanat varázsa – Dél-Zala élő kincsei című kiadvány megjelenése kapcsán. – Hiszen egy kötet maradandó dolog, nem egy Facebook-poszt, amit bármikor törölhet az ember. Az ötlet egyébként onnan jött, hogy egy kiállítás után valaki felhívott: szívesen megvenné a tárlaton látott egyik képet, de nincs akkora hely a lakásban, ahol egy ilyen nagyméretű fotó érvényesülni tudna.

Praktikus megoldásnak tűnt tehát egy album megjelentetése.Zsolt végül 73 régi és új fényképet gyűjtött csokorba. Van, amelyik még 2013-ban, az első gépével készült. Erre ugyanolyan büszke, mint a mostaniakra, de hozzáteszi: a korszerű technikának hála, ma már kevesebb időt kell az utómunkára fordítania. A kötetben olvasható szöveget angol és német nyelvre is lefordították, így azoknak a külföldieknek is érdemes fellapozniuk, akik kíváncsiak a térséglenyűgöző és sokszínű madárvilágára.

– Az albumba beválogatott fotók mindegyike szerepelt már kiállításon vagy pályázaton, de nem csak emiatt emlékezetesek nekem. Egyszer például megpillantottam egy esőben ázó gyurgyalagot, és annyira megtetszett a jelenet, hogy mindenképpen szerettem volna valami ahhoz hasonlót lencsevégre kapni. Utána sokáig azt vártam, mikor lesz újra rossz idő... Végül két év után sikerült az eredeti elképzelésemet maradéktalanul megvalósítani.

A természetfotós nagy kedvencei közé tartoznak a gyurgyalagok. Az idei első egyedek április utolsó hetében megérkeztek. Zsolt egy Nagykanizsához közeli telepen fotózza a madarakat, amelyek évről évre nagyobb számban térnek vissza, így a következő hónapok mozgalmasnak ígérkeznek – nem úgy, mint amilyen a tél volt…


Az emlékezetes Ázó gyurgyalag (Fotó: Szabó Zsolt)

– Idén sem ragadozó-, sem aprómadarakat nem nagyon láttam – meséli. – Az előbbiek vélhetően azért maradtak el, mert nem is volt igazi telünk. A kerti madáretetők szintén üresen álltak, ami valószínűleg a már sokat emlegetett klímaváltozás egyik intő jele. Sokat utazom olyan helyekre, ahol köztudottan nagy a madárjárás, de ezúttal ez elmaradt. A Pécs és Kecskemét környéki barátaim is mind arról számoltak be, hogy hoppon maradtak.

Zsolt azt mondja: amióta fényképez, egészen más szemmel néz a világra. Ha egy hétig nem vehet gépet a kezébe, viszketni kezd az ujja. A hajnali kelések és az álcasátorban töltött hosszú órák türelmesebbé és kitartóbbá tették. Sok fajt már a röptéről vagy a hangjáról is felismer, de időközben rájött arra is: az emberek hiú ábrándokat kergetnek, amikor azt hiszik, ők állnak a piramis csúcsán. Valójában egyre nehezebben találjuk a helyünket a természetben.

– Nyílt titok, hogy a fotóimmal a madarak és a környezet védelmére is szeretném felhívni a figyelmet. Ezért minden megkeresést örömmel fogadok, különösen az iskoláktól. Nemrég a Bolyaiba látogattam egy kiállítás okán, onnan pedig rögtön egy másik intézménybe, a miklósfaiba vittem az anyagot.

A természet iránti szeretete már gyermekeire is átragadt: nagyobbik lánya, Emma tavaly nyáron Fenékpusztán, a madárgyűrűző állomáson táborozott. Szabó Zsolt szerint – bár a hírek nem sok optimizmusra adnak okot –, amennyiben sikerül a fiatalabb generáció őszinte érdeklődését és felelősségérzetét felkelteni, akkor még nincs minden veszve. Ő mindenesetre a jövőben is folytatja a madárfotózást, igaz, mostanában szívesen fedez fel más, új területeket – szó szerint is.

– 2019 nekem eddig az utazások éve, ami egy tíznapos kirándulással indult Norvégiában – mondja. – Élményekkel telve tértem haza, miután négy éjszaka is sikerült sarki fényt fotóznunk. Aki kevésbé szerencsés, éveken át járhat Norvégiába, mire sikerül egyet megörökítenie. Tavasszal aztán már egy egészen más vidéket, Toszkánát jártam be, úgyhogy most már egészen sok tájképem is van.

Éppen ezért a fotós elképzelhetőnek tartja, hogy ha lesz új fotóalbuma, abban már nem feltétlenül madarak szerepelnek majd. A különleges helyszíneket bemutató képek gyűjteménye amúgy vélhetően tovább gyarapodik, hiszen Zsolt ezekben a napokban a nyugat-afrikai Beninben fényképez.

Nemes Dóra