Minden élet érték – Négy évtizednyi lelkipásztori szolgálatáért tüntették ki Szabó Ádám atyát

facebook megosztás

Idén negyven éve, hogy Szabó Ádám szolgálni kezdett a nagykanizsai Szent Imre Egyházközségben. A Sugár úti kápolna plébánosa szerint minden élet érték, sőt, napról napra értékesebb, hivatása egyik legnagyobb ajándékának pedig azt tartja, ha olyanokat adhat össze, akiket annak idején még ő keresztelt.


Ádám atya: Odafigyelésre, nagyobb megbecsülésre és több szeretetre, türelemre lenne szükség (Fotó: Gergely Szilárd)

Április végén, a város napi díszközgyűlésen „Nagykanizsa városért” kitüntető címet kapott a kanizsaiak számára nyújtott áldozatos, önzetlen lelkipásztori szolgálatáért. Hogyan érintette az elismerés?

– Nagyon meglepett, és kissé zavarba is jöttem a dologtól…Nem szeretek a középpontban lenni, sokkal jobban érzem magam, ha a háttérben, csendben teszem a dolgom. Amikor a színpadra szólítottak, az adott erőt, hogy ezzel a díjjal talán fel tudom hívni a figyelmet egy jó és fontos ügyre is.

Azt hallottam, hogy a kitüntetéssel járó pénzjutalmat jótékony célra ajánlotta fel.

– Egészen pontosan a nagykanizsai kórháznak, egy MR készülékre. Mind az intézménynek, mind a városnak nagy szüksége lenne rá. Sok betegnek Zalaegerszegig vagy Kaposvárig kell mennie egy-egy vizsgálat miatt, ám vannak olyanok, akiknek az utazás megszervezése nagy nehézséget jelent. Ezért életmentő lehetne, ha a kórházunkban helyben tudnák vizsgálni és gyógyítani a rászorulókat, lecsökkentve a hosszú várakozást és az időnként kellemetlen, hosszú utaztatást. Tudom, hogy egy ilyen eszköz borzasztóan sokba kerül, s ha a kórházak nem tudják beszerezni a nagy értékű gépeket, jól jöhet az önzetlen segítség. Ha lennének még mások is – magánszemélyek vagy akár vállalkozók –, akik szívesen áldoznának erre, idővel biztosan elő tudnánk teremteni együtt a hiányzó összeget. Még olyan is megfordult a fejemben, hogy valamelyik városi fesztiválon ki lehetne tenni egy perselyt erre a célra, így mindenki segíthetne, aki tud és akar.

A kápolna 79 éves orgonája is nagyon rossz állapotban van, a javítási költségei ennek is több millió forintra rúgnak. Miért döntött mégis a kórház és az MR készülék mellett?

– Az orgonát később is meg lehet javítani, az egészség és a gyógyulás azonban nem várhat, hiszen az emberi élet mindennél fontosabb. Amikor pénzben kezdik el mérni valakinek az életét, az már régen rossz, mert azt jelenti, hogy csak az számít értékesnek, aki dolgozik és termel. Mi lesz így azokkal, akik idősek, betegek, esetleg sérülten születnek? Nagyon sötét jövőt fest, ha az embereket a „hasznosságuk” alapján szelektálják, mert abba a világképbe belefér az abortusz és az eutanázia is, hogy rosszabbat ne mondjak…

Rohanunk a vesztünkbe, vagy visszafordítható a folyamat?

– Még nincs minden veszve, csupán odafigyelésre, nagyobb megbecsülésre és több szeretetre, türelemre lenne szükség. Korunk egyik problémája, hogy a társadalom nem kezeli helyén például az időseket. Az ötven-hatvan év felettieket egyszerűen leírják. Tény és való, hogy az ember öregszik, de attól még nem értéktelenebb, sőt, az idő múlásával bölcsebbek lehetünk.

Nagykanizsán egyedülállóan hosszú ideje, negyven éve szolgál ezen a plébánián, még káplánként helyezték ide. Hogy tekint vissza erre a négy évtizedre?

– Azt szoktam mondani, én vagyok ebben a városban a legöregebb pap, ha nem is az életkor, de a szolgálat éveit tekintve mindenképp. Nagyatádon születtem, Veszprémben szenteltek pappá, és 1979 óta vagyok Nagykanizsán. Szívesen emlékezem a ’80-90-es évekre, amikor az egyházközségben még sokkal több kisgyerek volt. Sokat kirándultunk, játszottunk, s minden évben műsorral készültünk az anyák napjára és a karácsonyra. Az éjféli szentmisén alig fértek el mellettem a ministránsok, mert olyan sokan voltak… Aztán a gyerekek felnőttek, kiröppentek, és nem érkeztek újak a helyükre. De az egyházközség csoportjai megmaradtak, járunk zarándoklatokra is, most májusban pedig, a Szűzanya tiszteletére a litániát imádkozzuk.

Mit tapasztal a környezetében, mennyire maradt hely az emberek életében Istennek és a hitnek a mai rohanó világban?

– Elsősorban azokról a betegekről tudok nyilatkozni, akiket látogatok, de szerintem mindenkire igaz, aki valamilyen életválságon megy keresztül: akinek van hite, annak kapaszkodója is van az életben. Az ilyen ember nem csügged, nem kesereg, nem szid másokat és nem átkozza az eget.Tudja, hogy Isten senkit sem büntet, csupán megenged bizonyos dolgokat, de csak azért, hogy abból – megerősödve – megtaláljuk a kiutat. Ez abban az egy esetben nem sikerül, ha túlságosan magunkba zárkózunk. Nyitottnak kell lenni, és elfogadni minden segítséget.

Nemes Dóra

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.